Rész

1001  2|                  katonaéletében nem törődött a holnappal s csupán a pillanat
1002  2|                törődött a holnappal s csupán a pillanat önzése volt az,
1003  2|                      lassankint lelkéről ezt a kegyetlen rozsdát; mióta
1004  2|                nézett körül, keresve valamit a levegőben, aminek nem tudott
1005  2|                    nem tudott nevet adni, de a mi szakadatlanul ott volt
1006  2|                     az agyában, rájött, hogy a fantom, melyet eddig csak
1007  2|                     nem látott, egy oly cél, a melyért élni és dolgozni
1008  2|                    élni és dolgozni érdemes; a mig a célt magát nem ismerte,
1009  2|                      dolgozni érdemes; a mig a célt magát nem ismerte,
1010  2|                    egyszerre megnyilt előtte a szent titok, az öcscse vezette
1011  2|                      egy sugár világitott be a homályba, s ez melegséget
1012  2|              megelégedést teremtett.~ ~Igen, a gyermek volt az az eszmény,
1013  2|                      amely megváltást igért. A gyermek, aki most élet-halál
1014  2|                    egy gondolata sem fordult a családi élet felé, most
1015  2|                  gyámoltalan kis teremtésnek a védője és vezetője legyen
1016  2|                      benne és általa mindazt a mit az öcscse meg ő együttesen
1017  2|                   meg ő együttesen rontottak a Sas néven.~ ~Másnap, harmadnap
1018  2|                 ezután mindig ugy közeledett a szegény kis beteg ágyához,
1019  2|                  megkönnyiteni egymás dolgát a két ápoló; többnyire ott
1020  2|                 ápoló; többnyire ott találta a kis fiu mellett mind a kettőt
1021  2|               találta a kis fiu mellett mind a kettőt s akárhányszor hallotta,
1022  2|                    időre sem hagyta el fiát, a mennyi alatt kissé rendbe
1023  2|                  semmit sem vesztettek abból a természetes bájból, mely
1024  2|                    majd mindig megvan azokon a nőkön, akik még nem lépték
1025  2|                       akik még nem lépték át a fiatal kor határát, de azért
1026  2|                 többé, hogy hiuk legyenek.~ ~A nagyvárosi dandyre nem is
1027  2|                      az orvos végre kimondta a megváltó szót, hogy a gyermek
1028  2|               kimondta a megváltó szót, hogy a gyermek tul van a veszélyen.
1029  2|                       hogy a gyermek tul van a veszélyen. A kis Bandi eszméletének
1030  2|                 gyermek tul van a veszélyen. A kis Bandi eszméletének fölvillanása
1031  2|              hatással volt rájok, mintha már a földön magkapták volna a
1032  2|                     a földön magkapták volna a paradicsomhoz való jogos
1033  2|           paradicsomhoz való jogos részöket. A gyermek megfogta a kezöket
1034  2|                 részöket. A gyermek megfogta a kezöket s amint szivére
1035  2|                     vonta, ugy történt, hogy a Róza kezének a Jenőéhez
1036  2|                 történt, hogy a Róza kezének a Jenőéhez kellett simulni.~ ~-
1037  2|                  volna ti ketten.~ ~Róza még a gondolatra is elkezdett
1038  2|                     görcsösen szoritotta meg a Jenő kezét.~ ~- Hallja? -
1039  2|                 mennyire ragaszkodunk hozzá. A gyermeknek pedig ezt mondta: -
1040  2|                  neki aranyom.~ ~Kis apa!... a világ gyönyörüsége volt
1041  2|                      gyönyörüsége volt ebben a két szóban. Jenő szivdobogást
1042  2|                     s megelégedetten pödörte a bajuszát. Megcsókolta a
1043  2|                      a bajuszát. Megcsókolta a gyermeket, aki váltig követelte,
1044  2|                   aki váltig követelte, hogy a ponnyt valahogy meg ne büntessék.
1045  2|              valahogy meg ne büntessék. Hisz a jó állat nem oka semminek
1046  2|                      neki hogy gondja legyen a lovacskára.~ ~Gyermek volt
1047  2|              állitott be Simon Jenőhöz, hogy a kapitány valami fontos dologban
1048  2|                megszokta, hogy szót fogadjon a bátyjának, akinek fölényét
1049  2|                kellett ösmernie, letette hát a könyvet, melylyel éppen
1050  2|            iparkodott megröviditeni s átment a pipatóriumba, ahogy Ákos
1051  2|                     pipatóriumba, ahogy Ákos a szobáját elkeresztelte.~ ~
1052  2|                    szobáját elkeresztelte.~ ~A kapitány sokkal kevésbbé
1053  2|               lélegzetet vett, összeráncolta a homlokát és egy pillanatig
1054  2|                    magát, hogy elmondja, ami a szivén volt, jól meghányta-vetette
1055  2|                  volt, jól meghányta-vetette a dolgot s csinosan összeállitotta
1056  2|                      csinosan összeállitotta a dikciót, de bizony megint
1057  2|                 lenne, ha bele találna sülni a frázisokba s hirtelen egyet
1058  2|                 terven, ugy tett, mint mikor a harci tüzben az ellenség
1059  2|                merész rohammal kivágja magát a nagyobb bajból.~ ~- Fiu,
1060  2|                    Jenőt annyira meglepte ez a képtelen terv, hogy szólani
1061  2|                     Az öreg ágyu eldördült s a tört résen immár neki vágtathatott
1062  2|                      immár neki vágtathatott a világnak a derék katona.
1063  2|                      vágtathatott a világnak a derék katona. Felszabadult
1064  2|                    Felszabadult az eszme meg a nyelve s rárivalt hüledező
1065  2|                   bátyád, hanem ugy is, mint a család feje. A Sasok mindig
1066  2|                      is, mint a család feje. A Sasok mindig olyanok voltak,
1067  2|                    egy uralkodó ház, melyben a legidősebb férfi valóságos
1068  2|                      valóságos király. Tudod a regét Sas Sámuelről, aki
1069  2|                      negyven éves fiát, mert a „gyerek” nem akart neki
1070  2|                  neki szót fogadni? Ellenben a szépanyánk. Sas Balázsné,
1071  2|                  egyetlen férfisarjadék volt a családban.~ ~- De az istenért, -
1072  2|                 elbánni? Hogy jut eszedbe ez a terv, a melyre én soha,
1073  2|                  Hogy jut eszedbe ez a terv, a melyre én soha, egy pillanatig
1074  2|                   gondoltam komolyan?~ ~Ákos a fejét csóválta.~ ~- A multról
1075  2|                   Ákos a fejét csóválta.~ ~- A multról hiába beszélünk,
1076  2|                    elhibáztuk az életet mind a ketten. Az én kockám el
1077  2|               számithatsz olyan boldogságra, a milyennek a saját létedet
1078  2|                     boldogságra, a milyennek a saját létedet köszönheted.
1079  2|                     sugározza majd be ezeket a falakat; minél tovább gondolkodom
1080  2|                      s minél erősebben nézek a jövőbe, annál bizonyosabb
1081  2|                  multad minden előitéletének a nyüge alól, feledd el végkép
1082  2|                   alól, feledd el végkép azt a világot, amelyben csak addig
1083  2|                gazdagon lepkeként csapongtál a szalónokban. Bizonyitsd
1084  2|                  Bizonyitsd be, hogy nem fáj a válás azoktól a kompániáktól,
1085  2|                      nem fáj a válás azoktól a kompániáktól, amelyek a
1086  2|                      a kompániáktól, amelyek a Wallon Félixeket nevelik;
1087  2|                    Hát feleded, hogy itt van a gyermek?~ ~- A gyermek nem
1088  2|                  hogy itt van a gyermek?~ ~- A gyermek nem lehet itt mindig
1089  2|                    könnyen megtalálhatod azt a mágnest, mely azután mind
1090  2|                    mágnest, mely azután mind a kettőtöket szünet nélkül
1091  2|                      nélkül magához ragad.~ ~A világfi arcán nagy meglepetés
1092  2|                   meglepetés tükröződött, de a lélekbuvár rögtön kitalálta
1093  2|             kitalálta volna, hogy több benne a szinlelés, mint az igaz.~ ~-
1094  2|               ólálkodtak. Apja akartál lenni a gyermeknek, miért ne lehetnél
1095  2|                   lehetnél hát igazán az?... A Sas-nemzetségnek nem szabad
1096  2|                   halkan, gépiesen.~ ~- Azok a szép idők, a mikor az élet
1097  2|              gépiesen.~ ~- Azok a szép idők, a mikor az élet és a szeretet
1098  2|                     idők, a mikor az élet és a szeretet melege hevitett
1099  2|               mindent, visszatérhetnek ujra; a szürke közöny, mely majdnem
1100  2|                     majdnem olyan, mint maga a halál, elmulik innen, mi
1101  2|                      s van egy közös célunk, a melyért őszülő fővel is
1102  2|                    fővel is érdemes fáradni! A te dolgot öcsém, hogy a
1103  2|                      A te dolgot öcsém, hogy a kaosz eloszoljék s legyen
1104  2|                      nem oly szemfényvesztő, a milyet valaha reméltünk,
1105  2|                      is ideig-óráig tartó.~ ~A világfi, aki a nagyvárosi
1106  2|                      tartó.~ ~A világfi, aki a nagyvárosi élet ezernyi
1107  2|                  tévesztette el azt az utat, a mely a kényes helyzetekből
1108  2|           tévesztette el azt az utat, a mely a kényes helyzetekből legbiztosabban
1109  2|                    hang azt sugta neki, hogy a bátyja ajkával a Sasok ősei
1110  2|                  neki, hogy a bátyja ajkával a Sasok ősei szólnak hozzá;
1111  2|                       hát miért nem jár elől a tanácsadó a jó példával? -
1112  2|                     nem jár elől a tanácsadó a jó példával? - De nem mert
1113  2|                    előtt farizeuskodni, hisz a lelkiismerete egy csöppet
1114  2|                   csöppet sem védte az ellen a gyöngéd gyanusitás ellen,
1115  2|         álszenteskedő lemondással engedje át a saját testvérének azt az
1116  2|               elfojtott hangon, mely annyira a saját szivének volt szánva,
1117  2|                      várt Ákostól feleletet. A kapitány meghallotta s ravaszul
1118  2|                         mondta. - Egyébiránt a te helyedben hamar kitalálnám,
1119  2|                    csak mestereitek maradunk a szivügyekben; nem érünk
1120  2|                      az első gondolat mindig a legjobb. Annak idején a
1121  2|                      a legjobb. Annak idején a harmadik találkozáskor már
1122  2|                    oly rövid ideje még, hogy a sors egy fedél alá szoritott
1123  2|                       alig ösmerjük egymást, a gyász még el sem mult, féléve
1124  2|                 időhöz és külsőségekhez köti a gyászt; épp ugy nem feledem
1125  2|                     nem feledem soha apámat, a mint örökké sajog bennem
1126  2|                  mint örökké sajog bennem az a szomoru emlék, hogy vesztett
1127  2|                    csatám is volt valaha, de a vereség után csak annál
1128  2|                    annál jobban szomjuhoztam a diadalokat. Nekünk nincs
1129  2|                     Nekünk nincs többé időnk a várakozásra, a mi korunkban
1130  2|                   többé időnk a várakozásra, a mi korunkban kár a percekért
1131  2|              várakozásra, a mi korunkban kár a percekért is; e pillanatban
1132  2|                  hallanám: siessetek!... Azt a szomoru történetet pedig
1133  2|                   Rózának megtudnia soha, az a kettőnk titka marad; a multtal
1134  2|                    az a kettőnk titka marad; a multtal való kiengesztelődés
1135  2|               szenteled, hogy kárpótolod azt a szegény asszonyt.~ ~Az ifjabb
1136  2|           meggyőzetni. Azok közül való volt, a kiknek jobban esik, ha a
1137  2|                     a kiknek jobban esik, ha a nagy elhatározásokban megoszthatják
1138  2|               elhatározásokban megoszthatják a felelősséget valakivel,
1139  2|                  magoknál erősebbnek látnak. A kapitány ellen e részben
1140  2|                      alig lehetett kifogása, a derék katona jobban védte
1141  2|                      magát, elég lehetett az a tudat, hogy csupán engedelmeskedik.~ ~
1142  2|                 szépséget látott most rajta, a mi azelőtt alig tünt föl
1143  2|                       okvetetlenül egy kissé a szirént kellett benne sejtenie;
1144  2|                       az ingerből kelt ki az a lidérctüz, mely misztikus
1145  2|               misztikus fényével csábitotta, a nélkül, hogy a szivét melegiteni
1146  2|                   csábitotta, a nélkül, hogy a szivét melegiteni birta
1147  2|                      melegiteni birta volna; a toilette, a fodrász, az
1148  2|                     birta volna; a toilette, a fodrász, az illat megvesztegetői
1149  2|                 Hogyan közeledjék most ehhez a zárkózott özvegyhez, a ki
1150  2|                 ehhez a zárkózott özvegyhez, a ki tökéletes ellentéte régi
1151  2|                    után sem eseng abból, ami a többi asszonynak boldogsága?
