Rész

2001  8|                      a legnagyobb kincse, ez a legnagyobb dicsősége, ennek
2002  8|                  legnagyobb dicsősége, ennek a hátán egy csodált, irigyelt,
2003  8|                   pedig egy dusgazdag majom, a kinek az a szép asszony
2004  8|                  dusgazdag majom, a kinek az a szép asszony egyenkint fogja
2005  8|                    nagyon szomoruan ment fel a palotájába. Fél éjszakán
2006  8|                    Fél éjszakán át hallották a szolgák hogyan dübörög,
2007  8|                       hogyan futkos le s fel a szobában.~ ~Nyomta az adott
2008  8|                otthon, ahol senki sem látta, a nyakába ugrott az az aranyos
2009  8|                    mit csinál.~ ~- Még ebben a játszmában is az a bolond
2010  8|                     ebben a játszmában is az a bolond ánglius nyer, de
2011  8|                     én igy is imádni foglak. A szavamat pedig meg nem szegem
2012  8|                    szórakozottan bontotta ki a gondosan összehajtogatott
2013  8|                asszonyi konty.~ ~Talán abban a percben futott Barczikay
2014  8|                  percben futott Barczikay is a drágájához s kacagva lengette
2015  8|                drágájához s kacagva lengette a kék selyem szalaggal vastag
2016  8|                    mely egy nappal előbb még a Loreley nyakáról hullámzott
2017  8|               hullámzott le.~ ~- Nézd, nézd! a bolond ángollal egy gondolatunk
2018  9|                                              A kis néni.~ ~Az első szerelem
2019  9|                      emlékével vonult vissza a világtól a szegény kis néni.~ ~
2020  9|                     vonult vissza a világtól a szegény kis néni.~ ~Régen
2021  9|               emlékezetök. Elfelejtették azt a bodrosfejü babát, aki ugy
2022  9|                     regénybe keveredni.~ ~Ha a mamájának nincs olyan éles
2023  9|                      nincs olyan éles szeme, a baba elment volna a katonájával
2024  9|                   szeme, a baba elment volna a katonájával ugy, ahogy a
2025  9|                     a katonájával ugy, ahogy a költöző madár szokott: titkon.~ ~
2026  9|                  madár szokott: titkon.~ ~Ez a borzasztó fölfedezés meghatotta
2027  9|              borzasztó fölfedezés meghatotta a szüleit. Beleegyeztek a
2028  9|                      a szüleit. Beleegyeztek a házasságba.~ ~S az oltár
2029  9|                     amit mennyeinek hivnak s a minek a leirásához még hozzáfogni
2030  9|                  mennyeinek hivnak s a minek a leirásához még hozzáfogni
2031  9|               vakmerőség lenne.~ ~Igazok van a babonás embereknek, ha reszketnek
2032  9|                    embereknek, ha reszketnek a tulságos jótól. Nem tarthat
2033  9|                     nagy boldogság távolodik a földtől s közeledik az éghez.
2034  9|                üdvösség után oda kivánkozott a katona. Reggel, amikor lóra
2035  9|                tehetett róla. Borzasztó volt a fájdalom s a gyász és mégis
2036  9|                  Borzasztó volt a fájdalom s a gyász és mégis elmult, megenyhült
2037  9|                  Régen volt, bizony régen.~ ~A bodros baba azóta „néni”
2038  9|                   mélázó tekintettel.~ ~Azon a napon, amikor az iszonyu
2039  9|                     sincsen; számára csak az a sirhalom él.~ ~Esztendőről-esztendőre
2040  9| Esztendőről-esztendőre látja nőni maga körül a falubeli apró gyermekeket,
2041  9|                  azoknak mindnek „nénike” ő. A mai menyecskék mind igy
2042  9|                    hivták pendelyes korukban a bodrosfejü babát.~ ~Isten
2043  9|                      maradt itt örökre, mint a virág, amelyik szirthasadékban
2044  9|                 remeteségét tisztelték talán a férfiak?~ ~Dehogy! hisz
2045  9|                      férfiak?~ ~Dehogy! hisz a férfiak megpróbálják megkeresni
2046  9|                      az eleven virág, akinek a kedvéért a ragyogó csillagot
2047  9|                     virág, akinek a kedvéért a ragyogó csillagot is leesküszik
2048  9|                leesküszik az égről.~ ~Elment a hire hetedhét országra,
2049  9|                akiért érdemes volna kiállani a mesék tüzpróbáját. De ha
2050  9|                     mesék tüzpróbáját. De ha a nagy kiváncsiság ide hozott
2051  9|             eresztette az özvegy.~ ~Megunták a férfiak, hogy olyan szekér
2052  9|                     szebb és kinyiltabb lett a kis katonáné mindaddig,
2053  9|                katonáné mindaddig, amig csak a kinyilt virág sorsára nem
2054  9|                      már igazán megérdemelte a néni nevet.~ ~Akkor is olyan
2055  9|                 könyvben őrzött rózsa, amely a szent betük közt megtartja
2056  9|                     illatát, csak épen, hogy a mellére nem igen tüzhetné
2057  9|                 Milyen sok idő telt el ebben a magányban, közel ahhoz a
2058  9|                     a magányban, közel ahhoz a zöld sirdombhoz, amely alatt
2059  9|                      sirdombhoz, amely alatt a katona pihent!...~ ~S ezalatt
2060  9|                katona pihent!...~ ~S ezalatt a hosszu idő alatt milyen
2061  9|                milyen rendithetetlen hű volt a katonához s bodrosfejü baba,
2062  9|               bodrosfejü baba, akiből később a kis néni lett.~ ~A férfiönzésnek
2063  9|                    később a kis néni lett.~ ~A férfiönzésnek isteni boldogsága
2064  9|          férfiönzésnek isteni boldogsága még a hantok alatt is az a szakadatlan
2065  9|                     még a hantok alatt is az a szakadatlan áradó köny,
2066  9|   Évtizedről-évtizedre mindig csak ő érte.~ ~A szerelmes férfiak kilencvenkilenc
2067  9|              Meghalni hagyján, ha csak annyi a halál, hogy vége a szerelemnek.
