Rész

 1  1|          lélekbuvár vagyok; tudom, mi nincs az anyagi világban,
 2  2|            a nagy kietlenségben, a mi körülvette. Ez az ember
 3  2|          mondta:~ ~- Nem is tudom, mi lenne belőlünk, ha ez a
 4  2|           emlékezés az egyetlen, a mi itt maradt nekem az én bálványomtól.~ ~
 5  2|     kétségbe a nemes szándékot s a mi Rózát illeti, ő valósággal
 6  2|            lemondanak mindenről, a mi őket csalódásaik szinteréhez
 7  2|            Róza, katonadolog ez, a mi még számtalanszor fog ismétlődni.
 8  2|            aggódik; nem tréfált, a mi biztos jele volt annak,
 9  2|        birtam vele. Az isten tudja mi történik, ha e közben egy
10  2|    szabadságot kér s holnap reggel mi is indulunk Kondor után.
11  2|       álmodozva.~ ~- Tudod-e, hogy mi lett Wallonból?~ ~- Nem
12  2|            tudott nevet adni, de a mi szakadatlanul ott volt körülötte,
13  2|            a halál, elmulik innen, mi rólunk; megint érezni fogjuk,
14  2|           bizonyosodjam meg. Lásd, mi katonák, mégis csak mestereitek
15  2|            szivügyekben; nem érünk mi rá sokat töprenkedni, ugyis
16  2|       többé időnk a várakozásra, a mi korunkban kár a percekért
17  2|     szépséget látott most rajta, a mi azelőtt alig tünt föl neki.
18  3|            akarnak a sok lomtól, a mi csak hiába foglalja el nálok
19  3|           a piacra küldtem. Tudod, mi három óra tájban ebédelünk.~ ~
20  3|          meg a kedvetlen vonást, a mi a barátnője arcán végig
21  3|           jut minden, de minden, a mi volt és a mi soha sem lesz
22  3|          de minden, a mi volt és a mi soha sem lesz többet. Mennyit
23  3|            fölöttünk a lomb közt s mi azt hittük olyankor, hogy
24  3|       annyit látogatta a nénjét, a mi szeretve tisztelt igazgatónőnket.
25  3|       poétád!... S hogy sárgultunk mi titokban, mikor észrevettük,
26  3|       kitöltötte azt a kis időt, a mi az alatt telt el, hogy az
27  3|            jöhet hozzánk senki, és mi sem megyünk már sehová sem.
28  4|          bálványa, kitalálja, hogy mi forr a lelkében. Neki elég
29  5|           volt itt az esze. Vajjon mi baj lehet Berkiéknél?~ ~
30  5|       törődne akkor a fegyházzal s mi lenne kicsiny babáimból?~ ~-
31  5|      kicsiny babáimból?~ ~- De hát mi lesz? mi lesz hát mivelünk? -
32  5|     babáimból?~ ~- De hát mi lesz? mi lesz hát mivelünk? - kiáltotta
33  6|       tisztában voltam azzal, hogy mi történt velem.”~ ~„Az egyik
34  7|            és sejteti velünk, hogy mi pedig semmit sem tudunk?!~ ~
35  7| tökéletesen agyonütnek.~ ~- Mindig mi, válaszolt Somné. Nemi is
36  8|         hogy a tömpe orra tette, a mi olyan figurát formált az
37  8|   kerülgeti a forró kását, hanem a mi a szivén, az a nyelvén:
38  8|        Hanem az a tucat párbaja, a mi erre következett, egy cseppet
39  8|          beleőrült s azt gondolta: mi lenne akkor, ha nem volnék
40  8|           nem tudta képzelni, hogy mi az ördögért huzott akkorát
41 10|            bankócsináló vagyok én? mi?~ ~- Nana! csak ne tüzelj,
42 10|            az asszony mondja, hogy mi mindent kellene ő neki feledtetnie.~ ~-
43 10|       asszony örömmel fogadta:~ ~- Mi jót hoz? talán itt marad
44 12|         követeli. Anyám nem tudja, mi van itt, azért sürgeti,
45 13|             Lássa, ilyenek vagyunk mi mindnyájan. Az örökös megfeszitett