1152  2|                     ugy ne járjon vele, mint a csigabigával, mely ujjának
1153  2|                    házacskájába?!~ ~Pedig az a terv, mely a kapitány agyában
1154  2|                        Pedig az a terv, mely a kapitány agyában született,
1155  2|                    puha meleg fészekké tegye a maga számára s ezzel a névvel
1156  2|                 tegye a maga számára s ezzel a névvel nevezhessen egy kedves
1157  2|                  egyetlen férfié legyen. Még a holt férje emlékéhez való
1158  2|                       mely bevehetetlen volt a léhaság fegyvereinek; s
1159  2|                   most végre megint oda adná a szivét egy férfinak, majdnem
1160  2|                   férfinak, majdnem ugyanazt a lelket vinné második férje
1161  2|                 vinné második férje házához, a melyet csak leánykeblekben
1162  2|                     máris ugy érezte, mintha a karjai közt tartaná ezt
1163  2|                      karjai közt tartaná ezt a szemérmes, remegő asszonyt
1164  2|                   kinyilt az ajtó s Bandival a karján Simon lépett be.
1165  2|                      karján Simon lépett be. A gyermek halvány volt, de
1166  2|                    kicsit magunkra hagyott s a kis betyár rávett, hogy
1167  2|           egyáltaljában mindenre rávesz...~ ~A két férfi édes keveset törődött
1168  2|                     törődött most vele. Mind a ketten a gyermeket nézték,
1169  2|                     most vele. Mind a ketten a gyermeket nézték, oly gyöngédséggel,
1170  2|                 bárki is azt gondolta volna: a kettő közül az egyik édes
1171  2|                  apja. Jenő hirtelen kivette a kis fiut Simon karjai közül
1172  2|                     Róza, egy nagykendő volt a kezében, melyet lelkendezve
1173  2|                   lehet ütni.~ ~Azután azzal a hirtelen támadó elhatározással,
1174  2|                      föl többé azon az uton, a melyen elindult. A szeme
1175  2|                     uton, a melyen elindult. A szeme közé nézett Rózának
1176  2|               Rózának s oly hangon, melylyel a csatákban ezt vezényelte: „
1177  2|                 előre!” - kiáltotta:~ ~- Én, a legidősebb Sas, a család
1178  2|                        Én, a legidősebb Sas, a család feje, megkérem a
1179  2|                      a család feje, megkérem a kezedet öcsém számára!...~ ~ ~
1180  2|                  sárga leveleket hullatta el a kertben: a Sasok szürke
1181  2|             leveleket hullatta el a kertben: a Sasok szürke fészkében a
1182  2|                     a Sasok szürke fészkében a szivek tavaszának az ünnepét
1183  2|                   ünnepét ülték.~ ~Sas Ákos, a félkaru huszárkapitány,
1184  2|               huszárkapitány, nem hiába volt a család feje, tudott akarni,
1185  2|                      halva találták ágyában; a csatákban a halál elkerülte
1186  2|                találták ágyában; a csatákban a halál elkerülte s most szivének
1187  2|                      utolsó vágya teljesült: a Sasok nemzetsége nem veszett
1188  3|                                              A ledőlt bálvány.~ ~Délfelé
1189  3|                    Délfelé járhatott az idő, a mikor egy pirospozsgás,
1190  3|                  véve lélekzetet, felsietett a József-körut egyik bérházának
1191  3|                József-körut egyik bérházának a harmadik emeletére. A lépcső
1192  3|             bérházának a harmadik emeletére. A lépcső mellett megtalálta
1193  3|                lépcső mellett megtalálta azt a számot, a mit keresett;
1194  3|                     megtalálta azt a számot, a mit keresett; egy kicsit
1195  3|                   magát, aztán becsöngetett. A mig várnia kellett, az ajtón
1196  3|                   finom alkotásu nőcske állt a küszöbön, pongyolában. Az
1197  3|                     ily rendetlenül látszik. A két nő egy másodpercig szótlanul
1198  3|                        Sirt és kacagott mind a kettő s gügyögve csókolózott.~ ~-
1199  3|                       gyöngéd hizelgéssel.~ ~A kis borzas bezárta az ajtót
1200  3|                     bezárta az ajtót s vitte a barátnőjét beljebb a lakásba.~ ~
1201  3|                   vitte a barátnőjét beljebb a lakásba.~ ~Biz’ az egyszerü
1202  3|                valami ebédlő félébe nyilott; a mellett volt egy nagyobb
1203  3|                   egy nagyobb alkóvos szoba, a melynek az előrészét „szalon”-
1204  3|                    szalon”-nak rendezték be; a szoba mélyét függöny takarta
1205  3|                    mélyét függöny takarta el a szem elől. Ennyiből állt
1206  3|                     az egész.~ ~Butor annyi, a mennyi okvetetlenül kell,
1207  3|                    okvetetlenül kell, az sem a legfinomabb. A falon itt-ott
1208  3|                  kell, az sem a legfinomabb. A falon itt-ott egy félbenmaradt
1209  3|                   festmény, vagy egy vázlat, a milyen sok van a műtermekben.
1210  3|                     vázlat, a milyen sok van a műtermekben. Ilyesmikkel
1211  3|             műtermekben. Ilyesmikkel szoktak a művész urak barátaiknak
1212  3|                     mikor szabadulni akarnak a sok lomtól, a mi csak hiába
1213  3|             szabadulni akarnak a sok lomtól, a mi csak hiába foglalja el
1214  3|                      hiába foglalja el nálok a drága helyet.~ ~A vidéki
1215  3|                      nálok a drága helyet.~ ~A vidéki asszony letette buzavirágos
1216  3|              ereszkedett le egy karosszékbe, a mely nagyot recscsent, mikor
1217  3|                     kérdezte nagy hanggal.~ ~A lakás urnője kedvetlenül
1218  3|                     kedvetlenül bigyesztette a száját.~ ~- Most tette ki
1219  3|                    száját.~ ~- Most tette ki a lábát, mindig csak igy délfelé
1220  3|               tápászkodik fel; nagyon lomha. A cselédet meg a piacra küldtem.
1221  3|                 nagyon lomha. A cselédet meg a piacra küldtem. Tudod, mi
1222  3|                      óra tájban ebédelünk.~ ~A vendéget mindjárt megkapta
1223  3|                vendéget mindjárt megkapta ez a „három óra.”~ ~- Persze,
1224  3|                 asszony te, hires nagy ember a férjed, nem is élhettek
1225  3|             közönséges ember, (Nem látta meg a kedvetlen vonást, a mi a
1226  3|                      meg a kedvetlen vonást, a mi a barátnője arcán végig
1227  3|                     a kedvetlen vonást, a mi a barátnője arcán végig huzódott,
1228  3|                vágytam már utánad, hogy fájt a szivem, amikor egymástól
1229  3|                  országszerte ismert irónak, a kit meg kéne fejeltetni,
1230  3|                       hogy ugy elkomolyodott a barátnője. Hozzáhajolt,
1231  3|                nagyon boldog vagy, lelkem!~ ~A fiatal, vékonypénzü asszonyka
1232  3|                nyomasztó, szomoru csend volt a szobában. A vidéki asszony
1233  3|               szomoru csend volt a szobában. A vidéki asszony megijedt,
1234  3|                     ösztönszerüleg cirógatta a vállára hullott kis borzas
1235  3|                    hullott kis borzas fejet, a mig Mármarosiné észre nem
1236  3|                   Akkor már mosolygott. Mint a hogy az őszi rózsa mosolyog
1237  3|                  hogy az őszi rózsa mosolyog a novemberi verőfény rövid
1238  3|               Eszembe jut minden, de minden, a mi volt és a mi soha sem
1239  3|                      de minden, a mi volt és a mi soha sem lesz többet.
1240  3|                 együtt az intézet kertjében, a virágos bodzafa alatt, a
1241  3|                     a virágos bodzafa alatt, a hol a rigók gagyogva bujkáltak
1242  3|                 virágos bodzafa alatt, a hol a rigók gagyogva bujkáltak
1243  3|                 gagyogva bujkáltak fölöttünk a lomb közt s mi azt hittük
1244  3|                     ott s mindig összefentük a ruhánkat, Volt aztán ne
1245  3|                 mulass, ha megtudta Blitzné, a gondozónk. Nem is történhetett
1246  3|                  hogy te olyan embernek légy a neje, a milyen Mármarosi.
1247  3|                  olyan embernek légy a neje, a milyen Mármarosi. Tudod-e,
1248  3|                   kitaláltam, miben sántikál a poéta ur, amikor annyit
1249  3|                      amikor annyit látogatta a nénjét, a mi szeretve tisztelt
1250  3|                   annyit látogatta a nénjét, a mi szeretve tisztelt igazgatónőnket.
1251  3|                    igazgatónőnek tetszhetett a terv, különben nem adott
1252  3|                   adott volna annyi alkalmat a találkozásra. Ah, Ilonám,
1253  3|                milyen verseket irt akkoriban a te lánglelkü poétád!...