2068  9|                     annyi a halál, hogy vége a szerelemnek. De jaj, ha
2069  9|               hagyott szerető szivében, ó az a pokol! Azt meg kell érezni
2070  9|                      kell érezni féltékenyen a sir fenekén is.”~ ~S ez
2071  9|                      sir fenekén is.”~ ~S ez a magába maradt asszony megőrizte
2072  9|              szépségét, minden jóságát annak a számára, aki meghalt, férfira
2073  9|                      árny, amely hasonlitana a deli katonához.~ ~Hányszor
2074  9|                   tudott elfeledni! - Amikor a falu már rég elcsöndesedett
2075  9|                      s az éj némaságában még a kerti tücsök ciripelése
2076  9|                   előszedegette nap-nap után a sok kedves emléket, ami
2077  9|                      sok kedves emléket, ami a katonáról maradt, s vallotta
2078  9|                     maradt, s vallotta nekik a szerelmet forrón, képzelődve.~ ~
2079  9|                  kitörései voltak ezek annak a folyvást szentebbé váló
2080  9|                   pirulva gondolt valaha, ha a katona melegebben, udvarolt
2081  9|              Egyetlen titkos gyöngéje maradt a régiből. Egy különös asszonyos
2082  9|                   szivta képzelt maradványát a hajdanta meleg párázatnak,
2083  9|             összegyürt vászon megőrizhetett. A katona viselte volt azt.~ ~
2084  9|         Szenvedélynek nyoma sem volt bennök. A liliom sem álmodhat tisztábban
2085  9|                 holdfényes éjszakáján.~ ~*~ ~A megnyugvás ez évekre terjedő
2086  9|                időszaka után esemény történt a néni falujában.~ ~Hadgyakorlat
2087  9|               falujában.~ ~Hadgyakorlat volt a környéken s egy századot
2088  9|                századot ott szállásoltak el. A szép kis néninek tiszt jutott.~ ~
2089  9|                      ellenség be akart törni a faluba s a tiszt fegyverben
2090  9|                    be akart törni a faluba s a tiszt fegyverben volt állandóan.
2091  9|        háziasszonyához és bemutatta magát.~ ~A szegény kis néni ugy megijedt
2092  9|                   tőle! majd elájult, amikor a tiszt kezet csókolt neki.~ ~
2093  9|                     magához tért, már elment a katona. Beszéltek-e egymással
2094  9|                     tán semmit: nem is tudta a néni. Csak egyre emlékezett.
2095  9|                      egyre emlékezett. Annak a hatása alatt rémülten futott
2096  9|                    levő asztalkáról felkapta a régi katona arcképét és
2097  9|                valaki, hogy az uj katonáé az a kép, nem mert volna ellenkezni
2098  9|                   vele, olyan borzasztó volt a hasonlatosság.~ ~Szegény
2099  9|                 Szegény kis néni egész éjjel a szemét sem hunyta be. Hajnalban
2100  9|                     hunyta be. Hajnalban már a kert délignyitóval befuttatott
2101  9|                   aki ugyancsak korán indult a maga dolgára.~ ~A katona
2102  9|                     indult a maga dolgára.~ ~A katona nem tudott abból
2103  9|                     semmit sem. Pedig amikor a kerités mellett elment,
2104  9|                 volna, hogyan dobog egy sziv a rács mögött.~ ~Vége volt
2105  9|                     rács mögött.~ ~Vége volt a mennyek üdvösségéhez hasonló
2106  9|                      sebek tépődjenek fel.~ ~A leányos arcu szép kis nénire
2107  9|                    lehetett volna ráösmerni. A szüziességnek s a fehér
2108  9|                 ráösmerni. A szüziességnek s a fehér liliomnak a fényes
2109  9|            szüziességnek s a fehér liliomnak a fényes simasága, mintha
2110  9|                arculatán átváltozni.~ ~Leste a katonát.~ ~Csak a katonát
2111  9|                      Leste a katonát.~ ~Csak a katonát leste egész nap
2112  9|                  láthatta, le nem vette róla a tekintetét; azt a szép szelid
2113  9|                 vette róla a tekintetét; azt a szép szelid szemét, amelyben
2114  9|                     rebbenős nézéssel tapadt a katonára.~ ~Káprázva kereste
2115  9|                   rajta mindazt, ami megvolt a régin is, amitől ugy tudott
2116  9|                    ugy tudott fájni, dobogni a szive.~ ~Szegény kis néni,
2117  9|                   igazán volt meg; amit csak a katonák egyforma külsősége
2118  9|                    uj katona nem olyan, mint a régi.~ ~Hisz mindakettő
2119  9|                      olyan daliásan ülte meg a lovat. Aztán kék volt ennek
2120  9|                      Aztán kék volt ennek is a szeme és napbarnitotta kreolszinü
2121  9|                    az arca.~ ~Akárhogy volt, a szegény kis néninek nem
2122  9|              esztendő álma kezdett ébredezni a lelkében; egymásra halmozott
2123  9|                fájdalmak ujultak ki benne.~ ~A katona volt az oka.~ ~Őt
2124  9|                      volt az oka.~ ~Őt várta a kis néni; - mindig várta.
2125  9|                  egyszer észre találja venni a katona.~ ~Ha látta: telhetetlenül
2126  9|                 keresztül.~ ~Ilyenkor jöttek a látományok. Egy bodrosfejü
2127  9|                      mellette senkisem ebben a nehéz időben, amikor ábrándok
2128  9|                    ábrándok rontották meg.~ ~A furcsa, szép kis néni jobban
2129  9|                     hozzá, hogy megszakadjon a szive.~ ~Milyen más volt
2130  9|                     szive.~ ~Milyen más volt a világ, mint az egyhangu
2131  9|                    egy sirdomb körül forgott a nap s a hold! S amikor a
2132  9|                sirdomb körül forgott a nap s a hold! S amikor a katona
2133  9|                     a nap s a hold! S amikor a katona nem volt itt.~ ~És
2134  9|                    az az őrület, ami elfogta a katona láttára. Tehetetlenül,
2135  9|                  láttára. Tehetetlenül, mint a gyermek és szorongva, mint
2136  9|                   gyermek és szorongva, mint a gyarló bünös, mondogatta: „
2137  9|                 szelid fény helyett láz volt a szemében.~ ~Kivált az éjszakák
2138  9|                   éjszakák voltak kinosak.~ ~A régi katona arcképét minden
2139  9|                  árnyék. De azért csak nézte a régi arcképet, amely ugy
2140  9|                milyen élénken! Élt körülötte a semmi, a puszta levegő és
2141  9|                       Élt körülötte a semmi, a puszta levegő és láthatatlan
2142  9|             bágyadtságában kiejtette kezéből a katona arcképét. Nem mert
2143  9|                    hogy valaki majd megfogja a kezét s el nem ereszti többet.~ ~
2144  9|                      éjjel, de hiába küzdött a lidércnyomással: reggelig
2145  9|                  reggelig nem birta kinyitni a szemét.~ ~Öreg cselédje
2146  9|                 ujságolta: elmentek az éjjel a katonák!~ ~Szegény kis néni
2147  9|                   mindnyájan, - bizonyitotta a vén cseléd. - Riadót fujtak
2148  9|                 Riadót fujtak és itt hagyták a falut. Vissza se jönnek
2149  9|                   Vissza se jönnek többet.~ ~A kis néni befurta fejét a
2150  9|                     A kis néni befurta fejét a párnák közé s csukló, szivszakgató
2151  9|                jajgatni halkan.~ ~Ugyanazzal a fájdalommal, mint amikor
2152  9|                     fájdalommal, mint amikor a régi katonát hozták haza,
2153 10|                                 Évforduló.~ ~A férfi fél éjszakán át baglyoskodott.
2154 10|                 öltözködött, nehogy elkéssék a hivatalából.~ ~Irodatiszt
2155 10|                 forint fizetéssel, beleértve a lakásbért is. Jogász korában
2156 10|                      aztán, ott ragadt, mert a vizsgálatokat nem tette
2157 10|                    nehéz esztendőket kellett a másoló asztalnál töltenie,
2158 10|                    munkával. Ez alatt eltelt a fiatalsága. Közel járt már
2159 10|                   fiatalsága. Közel járt már a negyvenhez, amikor végre
2160 10|                valamire, ha nem akart örökké a kifőzőkhöz járni ebédre,
2161 10|                   már. Kerek ötven év nyomja a vállát. Nem csuda, ha hajlandóságot
2162 10|              elfáradásra; ha vágyik időnkint a pihenésre.~ ~Egy kis félórával
2163 10|                    csak kábultan szunyókált. A szomszéd szobában sokat
2164 10|                     szobában sokat lármáztak a gyermekek; többet, mint
2165 10|               ruháját.~ ~Odaát egyre tartott a zajgás. Az egyik gyerek
2166 10|                      rossz gyereke! (Nyilván a mama jött be a konyhából.)~ ~
2167 10|                       Nyilván a mama jött be a konyhából.)~ ~A nagy hangtól
2168 10|                      jött be a konyhából.)~ ~A nagy hangtól a legkisebb,
2169 10|                 konyhából.)~ ~A nagy hangtól a legkisebb, aki eddig még
2170 10|                      felkapta s odaadta neki a mellét.~ ~A szakgatott,
2171 10|                     odaadta neki a mellét.~ ~A szakgatott, zürzavaros hangok
2172 10|                  majdnem egészen felöltözött a férfi, amikor felrántották
2173 10|                   férfi, amikor felrántották a szobája ajtaját. Az asszony
2174 10|                     ajtaját. Az asszony állt a küszöbön a szopós gyerekkel.
2175 10|                      asszony állt a küszöbön a szopós gyerekkel. Jóval
2176 10|                    Jóval fiatalabb volt mint a férfi, de ő sem volt bizony
2177 10|                  férfi, de ő sem volt bizony a legszebb idejében. Közelebb
2178 10|                  Közelebb lehetett valamivel a negyvenhez, mint a harminchoz.
2179 10|                 valamivel a negyvenhez, mint a harminchoz. Ámbár ki tudja,
2180 10|                   kérlek, megint itt járt ma a fás ember; ugy tolakodik,
2181 10|                    már vele valami rendet.~ ~A férfi felpattant. Csináljak
2182 10|                 nagyszerü. Hát nem kapod meg a havi pénzedet? Hát nem kéne
2183 10|                     jönnöd abból valahogyan? A szent látott ilyet, hogy
2184 10|                     álmot sem dörgölhetem ki a szememből, máris nyuztok.
2185 10|                   kérlek szépen. Megettem én a fát?~ ~A férfi összeszedte
2186 10|                 szépen. Megettem én a fát?~ ~A férfi összeszedte magát
2187 10|                      jó, ha mindent hallanak a gyermekek. Becsületemre
2188 10|                     Odakint erősebben búgott a Gyuluka nevü nebulo: mama
2189 10|                      erigy, pattant fel ujra a férfi, hallgattasd el azt
2190 10|                    férfi, hallgattasd el azt a komisz kölyköt, mert mindjárt
2191 10|                      ütni, mindjárt ütni. Ez a te módszered.~ ~- De isz
2192 10|                  bizony még ki találsz hozni a sodromból.~ ~- Ugyan?! -
2193 10|               sodromból.~ ~- Ugyan?! - szólt a nő pikáns, lassu hanghordozással,
2194 10|                       Talán lenne szives ezt a hangot megtartani a - fás
2195 10|                      ezt a hangot megtartani a - fás ember számára. Az
2196 10|                      hogy komolyan neheztel. A férfi iszonyodott a jelenettől
2197 10|                neheztel. A férfi iszonyodott a jelenettől s inkább kész
2198 10|                jelenettől s inkább kész volt a derekát beadni, csakhogy
2199 10|                   beadni, csakhogy ne legyen a feleselésnek folytatása.
2200 10|                  támadt. Remélte, hogy azzal a csöndet és békességet helyreállithatja.~ ~-
2201 10|       helyreállithatja.~ ~- Édesem, tedd meg a kedvemért, ne tulozz annyira.