1254  3|              észrevettük, hogy minden betüje a te lábaidhoz kivánkozik...~ ~
1255  3|                    lábaidhoz kivánkozik...~ ~A borzas asszonyka türelmetlen
1256  3|                 mondta, - nem találtam ebben a nagy városban egyetlen egy
1257  3|                      olyan rokon-lelket sem, a kinek kitárhattam volna
1258  3|                      kinek kitárhattam volna a szivemet. Most ide jöttél
1259  3|                   jöttél te, fölkerestél te, a ki minden emlékem közt a
1260  3|                     a ki minden emlékem közt a legkedvesebb vagy. Te előtted
1261  3|                   titkom. Akarok tudni ennek a négy esztendőnek a történetét?~ ~
1262  3|                     ennek a négy esztendőnek a történetét?~ ~Az a pillanat
1263  3|               esztendőnek a történetét?~ ~Az a pillanat volt ez, a melyben
1264  3|                       Az a pillanat volt ez, a melyben a babona szerint
1265  3|                  pillanat volt ez, a melyben a babona szerint megnyilik
1266  3|                   teljesedik minden. Petriné a nők finom érzékével kitalálta,
1267  3|             kitalálta, hogy most nincs helye a frázisnak. Megszoritotta
1268  3|                     frázisnak. Megszoritotta a barátnője kezét, mindössze
1269  3|               odafigyel. - Ne törődjél vele, a cseléd jött meg; a konyhához
1270  3|                     vele, a cseléd jött meg; a konyhához külön kulcsa van, -
1271  3|                         Egy kanárimadár volt a szobában. Eddig nagyon csöndesen
1272  3|                   Ezzel éppen kitöltötte azt a kis időt, a mi az alatt
1273  3|                   kitöltötte azt a kis időt, a mi az alatt telt el, hogy
1274  3|                     az asszonyka összeszedte a gondolatait.~ ~- Nagyon
1275  3|                  nagyon boldog voltam, mikor a mellett a férfiu mellett
1276  3|                      voltam, mikor a mellett a férfiu mellett álltam a
1277  3|                      a férfiu mellett álltam a templomban, a kiért annyian
1278  3|                 mellett álltam a templomban, a kiért annyian rajongtak.~ ~
1279  3|                mosolya erősen befészkelődött a lelkembe s akárhányszor
1280  3|                     vágyam támad megcsókolni a kezét és leborulni előtte,
1281  3|                      egy szent szobor előtt, a melyhez bucsura járnak az
1282  3|                  odaadással indultam el vele a nászutra.~ ~Erről a rövidke
1283  3|                     vele a nászutra.~ ~Erről a rövidke időről áhitattal
1284  3|              Mariskám. Hat hétig bolyongtunk a világban szanaszét, jóformán
1285  3|             iránytalanul, mint két idvezült, a ki nem tudja a járást a
1286  3|                     idvezült, a ki nem tudja a járást a paradicsomban,
1287  3|                      a ki nem tudja a járást a paradicsomban, de akármerre
1288  3|                   Néha mikor ölembe hajtotta a fejét s elszunditott: a
1289  3|                      a fejét s elszunditott: a glóriát is látni véltem
1290  3|                    sejtettem ő benne. Aztán, a mig pihent, én ábrándoztam,
1291  3|                 visszatérve az emberek közé, a kik elfogják én tőlem; láttam,
1292  3|                      s mint istenitik kivált a nők, a kiknek a szivét magával
1293  3|                      istenitik kivált a nők, a kiknek a szivét magával
1294  3|             istenitik kivált a nők, a kiknek a szivét magával ragadja,
1295  3|              boldogságot tudtam érezni annak a tudatában, hogy enyém ő,
1296  3|                 megérkeztünk haza: ide, ebbe a lakásba, - folytatta Mármarosiné,
1297  3|                   nekem akkor tetszett. Azon a kis asztalon voltak az uram
1298  3|                      voltak az uram könyvei. A miket ő irt. Az volt az
1299  3|                   napon elment hazulról este a szerkesztőségbe s éjfél
1300  3|                      nekem az az éjszaka!... A magány és elhagyatottság
1301  3|             mártirnak néztem szegény uramat, a ki megöli magát, elsorvasztja
1302  3|                   megöli magát, elsorvasztja a testét, elfásitja azt a
1303  3|                      a testét, elfásitja azt a csudálatos magasztos lelkét,
1304  3|                     fel s az ágyban itta meg a kávéját. Másnap és harmadnap.
1305  3|           folytonosan.~ ~Az ünnepeltetésből, a rajongásból nem igen sokat
1306  3|                 látogatást kaptunk eleget, - a hitelezőktől.~ ~Petriné
1307  3|            hitelezőktől.~ ~Petriné lesütötte a szemét. Valami nagyon facsarta
1308  3|                       Valami nagyon facsarta a szivét. Ilyesmit nem várt
1309  3|                  Ugy-e nagyon! Szeretni csak a költők tudnak.~ ~Mármarosiné
1310  3|                   Tudod-e, hogy husz év volt a különbség közöttünk? Ah,
1311  3|                  különbség közöttünk? Ah, ez a husz év mintha még jobban
1312  3|                   halvány már, hanem sápadt, a szeme hurutos, vöröses,
1313  3|                 közbe Petriné, hogy enyhitse a keserü hangulatot.~ ~- Gyönyörüek?!...
1314  3|                     Áldott jó teremtés vagy, a ki egyetlen napsugárból
1315  3|                       Mondták nekem. Mondták a barátai. A fiatalabbak,
1316  3|                    nekem. Mondták a barátai. A fiatalabbak, lelkesebbek,
1317  3|                    fiatalabbak, lelkesebbek, a kikben még nem aszalta össze
1318  3|                     agyvelőt az örökös gond, a folytonos kiszipolyozás.
1319  3|              kiszipolyozás. Limonádé minden, a mit ir. Pedig a vért, a
1320  3|                      minden, a mit ir. Pedig a vért, a szenvedélyt, a lelkesedést
1321  3|                      a mit ir. Pedig a vért, a szenvedélyt, a lelkesedést
1322  3|                 Pedig a vért, a szenvedélyt, a lelkesedést sokkal inkább
1323  3|             lelkesedést sokkal inkább heviti a pezsgő. - Én látom azt csak,
1324  3|                 szenved, mennyire erőlködik, a mig valamit papirra tesz.
1325  3|                    arcán s kiérzem hangjából a félelmet, hogy vajjon tud-e
1326  3|                   Hogy nem únom-e még én is, a kit valaha annyira elragadott?~ ~
1327  3|                 valaha annyira elragadott?~ ~A nap éppen odasütött, a hol
1328  3|                       A nap éppen odasütött, a hol a két asszony ült. Mármarosiné
1329  3|                   nap éppen odasütött, a hol a két asszony ült. Mármarosiné
1330  3|                   egyik ablaktáblát betegye. A mig azzal bajlódott, tekintete
1331  3|               bajlódott, tekintete elröppent a mélységbe, valahova az utcára.
1332  3|                      katonatiszt ácsorgott s a bajuszát pödörgetve föl-föltekintett
1333  3|             pödörgetve föl-föltekintett ide, a harmadik emeletre.~ ~- Elfog
1334  3|                 harmadik emeletre.~ ~- Elfog a részvét, - folytatta Mármarosiné, -
1335  3|                    élek itt, mint egy apáca. A helyett, hogy nekem kellene
1336  3|                 szent isten elhóditják tőlem a hirneves uramat: az ő feje
1337  3|                      el; - hogyan rejtsen el a világ elől.~ ~Sok guny és
1338  3|                  elégedetlenség volt ezekben a rideg szavakban.~ ~Petrinének
1339  3|                     Petrinének eszébe jutott a faluja; a nagy zöldséges
1340  3|                      eszébe jutott a faluja; a nagy zöldséges kert, a melynek
1341  3|                       a nagy zöldséges kert, a melynek az elején virágágyak
1342  3|                  elején virágágyak vannak, s a melyben szellőt, illatot,
1343  3|                     maga előtt az édes urát, a ki egy kicsit nyiltszivü
1344  3|                egy-két adtateremtettének, de a ki a felesége első békitő
1345  3|                   adtateremtettének, de a ki a felesége első békitő szavára
1346  3|            lecsillapodik s szelid lesz, mint a bárány. Elgondolta, hogy
1347  3|                    bátor, egyeneslelkü Dani, a ki kitekerné a nyakát mindenkinek,
1348  3|            egyeneslelkü Dani, a ki kitekerné a nyakát mindenkinek, ha az
1349  3|                   olyan szőke katonatisztet, a ki ugy mászkálhatna baj
1350  3|                      mászkálhatna baj nélkül a Petri Daniné ablaka környékén,
1351  3|                    ahhoz, hogy eltisztogassa a közelségből.~ ~Csöngettek
1352  3|               Kifutott. Petriné utána nézett a félig nyitva maradt ajtón.
1353  3|                 hozott. Mármarosiné megnézte a cimzést és sietve dugta
1354  3|                      és sietve dugta zsebébe a papirost.~ ~Mikor bejött
1355  3|                       Petrinének nagyon fájt a szive. Nem birta tovább
1356  3|                  szive. Nem birta tovább ezt a levegőt. Hiába tartóztatta
1357  3|                   levegőt. Hiába tartóztatta a barátnője.~ ~- Megyek. Most
1358  3|                      kell, különben itt hagy a vonatom.~ ~Mikor leért,
1359  3|                    Mikor leért, még ott állt a szőke katonatiszt a sarkon
1360  3|                     állt a szőke katonatiszt a sarkon azzal a hordárral.~ ~ ~ ~
1361  3|                   katonatiszt a sarkon azzal a hordárral.~ ~ ~ ~
1362  4|                     Ó, milyen csunya volt ez a szegény Kornéliusz!~ ~Nem
1363  4|                 szegény Kornéliusz!~ ~Nem az a durván, erőszakosan csunya,
1364  4|                   erőszakosan csunya, akinek a láttára szinte hajlandó
1365  4|                hajlandó hinni az ember, hogy a természet dühében halmozott
1366  4|            rémalakoknak valósággal erősségök a csunyaságuk: hatnak vele.
1367  4|                     csak hasonlók mihozzánk. A vadállat haragját, ingerlékenységét
1368  4|                      sejtjük bennök; meg azt a soha nem nyugvó, nem szünetelő
1369  4|               mindenki iránt titkon él és ég a szivökben, aki formás, tetszetős;
1370  4|                kellemes érzéssel akadhat meg a szem.~ ~Kornéliusz éppen
1371  4|                   éppen ellentéte volt ennek a csunyának.~ ~Az ő lényében
1372  4|                 kuszált alakjáról. Az igazi, a hatalmasan csunyák bősz
1373  4|                    bocsánatot látszott kérni a világtól, hogy rontja azok
1374  4|                    véletlenül rá talált esni a tekintetök. Sárgán sápadt,
1375  4|                    fakóba hajló arcszine azt a véleményt kelthette, hogy
1376  4|           beleszaladt ferdén álló vállaiba s a puposság gyanuját keltette.
1377  4|                      kifejezés nélkül meredt a világba, mint a vakok üres
1378  4|                nélkül meredt a világba, mint a vakok üres tekintete. Hangja
1379  4|                    Hangja sohasem emelkedett a kérő sóhajtás ereje fölé.
1380  4|                     még most is izzadna. Ezt a csalódást még növelte fuladozásra
1381  4|                    Ujjai görcsösek. Érintése a tehetetlenség lágy odaadása.