2202 10|                    éppen ma.~ ~Megnyomta ezt a két szót. Éppen ma volt
2203 10|                      házasságuk évfordulója. A tizedik, amelyiket olyan
2204 10|                      megünnepelték eddig ezt a napot, ámbár folyvást kevesebb
2205 10|                   években amig kevesebb volt a gond, még készültek is az
2206 10|                  évfordulóra. Aztán elmaradt a készülődés, de valamivel
2207 10|              valamivel megkülönböztették ezt a napot, ha mással nem, hát
2208 10|                     volt, mint közönségesen. A férfi most is azért dolgozott
2209 10|                      volt az évforduló, épen a hónap végén. A fás ember
2210 10|               évforduló, épen a hónap végén. A fás ember már hajnalban
2211 10|                hajnalban ide szemtelenkedett a mult havi pénzeért.~ ~A
2212 10|                      a mult havi pénzeért.~ ~A fás emberre való emlékezés
2213 10|                   emberre való emlékezés még a kegyeletet is meggyöngitette
2214 10|                   egy kis hajlandósága, hogy a mai napra beszüntesse a
2215 10|                      a mai napra beszüntesse a kellemetlenkedést: de a
2216 10|                      a kellemetlenkedést: de a szeszélyes asszonyos eszével
2217 10|                      hirtelen megválni attól a gondolattól, hogy az ura
2218 10|                      hogy erre meg ne mondja a véleményét.~ ~- Ami a részvétlenséget
2219 10|                 mondja a véleményét.~ ~- Ami a részvétlenséget illeti,
2220 10|                      velem sok mindent.~ ~Ha a férfi elég okos lett volna,
2221 10|                  okos lett volna, hogy ebben a pillanatban elfojtsa mérgelődését
2222 10|                      talán ment volna minden a régi megszokott kerékvágásban,
2223 10|                 nagyobb baj nélkül. Hanem ez a nyomoruságos ember már esztendők
2224 10|                     óta hordozta magában azt a nagy lelki betegséget, amelynek
2225 10|                      amelynek elégedetlenség a neve. Látta, hogyan nőnek
2226 10|                    neve. Látta, hogyan nőnek a gondok a nyakára, anélkül,
2227 10|                 Látta, hogyan nőnek a gondok a nyakára, anélkül, hogy kilátása
2228 10|               anélkül, hogy kilátása lehetne a helyzet komoly javitására.
2229 10|         szemrehányásokat tett magának amiatt a könnyelmüsége miatt, hogy
2230 10|              Valahányszor jobban szorongatta a sors, mindig ezen rágódott
2231 10|                      téged, hogy nem egészen a magam jószántából házasodtam.~ ~
2232 10|                      fülig pirult. Megszivta a fogát. - Csak nem akarja
2233 10|              valamikor csinos lehetett. Most a furiák egy vonása huzódott
2234 10|                    ne mondja ki egyszer, ami a szivét nyomja? Mély meggyőződéssel
2235 10|                     idegesen öntötte magából a szót.) Hát ki volt maga
2236 10|                    mert gondolni, legfeljebb a szatócskisasszonyok közt
2237 10|                     talán még örült volna is a jó pártinak, hogy „hivatalnokné”
2238 10|                    nevét viselő csemeték. És a másodkézből került tegnapi
2239 10|                   talán nehezére esett volna a betü. Hogy lettem én az
2240 10|                      járult elhatározásomhoz a szánalom egy csudás fajtája?
2241 10|             tartottam önt, aki tele beszélte a fejemet nagy családjával,
2242 10|                   Meg kellett, hogy szálljon a könyörület; azt hittem,
2243 10|                      leereszkedem önhöz, én, a müvelt nő, aki báró család
2244 10|                   család sarjadéka vagyok!~ ~A férfi szemmeresztve hallgatta
2245 10|                      hol felállt. Kinyitotta a száját tizszer is, hogy
2246 10|                      közbeszóljon. Nem birt. A szóáradat szinte elsöpörte.~ ~-
2247 10|              szóáradat szinte elsöpörte.~ ~- A bárónő!... igen - suttogta
2248 10|                  igaz, de megéltem valahogy. A magam emberségéből éltem
2249 10|                    voltam, amikor bemutattak a bárónőnek. Ki volt a „bárónő”
2250 10|              bemutattak a bárónőnek. Ki volt a „bárónő” akkor? Tudja, ki?
2251 10|                     is volt tulságos fiatal. A nemes lovagok, akiknek harcra
2252 10|                 harcra kellett volna kelniök a kezéért, késtek. S én magam
2253 10|                    egyszer esküszöm! De maga a viseletével azt a gondolatot
2254 10|                    De maga a viseletével azt a gondolatot keltette bennem,
2255 10|                      pályámon már eljutottam a legtöbbig, az irodavezetőségig.
2256 10|                       S most hogy kiforgatja a szavaimat! Hát nem folyvást
2257 10|                    el nem tarthatok? Hát nem a „bárónő” volt az, aki addig-addig
2258 10|                    kénytelen voltam megkérni a kezét? Nem mondom én, hogy
2259 10|               megházasodni. Féltem! Csakhogy a „bárónő” olyan nagylelküen
2260 10|                       akik sötéten festették a jövőt is, akik azzal rémitettek,
2261 10|                  akik azzal rémitettek, hogy a „bárónő” egy kissé hazárd,
2262 10|                      róla. Megmondtam előre. A nehéz életet lefestettem;
2263 10|                    nehéz életet lefestettem; a kenyér drága volt akkor
2264 10|                     most itt vagyunk. Uszunk a bajban nyakig. Nyakig, ha
2265 10|                     elmerülünk. Mert nemcsak a fás ember van. Hanem még
2266 10|               beszélt, hogy kint ne hallják. A suttogó kiabálás kimeritette.
2267 10|                nagyon elnyüttnek tetszett ez a kész öreg ember.~ ~A legényélet
2268 10|                      ez a kész öreg ember.~ ~A legényélet minden sanyarusága
2269 10|                rontott rajta annyit, mint ez a családi boldogságban töltött
2270 10|                  hogy feláldozta magát ennek a tehetetlen embernek, aki
2271 10|                 nincsenek igényei. Az kimegy a porontyaival vasárnap a
2272 10|                      a porontyaival vasárnap a zöldbe, s a karján hozza
2273 10|            porontyaival vasárnap a zöldbe, s a karján hozza haza közülük
2274 10|                    egy bárónőre merte emelni a szemét! - S hogy mondja
2275 10|                         S hogy mondja ki ezt a szót: „bárónő”! Mennyi megalázó
2276 10|                   mindvégig hiába várt volna a lovagokra; hogy vén leány
2277 10|                    Nem birt magával. Ledobta a szopós gyermeket az ura
2278 10|                       Odakint már bömbölt az a Gyuluka nevü fiu: „mama
2279 10|                    hivják? mormolta sápadtan a férj és elkezdte kituszkolni
2280 10|                      magára maradt, felkapta a kalapját e nem gondolva
2281 10|                    egy mellékajtón.~ ~Rohant a hivatalába. Utközben lesütötte
2282 10|               hivatalába. Utközben lesütötte a szemét. Attól félt, hogy
2283 10|                   hogy minden arcról, melyre a tekintete esnék, megvetést
2284 10|                      megvetést olvasna le.~ ~A gránitkövezet kockáira bámult
2285 10|                      tudta rólok elforditani a szemét, pedig mindegyikről
2286 10|                    betükkel vigyorgott eléje a csuf szidalom: „gyalázatos,
2287 10|                    ügy.~ ~ Kedves barátom!~ ~A feleségem meglepett, váratlanul
2288 10|                          Gábor elolvasta ezt a sürgős levelet s kedvetlenül
2289 10|                  hozzá, hogy magára kapkodja a ruháját. Nyár dereka lévén,
2290 10|      garçon-lakásában s nem mozdult ki, amig a nagy hőség el nem mult.