1382  4|                mindig szenvedő volt.~ ~És ez a férfiu szeretett.~ ~Szeretett
1383  4|                    kimondhatatlan epedéssel; a teljes reménytelenség kétségbeejtő,
1384  4|                       Akit szeretni mert, az a megtestesült édesség maga
1385  4|                      fehér és gyöngéd vala s a tavi nimfavirágra emlékeztetett,
1386  4|                      emlékeztetett, amelynek a környékén hináros mélységek
1387  4|                     tiszta, aminőnek csak az a bizonyosság tarthatja meg
1388  4|                   egy pillanatra megfoghatta a fehér asszony kezét: vérének
1389  4|                     majdhogy meg nem fagyott a bágyasztó boldogság érzetétől.~ ~
1390  4|                  volt az ő saját külön, csak a maga számára kitalált, féltékenyen
1391  4|                      kitalálja, hogy mi forr a lelkében. Neki elég volt,
1392  4|                      elég volt, ha titokban, a véletlenség ezerféle fordulatával,
1393  4|                     csak megérinthette annak a ruhája szegélyét, akiért
1394  4|                    egy atomnyit érzett abból a tengernyi zamatból, illatból,
1395  4|                       amiből ezt az asszonyt a magamagát fölülmuló isteni
1396  4|                     végig.~ ~Kinlódott volna a megszokás nyugalmával, több
1397  4|           boldogságra születnek, elfoglalják a helyet az ő eszményképe
1398  4|                      utból ezután is.~ ~Hisz a megsemmisülés felé haladt
1399  4|                egyszer, amikor majd megreped a szive.~ ~Mért választotta
1400  4|                    sem lehetett mellette más a barátai közül?~ ~Talán figyelem
1401  4|                  figyelem volt? Vagy jutalom a sok önmegtagadásért, amit
1402  4|                   amit bizonyosan észre vett a nő? Vagy csak mert olyan
1403  4|                Magában könyezett és tördelte a kezét. Mily remegéssel,
1404  4|                mondta esténkint: „itt leszek a szomszéd szobában; ha szüksége
1405  4|                     lenne rám, csak kopogjon a falon.”~ ~Soha se kopogtak
1406  4|                   mint amennyit pihent. S ha a folyosón a legkisebb neszt
1407  4|                      pihent. S ha a folyosón a legkisebb neszt hallotta,
1408  4|                   fülelt. Arra gondolt, hogy a remek nő feltünhetett valami
1409  4|                       hogy egyszer vége lesz a tündéri napoknak. Az asszony
1410  4|                    nő volt ő is, akit meghat a szerelem: jó akart lenni
1411  4|                 ahhoz, aki miatta szenved.~ ~A szép fehér asszony gyakran
1412  4|                  nagy-nagy szánalom járta át a szivét.~ ~A szegény félszeg
1413  4|                szánalom járta át a szivét.~ ~A szegény félszeg ember szorongva-lelkendezve
1414  4|                  Inkább bele nézett és látta a romlást és rombolást, ami
1415  4|                      és rombolást, ami ebben a beteg lélekben volt. És
1416  4|                   lélekben volt. És szánalma a véghetetlenségig kezdett
1417  4|                    vigasztalni, megsimogatni a csunya embert.~ ~Szerette
1418  4|                        nézze, ne féljen, itt a kezem, fogja, csókolja,
1419  4|                     udvarlója kicsufolta ezt a hüséges, plátói imádót.
1420  4|                     volna talán. Kivált ott, a magas hegyek között, ahova
1421  4|              utjokban éppen eljutottak. Ahol a lilaszinü köd s a csöndes
1422  4|                       Ahol a lilaszinü köd s a csöndes árnyas völgyhajlatok
1423  4|                   párafátyola ugy hajlott rá a földre, hogy aki kivüle
1424  4|                  érezte volna magát, ahonnan a tova gördülő régi világra
1425  4|                  gördülő régi világra szinte a magasságból nézett.~ ~Egy
1426  4|                       Egy kis faház volt ott a hegyen. Egy kis emeletes
1427  4|                 emeletes alkotmány, amelynek a felső részében egyetlen
1428  4|                      szerény szobácska várta a ritka vendéget.~ ~Fáradt
1429  4|                      ahol fehér volt minden: a fal, a függöny, a tiszta
1430  4|                    fehér volt minden: a fal, a függöny, a tiszta mennyezetes
1431  4|                    minden: a fal, a függöny, a tiszta mennyezetes ágy.~ ~
1432  4|                        Odakint pedig zöldelt a nyár világa s a ragyogás
1433  4|                      zöldelt a nyár világa s a ragyogás volt az ur. A teljes
1434  4|                     s a ragyogás volt az ur. A teljes szélcsöndben olybá,
1435  4|               szélcsöndben olybá, tüntek fel a fák s a bokrok, mintha smaragdkővel
1436  4|                    olybá, tüntek fel a fák s a bokrok, mintha smaragdkővel
1437  4|                       Még madár sem szólott. A magas hegyvidéken csupán
1438  4|                odakint várt, amig királynője a habfehér ágyon szunnyadozott,
1439  4|                      mert még diván sem volt a szerény kis szobában.~ ~
1440  4|                 rémlett neki, mintha hivnák. A nevét hallotta; tisztán
1441  4|                mondta volna: Kornéliusz!~ ~S a szegény Kornéliusz, akit
1442  4|                     szegény Kornéliusz, akit a mindent kijózanitó és felüditő
1443  4|               asszony.~ ~Fényes nap sütött s a fehér függönyön zöld árny
1444  4|                    oda hajlott.~ ~Az asszony a fehér ágyon feküdt s nagy
1445  4|                    merengő szeme találkozott a Kornéliuszéval egy pillanatra, -
1446  4|                    mert rögtön lezáródott ez a hivó, beszélő, igérő szempár
1447  4|                  kergették egymást.~ ~Mintha a sátán szállotta volna meg,
1448  4|                 önmagát annak az első napnak a kétségbeesésével, amikor
1449  4|                  megtudta, hogy megbolondult a szive.~ ~Érezte megint azt
1450  4|                   szive.~ ~Érezte megint azt a nagy gyötrődést, amin azóta
1451  4|                gyötrődést, amin azóta átment a szerelme miatt.~ ~Rá emlékezett,
1452  4|                         Most itt volt előtte a mézek méze egy asszony szájára
1453  4|                  szájára felkenve mind. S az a mézes száju asszony nem
1454  4|                     kellett most találnia!~ ~A foga is vacogott, ugy remegett.~ ~
1455  4|                     merhetsz! Most!... Ebben a magányos vadonban, ahova
1456  4|                    emléke semminek sem! Ahol a levegő hasonlit a paradicsombeliekhez,
1457  4|                       Ahol a levegő hasonlit a paradicsombeliekhez, amely
1458  4|                   első emberpárt. Itt, most, a tied lehet az Évák Évája!...
1459  4|                 Évája!... Mert most behunyta a szemét és nem bánja, akármilyen
1460  4|                Amikor hiába akarsz te megint a régi rabszolga lenni: nem
1461  4|                többet.~ ~Mert benned lesz az a kiolthatatlan, elfogyhatatlan
1462  4|                   elfogyhatatlan érzés, hogy a tied volt ő: és hogy a tied
1463  4|                  hogy a tied volt ő: és hogy a tied után esengnek mindazok,
1464  4|                  Eddig tűrted őket. Elbirtad a kint, hogy át add nekik
1465  4|                      kint, hogy át add nekik a tért, és nem mukkantál,
1466  4|                   mert semmi jogod sem volt; a remény leghalványabb szikrája
1467  4|                    orditanál és marcangolnád a saját tagjaidat.~ ~Hizelegnél
1468  4|                    csak felsivalkodnék, mint a veszekedő puma s undort
1469  4|                     ha egyszer megtett téged a férfiává.~ ~Menj, szökjél
1470  4|                      is lehetett igaz!~ ~Sem a fehér szoba, sem a fehér
1471  4|                       Sem a fehér szoba, sem a fehér asszony, sem a nyitott
1472  4|                     sem a fehér asszony, sem a nyitott szem, sem a csukott
1473  4|                      sem a nyitott szem, sem a csukott szem.~ ~Csak az
1474  4|                   Menekülj! Menekülj!”~ ~*~ ~A fehér asszony heves ajtócsattanásra
1475  5|                 ambulans paciens is elment s a doktor el készült hazulról.~ ~
1476  5|                   pár ideges betegét mielőtt a körbe menne, egy parti karambolra.~ ~
1477  5|                    még vigan kapta volna fel a kalapját s csakugy röpült
1478  5|                      csakugy röpült volna ki a világba; - most nem sietett;
1479  5|                     elkezdenie körutját. Ezt a sablonos körutat, amely
1480  5|                    esetén. Épp akkor jött be a fiu egy levélkével.~ ~-
1481  5|                          Berkiné nagyságának a cselédje hozta, - szólt
1482  5|                   néminemü bizalmaskodással, a mit a szelid vérmérsékletü
1483  5|                      bizalmaskodással, a mit a szelid vérmérsékletü agglegények
1484  5|              rendszerint megenged magának.~ ~A doktor érdeklődéssel nyult
1485  5|                   doktor érdeklődéssel nyult a levél után.~ ~„Kedves barátom, -
1486  5|                    előbb. Sürgős!”~ ~- Mondd a cselédnek, hogy megyek,
1487  5|                    kocsit.~ ~Az inas kiment, a gazdája pedig ujra, meg
1488  5|                       meg ujra átfutotta azt a néhány szót: „Sürgős!” -
1489  5|              hiányzott még. Végre kitalálta. A tükör elé ment, fehér nyakkendőt
1490  5|                      nyakkendőt kötött fel s a bajuszát beillatozta. Aztán
1491  5|                  beillatozta. Aztán felhuzta a keztyüjét, meg ujra lehuzta.
1492  5|                  lehet Berkiéknél?~ ~Mialatt a kocsi a Virág-utcába robogott,
1493  5|                Berkiéknél?~ ~Mialatt a kocsi a Virág-utcába robogott, maga
1494  5|                  robogott, maga elé képzelte a levélke iróját, egy még
1495  5|                      elvirágzása kezdetén.~ ~A bimbóval még sokat játszott,
1496  5|                játszott, sokat enyelgett, de a virágot elvették tőle. Most
1497  5|                  elvették tőle. Most lesheti a hulló szirmokat; hátha összelopkodhatná
1498  5|                      köhintett. Mintha ezzel a közbeszólással akarta volna
1499  5|             figyelmét saját gondolataitól.~ ~A lépcsőn ugy futott fel,
1500  5|                 korában. Izgatottan kérdezte a cselédet: - ki beteg?~ ~
1501  5|                      cselédet: - ki beteg?~ ~A leány nagy szemet meresztett. -
1502  5|                       Senki! - visszhangozta a doktor csodálkozva. - S
1503  5|                      doktor csodálkozva. - S a nagysága?...~ ~- Bent van.