2291 10|                     magát áldoznia s mialatt a nyakkendői közt turkált,
2292 10|                       egyre dohogott:~ ~- Ez a Laci szeleverdi volt egész
2293 10|                    szó. S én most hazudozzam a kedvéért, mint egy cseléd.~ ~
2294 10|     Juan-agglegényhez illik, s ugy hajtatott a szép asszonyékhoz.~ ~Futva
2295 10|               asszonyékhoz.~ ~Futva ment fel a második emeletre s fuldokolva
2296 10|                     s fuldokolva állitott be a Laci lakásába. Mikor a menyecskét
2297 10|                    be a Laci lakásába. Mikor a menyecskét meglátta, zavart
2298 10|                  lovagias ügy...~ ~Épp’ erre a szóra toppant be Laci a
2299 10|                      a szóra toppant be Laci a szomszéd szobából.~ ~- Na
2300 10|                        Na nézze az ember ezt a vén krakélert, - förmedt
2301 10|                     vén krakélert, - förmedt a barátjára, ez sohase javul
2302 10|                  Fogadni mernék, hogy nő van a dologban. Bizony pedig ma
2303 10|                      felváltva nézegette ezt a két embert. Sokkal nemesebb
2304 10|                     be arcát; üde volt, mint a ropogós juniusi cseresznye.~ ~
2305 10|                    igy kiáltson fel: - Erigy a pokolba, vén hazug! engem
2306 10|                    ugyan el nem csalsz ettől a kis kincstől. - De rossz
2307 10|                    szelleme megszólalt ebben a percben:~ ~- Ez a tied,
2308 10|                      ebben a percben:~ ~- Ez a tied, ma is, holnap is; -
2309 10|              hamarább visszajöhessünk.~ ~*~ ~A lépcsőn megszorongatta a
2310 10|                     A lépcsőn megszorongatta a barátja kezét.~ ~- Nagyszerü
2311 10|                    közbe Laci s odakiáltotta a bérkocsisnak: gazella-utca
2312 10|                   borzasztó helyzetbe hozott a feleségem! Csak ki kell
2313 10|                  Gábor nagyon furcsán nézett a lelkiismeretes férfiura.~ ~-
2314 10|                      csak nem ülhet folyvást a felesége nyakán; kell egy
2315 10|                  olyan feleségem volna, mint a tied!...~ ~- Soha se udvarolnál
2316 10|                 vagyok. Egy csöpp hija, hogy a világ leglovagiatlanabb
2317 10|       leglovagiatlanabb embere nem lettem.~ ~A kocsi megállott a gazella-utcában.~ ~-
2318 10|                  lettem.~ ~A kocsi megállott a gazella-utcában.~ ~- Várj
2319 10|                     hadarta Laci, maradj itt a kocsin, Szirén majd ki fog
2320 10|                      az igazat, hogy megjött a feleségem.~ ~Berohant a
2321 10|                      a feleségem.~ ~Berohant a kapun, Gábor pedig unatkozva
2322 10|                   unatkozva terpeszkedett el a kocsi ülésén.~ ~Azt gondolta
2323 10|                    hogy bizony nagy barom ez a kedves cimborája, hogy egy
2324 10|              divatban van, az igaz, mert tud a férfiak nyelvén s ennélfogva
2325 10|         átszellemülve képzelte el apróra azt a boldogságot; ha ő lenne
2326 10|                 otthon!~ ~Laci késett, pedig a félóra jól elmult.~ ~- S
2327 10|                      s dühösen harapott bele a szivarjába.~ ~Valahára,
2328 10|                  barátom, ez az asszony maga a satanella! nem akar kevesebbet,
2329 10|                    meghallotta, hogy megjött a feleségem, nőstény-párduccá
2330 10|                  nőstény-párduccá változott. A fogát csikorgatta s ugy
2331 10|                  hittem, rögtön kiveszi mind a két szememet.~ ~- S csakugyan
2332 10|             csináljak. Szörnyen féltékeny ez a kis furia; csak illik megnyugtatnom.~ ~-
2333 10|                 illik megnyugtatnom.~ ~- Hát a feleséged?~ ~- Tudod mit,
2334 10|                   mondjuk, hogy nem lehetett a dolgot békésen elinteni
2335 10|       kompromittáltatás. Még hire mehetne.~ ~A kocsi megállott.~ ~Együtt
2336 10|               megállott.~ ~Együtt mentek fel a várakozó fiatal asszonyhoz.
2337 10|                  Laci lelkendezve ölelte meg a feleségét s a fülébe sugta:~ ~-
2338 10|                     ölelte meg a feleségét s a fülébe sugta:~ ~- Nem lehetett
2339 10|                      félj, nem hagylak el!~ ~A fiatal asszony benső részvéttel
2340 10|                   hirtelen le ne törölje azt a két fényes, cseppfolyós
2341 10|                  cseppfolyós gyöngyöt, amely a szemébe lopakodott.~ ~„Borzasztó -
2342 10|                      ahol jó cigány volt, de a szüzlelkü fiatal nő se enni,
2343 10|           hősiességét hogy olyan vidám ebben a nehéz órában, s igy okoskodott: „
2344 10|            bizonyosan bátorságot akar önteni a barátjába; istenem-istenem,
2345 10|            istenem-istenem, milyenek is ezek a férfiak!”~ ~Eközben pedig
2346 10|                   nézte s valahányszor Gábor a pohárhoz nyult, gyöngéd
2347 10|               gyöngéd aggodalommal fogta meg a kezét.~ ~- Ne igyanak, kérem.