1504  5|                   nagysága?...~ ~- Bent van. A gyermekek sétálni mentek.~ ~
1505  5|                 Berkiné egyedül volt. Intett a doktornak, hogy üljön a
1506  5|                      a doktornak, hogy üljön a szomszédságába, az ablak
1507  5|                 lehetett látni, hogyan söpri a szél az akácok sárga leveleit,
1508  5|           meg-megforgatja, felkapja, elejti; a levélke azután himbálódzva,
1509  5|                    az oltárok szüz Máriáinak a palástja.~ ~- Nagyon vártam!...~ ~
1510  5|                     Berkiné lélegzetet vett, a doktor fülét szepegés nesze
1511  5|                    asszony sirt, konstatálta a tudomány férfia.~ ~Kezet
1512  5|                      férfia.~ ~Kezet fogtak. A nő ezzel a mozdulattal egy
1513  5|                     Kezet fogtak. A nő ezzel a mozdulattal egy összegyürt
1514  5|                összegyürt papiroslapot adott a vendégének.~ ~- Ezért kérettem.
1515  5|                        Ki irta ezt? kérdezte a doktor elég közönyösen s
1516  5|                   közönyösen s megforditotta a papirlapot. Ráesett a szeme
1517  5|          megforditotta a papirlapot. Ráesett a szeme a cimre s felkiáltott:~ ~-
1518  5|                  papirlapot. Ráesett a szeme a cimre s felkiáltott:~ ~-
1519  5|                iménti kérdésre válaszolna.~ ~A doktor hebegett. Géza!...
1520  5|                  mint lengő árnyék járt-kelt a szobában.~ ~- S ennek az
1521  5|                      az embernek adtam én el a fiatalságomat, a hüségemet,
1522  5|                 adtam én el a fiatalságomat, a hüségemet, a boldogságomat!
1523  5|                  fiatalságomat, a hüségemet, a boldogságomat! S ennek sikerült
1524  5|               részvétével. Ki lenne más ezen a világon? csak ön, egyedül
1525  5|             indulatával adta át egész lelkét a belső gyötrődésnek. Nem
1526  5|                    ott csuklott, zokogott.~ ~A doktor megvárta, amig a
1527  5|                      A doktor megvárta, amig a vihar első kitörése elzugott
1528  5|                 vihar első kitörése elzugott a szegény nő szivében. Jól
1529  5|                enyhit minden fájdalmon, mint a nehézkes vigasztalások egész
1530  5|                      egy percig se számitott a barátjai közé.~ ~Hányszor
1531  5|               fajtáju gorombaságot, mikor ez a könnyelmü életü, felületes
1532  5|         szellemeskedett az ő rovására. Mikor a jámbor filisztert gunyolta
1533  5|             filisztert gunyolta benne, éppen a neje előtt. Mikor a „Berki-féle”
1534  5|                    éppen a neje előtt. Mikor a „Berki-féle” izmokat, bicepszeket
1535  5|                kidagadó békákat ütött rajtok a tenyere élével. Most is
1536  5|                    volt ahhoz képest, amikor a „házi butor” előtt (ez ő
1537  5|                     butor” előtt (ez ő volt, a doktor) nekiesett a feleségének
1538  5|                    volt, a doktor) nekiesett a feleségének s brutális szeretkezéssel
1539  5|                    asszony végre sikoltozott a fizikai fájdalom miatt.
1540  5|                     fájdalom miatt. Ilyenkor a doktor csak behunyta a szemét,
1541  5|              Ilyenkor a doktor csak behunyta a szemét, hogy semmit se lásson
1542  5|                     lásson s véresre harapta a száját. Ezek a pillanatok
1543  5|               véresre harapta a száját. Ezek a pillanatok a pokollal vetekedtek.~ ~
1544  5|                    száját. Ezek a pillanatok a pokollal vetekedtek.~ ~Berkiné
1545  5|                     csendesedett. Zugó agyát a szék támlájára szoritotta
1546  5|                       Fátyolozottan hallotta a kérdést: „hát annyira szereti?”~ ~
1547  5|                     az egyetlen szóban, hogy a doktor megrendült tőle.
1548  5|                   megrendült tőle. Nem merte a kérdést ismételni.~ ~- Nem,
1549  5|                     sirva esküdött, hogy még a sirjában se lesz csöndes
1550  5|                      ha eldobom magamtól ezt a nagy szerencsét. Hát mit
1551  5|                      mit tehettem volna? Én, a magára hagyott, tanácstalan
1552  5|                     reménységre buzdit!...~ ~A doktor agyában egy méhraj
1553  5|                    Egy pillanat alatt átélte a multat, attól kezdve, hogy
1554  5|                   multat, attól kezdve, hogy a piros bimbóval játszadozott,
1555  5|                     türte, hogy más tépje le a gyönyörü bimbót. És nem
1556  5|                       várj egy kicsit; lásd, a tenyeremben kell összehordanom
1557  5|                  összehordanom apránkint azt a földet, amibe aztán elültethetlek;
1558  5|                  ajkamból kell, hogy itassam a szomjuhozó port, amely nedvesség
1559  5|                      Berkiné odaállt mellé s a vállára tette a kezét.~ ~-
1560  5|                      mellé s a vállára tette a kezét.~ ~- Ön nem értheti
1561  5|                      szenvedtem, amikor azon a napon, melyen az anyám neki
1562  5|                     neki igért, vadul kapott a karja közé s jogát hangoztatva,
1563  5|                   mint simogatja buja kézzel a karomat, a vállamat. Lángoló
1564  5|             simogatja buja kézzel a karomat, a vállamat. Lángoló szemétől
1565  5|                megtudhattam később, hogy nem a harag indulatától szikrázott
1566  5|                   indulatától szikrázott ugy a tekintete...~ ~- Ne mondd
1567  5|                   tovább, ne! - vágott közbe a doktor, esengve.~ ~Az imént
1568  5|                  doktor, esengve.~ ~Az imént a régi-régi hangon szólt hozzá
1569  5|                 mondta neki: fiam! Arra azon a hangon kellett most felelni.
1570  5|               Valamikor tegezték egymást. Ez a te hegyeket dönt le és tengereket
1571  5|                   vágyó lélek utjában. Ettől a büvös szótól egyszerre szárnyok
1572  5|                 szótól egyszerre szárnyok nő a szabadságoknak, a kiváltságoknak.
1573  5|                szárnyok nő a szabadságoknak, a kiváltságoknak. Amit másfél
1574  5|                  egymás iránt régi jogaikat. A doktor megragadta az asszony
1575  5|                        Berkiné bátran nézett a szemébe s könyein át kicsinylően
1576  5|             kérdezhetsz ilyet, te ostoba!”~ ~A szél elállott odakint; félig-meddig
1577  5|                   szürke. Nem lehetett látni a hulló sárga akácleveleket.
1578  5|                     ő hütlensége? - firtatta a doktor nyugtalanul.~ ~Berkiné
1579  5|                         Berkiné megsimogatta a tudós fejét.~ ~- Már nem
1580  5|                  jöttél, borzasztóan kinzott a gondolat, hogy ime, megvénültem.
1581  5|                akarom. Féltelek, te ember!~ ~A doktor elpirult. Fellobbant
1582  5|                   elpirult. Fellobbant benne a férfi szégyene, akit egy
1583  5|                asszony csak tovább simogatta a doktor fejét.~ ~- Nem édes,
1584  5|                   sértést; nem törődne akkor a fegyházzal s mi lenne kicsiny
1585  5|                    hát mivelünk? - kiáltotta a doktor a kezét tördelve.~ ~
1586  5|               mivelünk? - kiáltotta a doktor a kezét tördelve.~ ~Kivülről
1587  5|                hallatszott, hogy jön valaki. A sarokba dobta a botját s
1588  5|                      valaki. A sarokba dobta a botját s lármázva mondta
1589  5|                     botját s lármázva mondta a szobaleánynak:~ ~- Meg kell
1590  5|          szobaleánynak:~ ~- Meg kell mondani a szakácsnénak, hogy itt van
1591  5|                   szakácsnénak, hogy itt van a borbélyinas, egygyel többen
1592  5|                     Berkiné hirtelen átkapta a doktor nyakát s forró ajakkal
1593  5|                 nyakát s forró ajakkal sugta a fülébe: - „Uralkodjál magadon,
1594  5|                   lépésnyire ültek egymástól a két nagy karosszékben.~ ~ ~ ~
1595  6|                    lejött Bécsből Budapestre a tizenhármasokhoz, régi „
1596  6|                    egy kis cigányos dáridóra a „gemütliche Kaiserstadt”-
1597  6|               szabadságot kapott; ennyi volt a legkevesebb, amivel beérhette.
1598  6|                     kapjon belőle valamit.~ ~A dragonyosok nagy urak, hanem
1599  6|                   hanem az „urak” mégis csak a huszárok voltak és lesznek
1600  6|                   huszárok voltak és lesznek a világ végezetéig. Rahóty
1601  6|                 előtt nem is igen emlegették a bécsi jockey-klubban azt
1602  6|                     bécsi jockey-klubban azt a bon-mot-t, ami ott annyira
1603  6|                     Uhlane, das Huszár; amit a dragonyos tisztek találtak
1604  6|                  németek s szörnyen irigylik a huszártól, hogy ő a világ
1605  6|                 irigylik a huszártól, hogy ő a világ első lovas katonája.
1606  6|                  első lovas katonája. Tudták a klubban, hogy Rahótynak
1607  6|                   hogy Rahótynak most is fáj a válás első szerelmétől,
1608  6|                       amit uj Dulcineájával, a dragonyos uniformissal,
1609  6|                      elite” az Udvar előtt s a kapitány, akiben mérhetetlen
1610  6|                    katona volt; hivatásszerü a legnagyobb mértékben. Igy
1611  6|               őrültség, hogy megnősüljön. Az a katona, akinek felesége
1612  6|                      katona többé; annak fáj a szive, ha egy nagy hadgyakorlat
1613  6|                 hétre; hát még ha arra kerül a sor, hogy töltött ágyu elé
1614  6|                      igazi ütközetben?!...~ ~A három nap ugy eltelt, hogy
1615  6|                   három nap ugy eltelt, hogy a kapitánynak éppen csak a
1616  6|                     a kapitánynak éppen csak a vasuti jegy megváltására
1617  6|                  órakor jelentkeznie kellett a parancsnokságnál s lóhalálában
1618  6|                     lóhalálában hajtatott ki a nyugati pályaudvarba, hogy
1619  6|                   nyugati pályaudvarba, hogy a kilenc óra után induló éjjeli
1620  6|                     parányika pezsgőmámorral a fejében, furakodott előre
1621  6|                  reggelig nyugodtan alhatik. A vonatvezetőt kereste tekintetével
1622  6|            tekintetével s előre elkészitette a jó borravalót, a mivel az
1623  6|                elkészitette a jó borravalót, a mivel az ipszét lekenyerezze.
1624  6|                  amikor meg akarta szólitani a derék embert, érezte, hogy
1625  6|                  embert, érezte, hogy valaki a karjába kapaszkodik.~ ~-
1626  6|                tudnia kell, de most vezessen a karján; tegyen ugy; mintha
1627  6|                  ahová senki más be ne tegye a lábát. Talán az életemet
1628  6|                    néma csodálkozással nézte a gyönyörü teremtést, aki
1629  6|                  teremtést, aki ugy pihegett a karján, mint a galamb, amelyet
1630  6|                      pihegett a karján, mint a galamb, amelyet végső kimerülésig
1631  6|                   végső kimerülésig üldözött a héja. Azután szó nélkül
1632  6|                      szó nélkül emelte kezét a sapkájához s könnyed mozdulattal
1633  6|                     együtt és egyedül voltak a külön szakaszban. A kapitány
1634  6|                   voltak a külön szakaszban. A kapitány bezárta az ajtót
1635  6|                 bezárta az ajtót s egyelőre, a harmadik csengetésig eléje
1636  6|                 lássa, hogy vannak már ebben a szakaszban, de azt ne láthassa,
1637  6|                   hogy hányan.~ ~Mikor végre a vonat lassu zakatolással,
1638  6|              szuszogással megindult: behuzta a függönyt s visszafordult.~ ~
1639  6|                felindulással huzta meg magát a kocsi szögletében.~ ~A kapitány
1640  6|                 magát a kocsi szögletében.~ ~A kapitány ujra meghajtotta
1641  6|                 Rahóty dragonyos-kapitány.~ ~A fiatal nő megrezzent.~ ~-
1642  6|               kétségbeesés hozott engem arra a gondolatra, hogy önben keressek
1643  6|              garancia.~ ~Nagyon szép volt ez a szegény izgatott nőcske,
1644  6|                   megtelve fájdalommal, mint a Krisztus anyja. Rahótyt
1645  6|                      vad düh futotta el arra a gondolatra, hogy ezt az
1646  6|                    és sokat mondólag csapott a kardjára.~ ~- Jól tette,
1647  6|                      támadó lelkesedéssel.~ ~A nő talán nem is hallotta
1648  6|                       néha megakadt, kereste a szavakat, de nem számitásból,
1649  6|                 érkeztem Budapestre Bécsből, a gyorsvonattal. Hét óra ötven
1650  6|                       Hét óra ötven perckor, a keleti pályaudvarba.~ ~Rahótynak
1651  6|                     lehet valami közönséges. A nő folytatta:~ ~- Apám gazdag
1652  6|                gazdag bankár Bécsben, Rhone, a hires Rhone, a Rotschildék
1653  6|               Bécsben, Rhone, a hires Rhone, a Rotschildék barátja. (A
1654  6|                      a Rotschildék barátja. (A kapitány harmadszor is meghajolt.)
1655  6|                  mindent ki lehet vinni ezen a világon: ahhoz van szokva
1656  6|                Meguntam, nagyon meguntam már a tulzott házi szigort, a
1657  6|                      a tulzott házi szigort, a mit éppugy alkalmazott velem
1658  6|        Kényszerüségből is, de azért is, hogy a magam asszonya legyek, szót
1659  6|                   lelki álomban voltam addig a percig, amig be nem vittek
1660  6|                   percig, amig be nem vittek a lakásba, abba a borzasztó
1661  6|                   nem vittek a lakásba, abba a borzasztó lakásba, amely
1662  6|                 volna, hogy legyen. De abban a percben felébredtem s tisztában
1663  6|                      kezöket tördelve hivták a férjemet. Egy nő megmérgezte
1664  6|                     Egy nő megmérgezte magát a házban s gyors orvosi segély
1665  6|                     össze néhány kis üveget, a szolga egy különös edényt,
1666  6|                   meg gummicsöveket vett elő a sok orvosi eszköz közül...”~ ~„
1667  6|                  tudom mit; - engem elfogott a remegés, az irtózat... Alighogy
1668  6|                 magamra maradtam, lerohantam a lépcsőn, ki a házból, ösztönszerüleg
1669  6|                     lerohantam a lépcsőn, ki a házból, ösztönszerüleg ültem
1670  6|                   egy bérkocsiba s hajtattam a nyugati pályaudvarba;...
1671  6|                   vissza.”~ ~Már rekedt volt a hangja; a kapitány szerette
1672  6|                    Már rekedt volt a hangja; a kapitány szerette volna
1673  6|                     volna elhallgattatni, de a szegény izgatott teremtés
1674  6|                 szakitsa félbe; kimerülten s a halántékát szorongatva,
1675  6|                    vannak itt Magyarországon a férjnek;... ha egyedül vagyok
1676  6|                 ebben az utolsó szóban, hogy a kapitány szeretett volna
1677  6|                    szeretett volna leborulni a gyönyörü Marzsolén előtt
1678  6|                Marzsolén előtt s megcsókolni a lábát.~ ~Ezt a tiszta szentet,
1679  6|                   megcsókolni a lábát.~ ~Ezt a tiszta szentet, ezt a boldogtalan
1680  6|                    Ezt a tiszta szentet, ezt a boldogtalan paradicsomi
1681  6|                       aki eddigelé nem evett a tudás fájáról: még gondolatban
1682  6|                 gentleman volt.~ ~- Köszönöm a magyarázatot - asszonyom, -
1683  6|                      tétovázva ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására
1684  6|                   Ugy alhatik reggelig, mint a tej. Rahóty Gida kapitány
1685  6|               őrködhetik álma felett.~ ~Csak a vonat egyhangu kattogása
1686  6|                   unottan fujta ki tüdejéből a szuszt s ujra meg ujra tovább
1687  6|                  ujra meg ujra tovább loholt a rövid pihenők után, bele
1688  6|                     rövid pihenők után, bele a fekete éjszakába.~ ~Marzsolén
1689  6|                 Mélyen és nekipirulva, ahogy a gyermekek szoktak, amikor
1690  6|                aranyos fénynyel villogott ki a katonaköpeny gallérja fölött;
1691  6|                 nézte s alig birta leküzdeni a vágyát, hogy meg ne simogassa.~ ~*~ ~
1692  6|                 állomáson volt kissé erősebb a lárma.~ ~Ott egy első osztályu
1693  6|                 kaphat külön szakaszt. Mikor a kapitány fülkéje mellett
1694  6|                  katonatiszt volt az illető. A vonat meglehetősen megtelt
1695  6|                szivarozni se nagyon lehetett a kocsik belsejében.~ ~A kalauz
1696  6|              lehetett a kocsik belsejében.~ ~A kalauz alázatosan mondta:~ ~-
1697  6|                     van; egy kapitány ur meg a felesége.~ ~- Ördög vigye,
1698  6|                    békében őket. Itt maradok a folyosón.~ ~Rahóty fülelt.~ ~
1699  6|                 folyosón.~ ~Rahóty fülelt.~ ~A manóba is, de nagyon ösmerős
1700  6|                     is, de nagyon ösmerős ez a hang.~ ~Nagyon szeretett
1701  6|                      de alvó védencére esett a szeme.~ ~Nem lehet. Felébredne,
1702  6|                     ezredes) gondolta, mikor a vonat ujra pöfékelt. Elkezdett
1703  6|                     Elkezdett gunnyasztani s a kocsirázás lassankint őt
1704  6|                        Marchegg! - kiáltotta a kalauz.~ ~Majdnem egyszerre
1705  6|                  ragyogó szép reggel volt.~ ~A fiatal bécsi nő megijedt,
1706  6|                     bécsi nő megijedt, mikor a kapitányt megpillantotta.
1707  6|                Rahóty tisztelettel fogta meg a kezét s megcsókolta.~ ~-
1708  6|                     vagy! - gondolta magában a kapitány, de csak annyit
1709  6|                annyit mondott: igen.~ ~Mikor a vonat füttye Bécset jelezte,
1710  6|               teljesen felkészülve léptek ki a folyosóra.~ ~Ott egy marcona
1711  6|                  kiegyenesedett, összecsapta a bokáját s keményen szalutált.~ ~
1712  6|                      s keményen szalutált.~ ~A fiatal nő, aki mögötte volt,
1713  6|                    Brixthal Raymund ezredes, a kettes dragonyosok parancsnoka,
1714  6|               villámló szemmel, merően nézte a megrezzent párt.~ ~- Ez
1715  6|                    miatt nekem egész éjszaka a folyosón kellett ácsorognom?!... ~-
1716  6|                     dolgok magyarázásának.~ ~A vonat éppen megállott. Ritter
1717  6|                      lesujtó hangon szólt rá a „bünösökre”:~ ~- Önök velem
1718  6|              bérkocsiba. Az ezredes rárivalt a kocsisra: Kärnthnerring
1719  6|                      Ott lakott Rhone Felix, a dusgazdag bankár, a Marzsolén
1720  6|                   Felix, a dusgazdag bankár, a Marzsolén apja, az ezredes
1721  6|                   unokabátyja anyai ágról.~ ~A két delikvens egy mukkot
1722  6|                    mukkot sem mert szólni.~ ~A kapitány tudta, hogy az
1723  6|                  most ugy sem hallgatná meg; a leányasszonyka meg a szemét
1724  6|                    meg; a leányasszonyka meg a szemét se merte felvetni
1725  6|                  bankár urnak libabőrös lett a gerince, mikor ezek igy
1726  6|                      türő hangon mondta:~ ~- A kapitány megszöktette menyecskeleányodat.
1727  6|                   ennélfogva ezennel megkéri a kezét, vagy kvietál. Nem
1728  6|                kvietál. Nem türöm ezredemben a léhaságot.~ ~- De ezredes
1729  6|                  Rhone, még ma meginditjátok a válópört. Értetted?... Azt
1730  6|                    mielőbb, tul legyünk ezen a bolond eseten.~ ~A kapitány
1731  6|                      ezen a bolond eseten.~ ~A kapitány kevélyen, valami
1732  6|                      boldogsággal pödörgette a bajuszát s le nem vette
1733  6|               bajuszát s le nem vette szemét a „menyasszonyáról”, aki szendén,
1734  7|                                              A rejtelmes levél.~ ~Som Dezső
1735  7|                      egyik Budapestről jött, a másik Parajd-Csalitosról.~ ~
1736  7|             Semmiféle összeköttetése se volt a fővárosban s igy kissé meglepte
1737  7|              fővárosban s igy kissé meglepte a boritékra ütött budapesti
1738  7|                    bélyeg. Ritkán mozdult ki a pusztájáról s olyankor is
1739  7|                      azzal, hogy behajtasson a megye székhelyére, ahol
1740  7|            bevásárolt, kalabriászozott egyet a kaszinóban, kifizette az
1741  7|                   aztán mehessen megint haza a feleségéhez, ahhoz az édes
1742  7|                     lett volna oly gyönge az a szegény drága jószág! -
1743  7|                      szegény drága jószág! - A külsején, az arcán, a formáin,
1744  7|                        A külsején, az arcán, a formáin, nem igen látszott,
1745  7|           panaszkodik; olyasmiről, ami ellen a derék öreg vidéki doktor
1746  7|              kapcsolatban.~ ~Most is oda van a menyecske, már egy hónapja,
1747  7|             menyecske, már egy hónapja, hogy a parajd-csalitosi kénes fürdőben
1748  7|                     áldott nap ir az urának; a jó ember máskép ki sem birná
1749  7|                      máskép ki sem birná ezt a nyomoruságos szalmaözvegységet.