2348 10|                markolt egyet az abrosz alatt a Gábor combján. Gábor pedig
2349 10|                    pedig dühében feldöntötte a poharát, amely tele volt
2350 10|                    csakugyan hazáig mentek s a kapuban kezet csókoltak
2351 10|                   legalább te ne veszitsd el a fejedet.~ ~Félperc mulva
2352 10|                    mulva már bérkocsiban ült a két jó barát.~ ~A legelső
2353 10|            bérkocsiban ült a két jó barát.~ ~A legelső fordulónál megállitotta
2354 10|                fordulónál megállitotta Gábor a kocsit.~ ~- No, én itt kiszállok;
2355 10|                   sohasem fogom elfeledni.~ ~A kocsis a lovak közé csapott
2356 10|                  fogom elfeledni.~ ~A kocsis a lovak közé csapott s Gábor
2357 10|                     egy mennybéli angyal van a kalitkájában s ő egy szárnyasegér
2358 10|                      aztán egyszerre nyultak a zsebökbe s kicserélték a
2359 10|                     a zsebökbe s kicserélték a névjegyöket.~ ~Gábor egészen
2360 10|                           Legalább nem ég ki a szemem, dünnyögte, ha az
2361 10|              dünnyögte, ha az az édes jószág a mai párbajomat emlegeti.~ ~ ~ ~
2362 11|                   meg kellett szállnia abban a kis vidéki városban, amelyen
2363 11|                     vásár volt s alig tudott a sáros országuton kitérni
2364 11|                     sáros országuton kitérni a sok apró rozoga parasztszekérnek,
2365 11|                    amely szemközt jött rá.~ ~A vásáros atyafiak, a kéklajbis,
2366 11|                    rá.~ ~A vásáros atyafiak, a kéklajbis, durva vászongatyás
2367 11|                      gazdák mentek hazafelé, a szomszédos kis községbe;
2368 11|                      községbe; de az urféle, a „birtokosság”, még maradt
2369 11|                   birtokosság”, még maradt s a jó vásár után vigan huzatta
2370 11|                     vásár után vigan huzatta a nagy vendéglőben a cigánynyal.~ ~
2371 11|                   huzatta a nagy vendéglőben a cigánynyal.~ ~Ha senki utba
2372 11|                      nem igazitotta volna is a kocsist, megmondta volna
2373 11|                     kocsist, megmondta volna a duhaj kurjongatás, hogy
2374 11|           kurjongatás, hogy merre kell menni a vendéglőhöz. Még a harmadik
2375 11|                     menni a vendéglőhöz. Még a harmadik utcába is elhallatszott
2376 11|                      utcába is elhallatszott a zenebona, a nagy vigasság
2377 11|                    elhallatszott a zenebona, a nagy vigasság változatos
2378 11|                vigasság változatos hangja.~ ~A vendéglős megdörzsölte a
2379 11|                     A vendéglős megdörzsölte a füle tövét, mikor az uj
2380 11|                 mikor az uj vendég befordult a kapun. Minden szoba el volt
2381 11|                   mára, hova teszi most ezt? A vendég látta a töprengést
2382 11|                     most ezt? A vendég látta a töprengést s bizonyos nyomatékkal
2383 11|        szerkesztőségében mondta volna ki ezt a nevet, a redaktor mohón
2384 11|                 mondta volna ki ezt a nevet, a redaktor mohón rohant volna
2385 11|                   benne mindennel... stb.”~ ~A szegény egyszerü kisvárosi
2386 11|                elégnek találta, hogy lekapja a sipkáját s az előkelő budapesti (!)
2387 11|                     szöglet sincs már üresen a vendéglőben, de ha nagyságodnak
2388 11|                      rendelkezésére bocsátom a saját vizitszobámat erre
2389 11|                 leereszkedőleg veregette meg a becsületes vendéglős vállát. -
2390 11|                 térhessek, mert korán reggel a vonatnál kell lennem, különben
2391 11|                  mily égtájak felé igyekszik a költő?... Talán Páris?... -
2392 11|                      Talán Páris?... - talán a Kelet az ő utjának a célja!
2393 11|                   talán a Kelet az ő utjának a célja! A bűbájos Konstantinápoly...
2394 11|                  Kelet az ő utjának a célja! A bűbájos Konstantinápoly...
2395 11|                   bűbájos Konstantinápoly... a mesék országa: citrom, narancs,
2396 11|                    és pálma mindenütt! Ah!~ ~A jámbor vendéglős arcán mintha
2397 11|                      s ráförmedt, hogy vigye a nagyságos ur holmiját rögtön
2398 11|                 nagyságos ur holmiját rögtön a szép szobába. Maga pedig
2399 11|                   szobába. Maga pedig ugrott a konyhába s disznóoldalast
2400 11|             gombóccal, hogy éhen ne maradjon a költő.~ ~Balatoni Elemér
2401 11|               Balatoni Elemér ezalatt kiment a szép szobába.~ ~Egyszerü,
2402 11|                  fészek volt az; egy pár kép a falon, holmi olajnyomatok,
2403 11|                    dunna. Fényezett butorok, a diván előtt kis kerek asztal,
2404 11|                   rajta aranynyal himezve ez a szó:~ ~„Souvenir”~ ~A költő
2405 11|                     ez a szó:~ ~„Souvenir”~ ~A költő könnyed mozdulattal
2406 11|               paletotja magától csuszszék le a válláról egy székre; tiz
2407 11|                   mondólag mosolygott, ahogy a költők szoktak, mikor álmodoznak,
2408 11|                         Leült s kezébe vette a kékbársonyos könyvet.~ ~
2409 11|                  irással volt megörökitve az a gondolat, hogy a jó anyák
2410 11|              megörökitve az a gondolat, hogy a jó anyák legnagyobb örömüket
2411 11|                    nagy leányok kedveskednek a barátnőiknek; azután szentimentális
2412 11|                     célzással beiktatva ebbe a gondolatleltárba.~ ~Balatoni
2413 11|                  forgatja ujjai közt; s azok a mondások, a mik a könyv
2414 11|                     közt; s azok a mondások, a mik a könyv lapjain váltakoztak,
2415 11|                     s azok a mondások, a mik a könyv lapjain váltakoztak,
2416 11|                    tulajdonosa már benne van a felséges korban, amit a
2417 11|                      a felséges korban, amit a költő a bimbónyilás korának
2418 11|                felséges korban, amit a költő a bimbónyilás korának szeret
2419 11|                egyidejüleg meg szokták kapni a leánykák az első hosszu
2420 11|                    mindjárt megalkotta ennek a kétségkivül bájos fruskának
2421 11|                  kétségkivül bájos fruskának a fotografiáját.~ ~Az, hogy
2422 11|                    fotografiáját.~ ~Az, hogy a kék szint szereti, gyöngédségre,
2423 11|                      hűségre mutat, ami mind a kettő inkább a szőkék erénye.