1750  7|              nyomoruságos szalmaözvegységet. A Parajd-Csalitosról jövő
1751  7|                     fel előbb. Édes az, mint a méz. Benne van, hogy a levélke
1752  7|                  mint a méz. Benne van, hogy a levélke irója halálosan
1753  7|                       de nem is kell. Menjen a pokolba valamennyi, csak
1754  7|      Parajd-Csalitoson is mindjárt megnyilik a menyország.~ ~Som boldogan
1755  7|                    mosolyog. Ujra végigfutja a levélkét; minden betüt magába
1756  7|                      megtanul. Körülszagolja a boritékot s lopva megcsókolja.
1757  7|                    is rösteli egy kicsit ezt a diákos érzelgést.~ ~Most
1758  7|                         Most már hadd jöjjön a budapesti levél. Ugyan ki
1759  7|                       vigyázzon...”~ ~Somnak a hajaszálába is belenyilalik,
1760  7|                     se szóljon, se ne irjon. A kis vendéglőbe szálljon
1761  7|                   szálljon s aztán nyissa ki a szemét”.~ ~Aláirás helyett
1762  7|                      Aláirás helyett ez volt a levél befejezése: „valaki,
1763  7|                      Egy ilyen levélben maga a szarvas ördög lakik.~ ~Az
1764  7|                  ereje, hogy elforditsa róla a szemét. Folyvást hallja
1765  7|                      szemét. Folyvást hallja a sátán suttogását. Azt a
1766  7|                      a sátán suttogását. Azt a gazembert, aki igy meg tudta
1767  7|                   aki igy meg tudta forgatni a kést a szivünkben, elátkozzuk
1768  7|                    meg tudta forgatni a kést a szivünkben, elátkozzuk és
1769  7|                 szivünkben, elátkozzuk és ha a kezünkbe kerülne, megfojtanók.
1770  7|                remegve keressük: ki lehet az a jóbarátunk, aki „mindent
1771  7|                   bizonyos, hogy látnia kell a feleségét. Nem hitt ennek
1772  7|                    feleségét. Nem hitt ennek a gaz levélnek, de megbolondult
1773  7|                     sem jutott, hogy kövesse a névtelen levél csuf tanácsát.
1774  7|                  tanácsát. Sietett egyenesen a feleségéhez és semmit sem
1775  7|                      az az álmos szolga, aki a folyosón éppen a vendégek
1776  7|                 szolga, aki a folyosón éppen a vendégek cipőit tisztogatta,
1777  7|                     Somban kezdett megaludni a vér. Éppen be akarta rugni
1778  7|                    ajtó kinyilt egy kicsit s a féltenyérnyi nyiláson egy
1779  7|               vagyunk, még éjjel is.~ ~Ha az a Himalaya, amely a Som lelkéről
1780  7|                      Ha az a Himalaya, amely a Som lelkéről ebben a percben
1781  7|                   amely a Som lelkéről ebben a percben leesett, rázuhant
1782  7|                      leesett, rázuhant volna a névtelen levél irójára,
1783  7|               Hallotta, hogyan vihog odabent a kis bolondos asszony. Sietve
1784  7|                    Sietve futkoztak, nyilván a ruhájokat kapkodták magokra.~ ~
1785  7|                      élet felujult örömeivel a szivében, járkált a szoba
1786  7|                örömeivel a szivében, járkált a szoba előtt, a folyosó szőnyegén.
1787  7|                       járkált a szoba előtt, a folyosó szőnyegén. Lábujjhegyen
1788  7|                 nehogy felköltsön valakit, s a szolgának, aki bárgyun bámulta,
1789  7|                szerette volna.~ ~Mikor végre a két asszony elkészült reggeli
1790  7|              toilettejével: Som megölelhette a feleségét.~ ~Hosszu, kimondhatatlanul
1791  7|                      szép, mint Somné. Mikor a boldog pár belefáradt a
1792  7|                      a boldog pár belefáradt a csókolódásba, a vendég-hölgy
1793  7|                   belefáradt a csókolódásba, a vendég-hölgy megszólalt.~ ~-
1794  7|                   mindig önről beszél.~ ~Som a hetedik égben volt.~ ~-
1795  7|                      vannak? kérdezte, azzal a titkolt vágygyal, hogy oly
1796  7|                    milyen szüzies volt ezzel a kacér kötekedéssel! Hogyan
1797  7|                  erős férfiéba! Hamvas arcán a nyugodt, csöndes élet üdesége
1798  7|                    sietett, lehetett hallani a megerőltetést követő gyönge
1799  7|                     itt bőven. Ő is volt már a barátnőjével a szerelmesek
1800  7|                      volt már a barátnőjével a szerelmesek barlangjánál.
1801  7|              törődnek azzal, hogy mit csinál a többi.~ ~A közös ebédnél
1802  7|                   hogy mit csinál a többi.~ ~A közös ebédnél Som megint
1803  7|                      leány, akik alkalmasint a hidegvizkurát használták
1804  7|                hidegvizkurát használták itt. A kahicsoló szép asszony ura
1805  7|                    szurt maga elé villájával a semmibe. Azt a láthatatlan
1806  7|                    villájával a semmibe. Azt a láthatatlan gazembert bökte
1807  7|             rejtelmes levelével.~ ~Ebéd után a fiatal házaspár megszökött
1808  7|                   fiatal házaspár megszökött a jó barátnőtől s a hüs parkon
1809  7|                 megszökött a jó barátnőtől s a hüs parkon át beosont a
1810  7|                      a hüs parkon át beosont a nagy vadaskertbe.~ ~Somné
1811  7|                  lélekzetet véve, vezette.~ ~A pusztai naphoz szokott ember
1812  7|                különös illatoktól, amelyekbe a kigyóhagyma nehéz szaga,
1813  7|                 kigyóhagyma nehéz szaga, meg a korhadó fák dohos párázata
1814  7|                   biztatta volna, hogy ebben a mélységes csöndjében a zöldnek,
1815  7|                 ebben a mélységes csöndjében a zöldnek, tapaszsza száját
1816  7|                     valami őrült gyönyörében a mámornak.~ ~Az asszony megállott.
1817  7|                     megállott. Som felemelte a fejét. Egy mohos, sötétzöld
1818  7|               sötétzöld szikla előtt voltak. A sziklában egy barlang, abba
1819  7|                  valami csodálatos játékával a természetnek, besütött a
1820  7|                     a természetnek, besütött a nap. A barlang smaragdzöld
1821  7|                természetnek, besütött a nap. A barlang smaragdzöld halvány
1822  7|                     telt meg. Látszott, hogy a sziklafalak lent, fent és
1823  7|                boritvák puha, eleven mohhal. A szikla e nyitott szája fölött
1824  7|                 fölött egy tábla volt, ezzel a felirással:~ ~A szerelemnek.~ ~
1825  7|                  volt, ezzel a felirással:~ ~A szerelemnek.~ ~Som átkarolta
1826  7|                 szerelemnek.~ ~Som átkarolta a feleségét és bevitte a puha
1827  7|             átkarolta a feleségét és bevitte a puha mohok közé. Mikor a
1828  7|                     a puha mohok közé. Mikor a smaragdsugarak tengerében
1829  7|             darabokra tépte s széjjel szórta a barlang sötét hátterébe.~ ~
1830  7|                      Folyvást ezt mondogatta a bámuló asszonynak: „ez a
1831  7|                     a bámuló asszonynak: „ez a te elégtételed, lelkem!
1832  7|                   meg bennem, egyetlenem!”~ ~A beteg fiatal asszony könyezve
1833  7|                hajnalban Som haza utazott.~ ~A gazdaságot nem hagyhatta.
1834  7|                    mert otthon már elkezdték a cséplést.~ ~Az erdőövezte
1835  7|                 erdőövezte vasuti állomáshoz a felesége is kikisérte.~ ~
1836  7|                     ott más, csak ők ketten. A Somné jó barátnője legédesebb
1837  7|            legédesebb álmát alhatta akkor.~ ~A vonat megindult s amig csak
1838  7|                  vonat megindult s amig csak a fák közt látni lehetett
1839  7|               elcsöndesült, Somné hazaküldte a kocsit; azt mondta a kocsisnak,
1840  7|              hazaküldte a kocsit; azt mondta a kocsisnak, hogy gyalog sétál
1841  7|                  sétál vissza az erdőn át.~ ~A harmatcsöpptől fényes lombok
1842  7|                     az első uthajláshoz ért, a Mátyás király óriás tölgyfája
1843  7|                    lépett eléje s megragadta a karját.~ ~- Elment? - kérdezte.~ ~
1844  7|                       kérdezte.~ ~Az asszony a messzeségbe figyelt, mintha
1845  7|                   eltünt vonat zakatolásának a visszhangjától is szabadulni
1846  7|                válasza előtt.~ ~Végre intett a fejével s halkan mondta:~ ~-
1847  7|                 fejével s halkan mondta:~ ~- A levelünket előttem tépte
1848  8|                      egyetlen passziója volt a világon: a ló.~ ~Szép passzió;
1849  8|                    passziója volt a világon: a ló.~ ~Szép passzió; csak
1850  8|                        Szép passzió; csak az a bibije, hogy aki gavallérosan
1851  8|                 hozzá.~ ~Mr. Millarnak volt. A sterlingek nem is font,
1852  8|                      magát ösmerte mindenki, a ki a társasághoz tartozott;
1853  8|                 magát ösmerte mindenki, a ki a társasághoz tartozott; az
1854  8|                      vele jó lábon lehetett; a kopaszodók is szivesen és
1855  8|                   közt az elsőséget, nemcsak a vezetőszerepben, hanem a
1856  8|                     a vezetőszerepben, hanem a kopaszodásban is; az ő tárcája
1857  8|              gentleman az egész ember, ahogy a jó és tiszta vérü ángolhoz
1858  8|                      bolond szerencséje volt a játékban, a mivel együtt
1859  8|                 szerencséje volt a játékban, a mivel együtt jár, hogy belebukott
1860  8|                   szenvedhették. Lehet, hogy a tömpe orra tette, a mi olyan
1861  8|                     hogy a tömpe orra tette, a mi olyan figurát formált
1862  8|                  figurát formált az arcából, a mely leginkább hasonlitott
1863  8|                  látszó öles termetében volt a hiba. Pedig hogy tudott
1864  8|                      hogy tudott nézni azzal a két szemmel! Az asszonyokat
1865  8|                    göthös legény lett volna, a kit hátgerincsorvadástól
1866  8|                  olyankor bizony nem annyira a lóba, mint a lovasba vetett
1867  8|                     nem annyira a lóba, mint a lovasba vetett bizodalom
1868  8|                 vetett bizodalom tette, hogy a totalizatőrnél az ő számát
1869  8|                   elköltött egy pár milliót, a minek legalább a felét,
1870  8|                    milliót, a minek legalább a felét, az igaz, hogy visszaszerezte
1871  8|                      asszonyra, aki őt magát a pénze nélkül komolyan vette
1872  8|                    nem akadt, hiába járta be a kornevillei márkival kétszer
1873  8|                 kornevillei márkival kétszer a világot.~ ~Képzelhetni,
1874  8|                     mennyire bosszantotta ez a derék Mr. Millart.~ ~Szerencsére
1875  8|                     győződve róla, hogy ezen a lovon beteljesült a lélekvándorlás
1876  8|                     ezen a lovon beteljesült a lélekvándorlás misztikus
1877  8|                     asszonyai valamelyikének a szelleme lakik.~ ~Remek
1878  8|                 aranysárga, selyemtapintatu, a melyet mikor Mr. Millar
1879  8|               megcsókolt, ugy tetszett, hogy a felséges állat valóságos
1880  8|                fejére.~ ~Hát még, ha egyszer a hátán ült! Az már nem is
1881  8|                      csapás nélkül haladt el a birói páholy előtt, a többi
1882  8|                     el a birói páholy előtt, a többi nemes állat csakugy
1883  8|                    többi nemes állat csakugy a nyelvét öltögetve kocogott
1884  8|                       hogy nem is adta volna a lovát semmiért sem. Az,
1885  8|                 lovát semmiért sem. Az, hogy a nagy vagyonáért irigyelték,
1886  8|               büszkévé, olyan boldoggá tette a jó Mr. Millart.~ ~ ~ ~
1887  8|                      egyetlen passziója volt a világon. A szeretője.~ ~
1888  8|                    passziója volt a világon. A szeretője.~ ~Francia ember
1889  8|                 ember ugy mondaná ezt, hogy: a barátnőm. A német ráfogná,
1890  8|               mondaná ezt, hogy: a barátnőm. A német ráfogná, hogy az az
1891  8|             legédesebbjét kóstolgatná benne. A magyar ember nem kerülgeti
1892  8|                   magyar ember nem kerülgeti a forró kását, hanem a mi
1893  8|               kerülgeti a forró kását, hanem a mi a szivén, az a nyelvén:
1894  8|                      forró kását, hanem a mi a szivén, az a nyelvén: akit
1895  8|                      hanem a mi a szivén, az a nyelvén: akit szeret, ha
1896  8|                   Nincs olyan mágnás-korona, a melyiknek a fénye ne gyarapodnék
1897  8|                   mágnás-korona, a melyiknek a fénye ne gyarapodnék egy
1898  8|               nagyszerü birtok jövedelmétől, a milyen az övé. Csakhogy
1899  8|                mihaszna, ha késő? Ha egyszer a mesék aranyszárnyu Katica-bogara
1900  8|                     ott találta maga mellett a tündérbogarat egy aranyhaju
1901  8|                 aranyhaju asszony alakjában, a kinek a csókja emésztette,
1902  8|                   asszony alakjában, a kinek a csókja emésztette, ölelése
1903  8|                   szidták, hogy elitélték!~ ~A jó barátai, akiket az ördög
1904  8|                  akiket az ördög majd elvitt a titkolt irigységtől, egyre
1905  8|                irigységtől, egyre adták neki a tanácsot: „Látod Péter,
1906  8|                 neked való ez. Tönkre teszed a jó hiredet ezzel az élettel.
1907  8|                    hiredet ezzel az élettel. A családok elhidegülnek tőled,
1908  8|             egymásután valamennyit. Hanem az a tucat párbaja, a mi erre
1909  8|                    Hanem az a tucat párbaja, a mi erre következett, egy
1910  8|                    már tárt karokkal fogadja a szemérmetes társadalom.
1911  8|                  annál jobban rettegtek tőle a Tartuffe-ök.~ ~Hát azután?!~ ~
1912  8|                    aki szerelmes! Kivált aki a szeretőjébe szerelmes.~ ~
1913  8|                  vagy legalább illik; amihez a világ nem adta beleegyezését,
1914  8|                   pap nem adta áldását.~ ~Az a csók, amit a feleség ad,
1915  8|                   áldását.~ ~Az a csók, amit a feleség ad, meggyógyit;
1916  8|                   feleség ad, meggyógyit; az a csók, ami a szerető ajkán
1917  8|                   meggyógyit; az a csók, ami a szerető ajkán terem, beteggé
1918  8|                      terem, beteggé tesz. Az a szerelem, amit a feleség
1919  8|                    tesz. Az a szerelem, amit a feleség iránt érzünk, csendes,
1920  8|                  melynek mélyében meglátszik a vizek csudás világa, a játszó
1921  8|            meglátszik a vizek csudás világa, a játszó hallal, a tarka-barka
1922  8|                     világa, a játszó hallal, a tarka-barka korallerdővel,
1923  8|                   tarka-barka korallerdővel, a sziklára boruló tengeri
1924  8|                 tengeri moha bársonyával; az a szerelem, amely a szeretőért
1925  8|            bársonyával; az a szerelem, amely a szeretőért kinoz, egy elborult,
1926  8|                   pillanatban kiemelkedhetik a háborgó hullám, amelynek
1927  8|                     hiába keresi belső képét a vigasztalásért esengő szem,
1928  8|                    tudni, hogy mikor csap le a láthatatlan felhő villáma.~ ~
1929  8|               szeretőjébe és tüntetett ezzel a szerelemmel.~ ~A hol ő volt,
1930  8|             tüntetett ezzel a szerelemmel.~ ~A hol ő volt, ott volt mellette
1931  8|              mellette aranyoshaju Katica is: a szinházban vagy a templomban.~ ~
1932  8|                 Katica is: a szinházban vagy a templomban.~ ~A Tartuffe-ok
1933  8|              szinházban vagy a templomban.~ ~A Tartuffe-ok majd kipukkadtak
1934  8|                 Tartuffe-ok majd kipukkadtak a méregtől.~ ~ ~ ~
1935  8|                élvezet az, látni, észrevenni a mások csodálatát és ugy
1936  8|                  helyen megjelent. De kivált a lóversenyeken, ahol szabadabb
1937  8|                lóversenyeken, ahol szabadabb a vásár, ahol nincs korlátja
1938  8|                   hogy ki ki mellé kerüljön. A kinek szeme volt, mind őt
1939  8|                       mind őt kereste. Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta
1940  8|                    kereste. Ki az a „csoda”, a ki ugy behálózta azt a világot?
1941  8|                       a ki ugy behálózta azt a világot? Az előkelő uri
1942  8|                     Az előkelő uri asszonyok a legyező mögül, a napernyő
1943  8|                   asszonyok a legyező mögül, a napernyő alól, majd felfalták
1944  8|                     felfalták tekintetökkel; a férfiaknak mindnek volt
1945  8|               állhasson egy pillanatig azzal a remekbe készült élő szoborral,
1946  8|                      Barczikayra magára volt a dolog egy kicsit kellemetlen.
1947  8|            kellemetlen. Mégis egészen más az a szinházban. Ott nem akad
1948  8|               egymással az, aki nem akar. De a turf! Hisz’ az nem is egyéb,
1949  8|                    is egyéb, mint egy szalon a szabad ég alatt. Olyan furcsa
1950  8|                      egymás mellett azoknak, a kik jó ösmerősök. Van valami
1951  8|                  sértő, valami lealázó abban a tudatban, hogy ezek itt
1952  8|                 attól kezdve rögtön elboxolt a közelből mindenkit, még
1953  8|                 utjában.~ ~Péter látta, hogy a hiu asszonynak még az is
1954  8|                      az is jól esik, hogy ez a hindu-pagodában másolt bálványalak
1955  8|                       ha nem volnék folyvást a közelében, ha megtürném
1956  8|                      ördögért huzott akkorát a barátja az ő lábaszárára.
1957  8|                    nem is látta őt, csak azt a zavaros tengert, melynek
1958  8|               tengert, melynek hiába kutatja a mélységét, csak kápráztató
1959  8|                     villogással van az tele, a miben ki nem ismeri magát
1960  8|                    miben ki nem ismeri magát a tengerész. Valami szörnyeteg
1961  8|                   ugy suhogtat önkénytelenül a vesszejével.~ ~. ~ ~Csöngettek.
1962  8|                  Csöngettek. Jeladás volt az a verseny kezdetéhez.~ ~Mr.
1963  8|                 Millar elfutott. Következett a turf szinpadán az ő jelenése
1964  8|                        Barczikay, aki értett a dologhoz, egész lelkéből
1965  8|                     egész lelkéből irigyelte a hosszu angolt. Hogy ül rajta,
1966  8|                      állat!... Most kezdődik a verseny. Loreley madárrá
1967  8|                 változik, patája alig érinti a gyepet, arany sörénye sárga
1968  8|                 sárga fénynyel csillog, leng a légben. Loreley elől, mindig
1969  8|                   Loreley elől, mindig elől; a sikon, a fordulónál, a távoszlopnál,
1970  8|                  elől, mindig elől; a sikon, a fordulónál, a távoszlopnál,
1971  8|                       a sikon, a fordulónál, a távoszlopnál, a célnál!...
1972  8|                  fordulónál, a távoszlopnál, a célnál!... Még ott is feltartja
1973  8|                      amint diadallal átsuhan a határvonalon, fölnyerit,
1974  8|                     Nincs olyan ló több ezen a világon!...~ ~Mr. Millar
1975  8|               világon!...~ ~Mr. Millar pedig a verseny után megint csak
1976  8|                megint csak ott lábatlankodik a szép asszony körül. Hallja,
1977  8|                  kincs!...”~ ~Ugy szétnyulik a megelégedéstől a harapós
1978  8|                  szétnyulik a megelégedéstől a harapós buldogg-arc, mikor
1979  8|                     félreszólitja egy kicsit a magyar cimborát.~ ~- Nagyon
1980  8|                 cimborát.~ ~- Nagyon szép az a Loreley, te Péter?~ ~- Kincs!
1981  8|                 hangon nyögte az angol, mint a ki nem egészen bizonyos
1982  8|                     bizonyos benne, hogy nem a képén csattan-e majd el
1983  8|                      képén csattan-e majd el a felelet.~ ~Nem ott csattant
1984  8|                   gyengeszivü és még törődik a világgal; meg akarta boszulni
1985  8|              boszulni az aranyhaju asszonyt, a miért más férfit is észrevesz
1986  8|                    mellette. Feltámadt benne a régi „jóvér”, a mely minden
1987  8|              Feltámadt benne a régi „jóvér”, a mely minden sikerült ötletet
1988  8|                      hozzá mindaketten, hogy a könynyök csurgott.~ ~És
1989  8|                  bucsut vegyen Loreleytől.~ ~A gyönyörü kanca majd eltépte
1990  8|                  gyönyörü kanca majd eltépte a kötőféket, amikor meglátta.
1991  8|                  berzenkedett, tombolt, amig a gazdája oda nem ment hozzá
1992  8|                    hozzá és meg nem csókolta a sörényét. Akkor megnyugodott.~ ~
1993  8|              sörényét. Akkor megnyugodott.~ ~A hideg angolnak ugy rémlett,
1994  8|                  először életében nagyon fáj a szive. Hát lesz még a világon,
1995  8|                    fáj a szive. Hát lesz még a világon, a ki ugy szeresse,
1996  8|                      Hát lesz még a világon, a ki ugy szeresse, mint ez
1997  8|                     ki ugy szeresse, mint ez a szép állat? Hát van még
1998  8|                 olyan teremtése az istennek, a melyikben ugy megbizhatik,
1999  8|                      megbizhatik, mint ebben a lóban? Hisz ez a legnagyobb
2000  8|                  mint ebben a lóban? Hisz ez a legnagyobb kincse, ez a