2424 11|                      ami mind a kettő inkább a szőkék erénye. A barátnők
2425 11|                      inkább a szőkék erénye. A barátnők tréfás mondásai
2426 11|                    kis eleven ördög lehet ez a leányka, tehát ugy illenek,
2427 11|                    göndörödő hajat viseljen; a fiatal emberek (!) érzelmes
2428 11|                    mutatnak, hogy szép is ez a kis szőke, göndörhaju, eleven
2429 11|                   Ime, milyen egyszerü dolog a lélekbuvárnak rögtön tisztába
2430 11|          lélekbuvárnak rögtön tisztába jutni a néma jelekből is a szituációval.~ ~
2431 11|                     jutni a néma jelekből is a szituációval.~ ~A szolgáló
2432 11|                jelekből is a szituációval.~ ~A szolgáló behozta a disznóoldalast
2433 11|           szituációval.~ ~A szolgáló behozta a disznóoldalast meg a gombócot
2434 11|                 behozta a disznóoldalast meg a gombócot s a költő érdeklődése
2435 11|              disznóoldalast meg a gombócot s a költő érdeklődése ezáltal
2436 11|                étvágygyal evett, megkérdezte a szolgálót, hogy csinos-e
2437 11|                     szolgálót, hogy csinos-e a házikisasszony. A buta teremtés
2438 11|                   csinos-e a házikisasszony. A buta teremtés nagyot röhögött
2439 11|                     felelet nélkül futott ki a szép szobából, amelyet ez
2440 11|                  káposzta-csuszpajz szaga.~ ~A költő megevett mindent és
2441 11|                      térjen. Mikor eloltotta a gyertyát, még sokáig gondolkozott,
2442 11|                   hallatszó kurjongatás, meg a folytonos kutyaugatás, nem
2443 11|                     meg. Valósággal elfogták a mélabus hangulatok s folyvást
2444 11|                 Korán reggel volt még, mikor a szolgáló a vendéglős megbizásából
2445 11|                   volt még, mikor a szolgáló a vendéglős megbizásából felzörgette.~ ~-
2446 11|                          Egy óra mulva indul a vonat, tessen sietni, ha
2447 11|                      nem akar itt rekedni.~ ~A költő leverten hagyta abban
2448 11|                   folytatott szeretkezését s a nagylelkek nonchalance-ával
2449 11|                  mutatta, hogy alig van ezen a prózai világon. Többször
2450 11|                    ajka körül.~ ~Még most is a tegnap esti nagy gondolat
2451 11|                      nemes vonás lesz az. Ő, a hirneves férfiu, a lánglelkü
2452 11|                    az. Ő, a hirneves férfiu, a lánglelkü poéta, itt fogja
2453 11|                 hagyni örökemlékezetét ebben a kék könyvben, anélkül, hogy
2454 11|                   mily égi kéj lesz az annak a szegény kis polgárleánynak,
2455 11|                    nevét fogja megpillantani a kék boriték alatt. - Fordulópont
2456 11|                      apró kincsei közé, mint a legtöbbet érőt valamennyi
2457 11|                      érőt valamennyi közt... A családban sokáig beszélnek
2458 11|                    lánglelke sziporkáit!~ ~S a költő szinte égő arccal
2459 11|                      tinta és penna nem volt a szobában s lázas gyorsasággal
2460 11|                    irt tele két teljes lapot a szikrázó meteorról, meg
2461 11|                      szikrázó meteorról, meg a szerény ibolyáról. Végül
2462 11|                  vonásokkal kanyaritotta alá a nevét is, megjegyezvén,
2463 11|                   irás az év melyik napjának a hajnalán született.~ ~Hogy
2464 11|                         Hogy nyitva maradjon a könyv azon az oldalon: egy
2465 11|               keresztbe rajta. Hadd essék rá a szép szüz szeme mindjárt,
2466 11|                   amint ide belép, ide, ahol a költő egy egész éjszakát
2467 11|                    álmai társaságában...~ ~ ~A költő mélázva ült a vasuti
2468 11|                          A költő mélázva ült a vasuti kocsiszakasz egyik
2469 11|               gyönyörrel adta át magát annak a gondolatnak, hogy ime, azóta
2470 11|                 bizonynyal kiderült minden s a szende angyal felmagasztosult
2471 11|                  remélt kincsét.~ ~Ugy volt. A szende angyal, a kis kócoshaju
2472 11|                   Ugy volt. A szende angyal, a kis kócoshaju árendásleány,
2473 11|                      futott az emlékkönyvvel a mamájához s majdnem sirva,
2474 11|                      sirva, duzzogva mutatta a jó asszonynak a bepiszkolt
2475 11|                      mutatta a jó asszonynak a bepiszkolt lapokat.~ ~-
2476 11|                    Elemér!... hát ki ez?~ ~- A szemtelen! - mondta a kisasszonyka
2477 11|                        A szemtelen! - mondta a kisasszonyka pityeregve
2478 11|                     ingerültségével tépte ki a fennkölt lapokat, hogy szélnek
2479 12|                arccal várta Bánki hadnagyot, a harmadik zászlóalj legfiatalabb
2480 12|                   akiért az imént ugratta el a zászlóalj-ügyeletes szakaszvezetőt.~ ~
2481 12|                      idő volt. Mindenütt hó. A bosnyákok görbe országa
2482 12|                    görbe országa hasonlitott a sarkvidékhez.~ ~Az okkupációra
2483 12|                     hideg volt, hogy olyanra a legvénebb hegylakók sem
2484 12|                    hegylakók sem emlékeznek. A Boszniában telelő csapatok
2485 12|                     gyakorlatot sem lehetett a szabadban tartani. A bakák,
2486 12|                lehetett a szabadban tartani. A bakák, valamint a tisztek,
2487 12|                   tartani. A bakák, valamint a tisztek, a nyomoruságos
2488 12|                   bakák, valamint a tisztek, a nyomoruságos faviskók foglyai
2489 12|                    senki.~ ~Akárhogy kinozta a honvágy egyik-másik tisztet,
2490 12|              készenlétben volt mindenki ezen a vulkanikus földön, ahol
2491 12|                      ahol kővé fagyott ugyan a világ külső képe, de hogy
2492 12|                    világ külső képe, de hogy a jégország leigázott, megalázott
2493 12|                leigázott, megalázott fiainak a szivéből mikor robbannak
2494 12|                      mikor robbannak ki ujra a forrongás bombái, azt senki
2495 12|                     Kérdőjellé válva toppant a komoly katona elé, aki szokott
2496 12|                édesanyja akarja önt látni.~ ~A fiatal hadnagy, akit némileg
2497 12|                  akit némileg felszabaditott a szubordináció alól az a
2498 12|                      a szubordináció alól az a tudat, hogy nem „szolgálati”
2499 12|                    anyám!” Aztán megcsóválta a fejét s azt mondta: - Ezredes
2500 12|                  látogatóba. Tessék megnézni a hőmérőt, igazi Szibéria
2501 12|                  Szibéria van itt s ut nincs a hóban sehol. Dobojnál kezdődik
2502 12|                     sehol. Dobojnál kezdődik a tábori vasut, de addig el
2503 12|                      kell innen haza, - volt a rideg válasz. - Nekem könyörgő
2504 12|                    asszonyok könnyétől. Amig a nagy tél tart, ugy sem tudunk
2505 12|               Megjegyzem, hogy az időt, amit a határig tölt el az utazással,
2506 12|                    most elmozduljak, ha csak a szolgálat nem követeli.
2507 12|                     itt, azért sürgeti, hogy a hugom lakodalmára haza menjek.
2508 12|               tetszik tudni.~ ~- Hm, persze, a fuvar!... Tudja mit hadnagy
2509 12|               ezredes, hogy uszsza meg Bánki a tengert egy vén csacsi hátán.~ ~
2510 12|                    Jó indulatu ló volt ugyan a sárga s nagyon értett hozzá,
2511 12|                    galoppban vágtasson végig a tisztelgő csapat előtt,
2512 12|                 előtt, de hogy mit szól majd a térdigérő hóhoz, amelyben
2513 12|                        Nincs pénzem, - szólt a hadnagyocska, kedvetlenül.~ ~-
2514 12|                    lombfürészkészség, amiben a kemény katonának nagy öröme
2515 12|                 disznóbőr-tárca is, amelyben a pénzét tartogatta a jeles
2516 12|                 amelyben a pénzét tartogatta a jeles férfiu. Itt ugysem
2517 12|                      hordta volna magával.~ ~A tárca ezuttal nagyon is
2518 12|                       Lássa odafent elkéstek a jóváhagyásokkal, s most
2519 12|                 megyek, - kapott az alkalmon a kis hadnagy.~ ~Az ezredes
2520 12|                  magát, pedig kimélni akarta a szegény gyereket.~ ~- Beteg
2521 12|                  szegény gyereket.~ ~- Beteg a mamám! - dadogta a fiatal
2522 12|                     Beteg a mamám! - dadogta a fiatal tiszt. - Ezredes
2523 12|                 odament hozzá s megsimogatta a fejét.~ ~- Jőjjön fiam, -
2524 12|                    pénzt, én majd szavatolok a jövő havi gázsija erejéig.
2525 12|                  mozdul, érti? Holnap elmegy a sárgán Gracsanicáig, holnapután
2526 12|            holnapután Dobojig, onnan vasuton a határállomásig. Ha hazaér,
2527 12|                 hazaér, értesitsen rögtön.~ ~A harmadik zászlóalj legvidámabb
2528 12|               peregtek végig az arcán.~ ~*~ ~A Jala-völgyben fagyos északi
2529 12|                     északi szél süvöltött.~ ~A hó tökéletesen befujta az
2530 12|                   árok mellett vitte lovasát a hű állat.~ ~Amerre az az
2531 12|            bosnyákkal, aki csudálkozva nézte a havat gázoló lovat, meg
2532 12|                      havat gázoló lovat, meg a szép, fiatal, szomoru katonatisztet,
2533 12|                   nemsokára egészen eltüntek a fecskefészekhez hasonló
2534 12|                következett az igazi sivatag, a Sprecsa völgye irányában.~ ~
2535 12|                    az északi szél élességét. A szegény párát megizzasztotta
2536 12|                 gimnasztika, csakugy gőzölt. A kis katona még kevésbbé
2537 12|                   csupa tüz volt egész teste a belső forróságtól, ami a
2538 12|                     a belső forróságtól, ami a lelkéből áradt szét tagjaira.~ ~„
2539 12|                      mama beteg!...”~ ~Ezzel a szóval még a jégsarkokat
2540 12|                           Ezzel a szóval még a jégsarkokat is könytengerré
2541 12|                       Meg lehetne bolondulni a téli fehérségnek ettől a
2542 12|                     a téli fehérségnek ettől a nagy némaságától, ha a viharrá
2543 12|                 ettől a nagy némaságától, ha a viharrá növekvő szél meg
2544 12|                 növekvő szél meg nem rontaná a temetői hangulatot.~ ~Dühösen
2545 12|                      önmagát; föl-szétszórja a havat s forgó oszlopokba
2546 12|                     oszlopokba gyüjtve turja a jégmorzsákat, száguld velök
2547 12|                   Isten tudja merre.~ ~Ettől a fölfordulástól megelevenül
2548 12|                     megelevenül valamennyire a tájék; az összeomló hóoszlopok
2549 12|              összeomló hóoszlopok eltakarják a farkasok nyomait, amelyek
2550 12|                     keresztül-kasul vonulnak a téli sivatagon.~ ~A sárga
2551 12|                 vonulnak a téli sivatagon.~ ~A sárga egyre jobban fujt
2552 12|              gőzfelhőbe burkolva dagasztotta a havat. Néhol hasig csuszott
2553 12|                     nem ássa most senki, még a lovasát is maga alá fojtja.~ ~
2554 12|                lovasát is maga alá fojtja.~ ~A hadnagy összeborzadt. Mégis
2555 12|                    annyiszor kacérkodott már a hősöknek való elmulással.~ ~
2556 12|             gondolata megint összeszoritotta a szivét.~ ~Mikor a bosnyák
2557 12|            összeszoritotta a szivét.~ ~Mikor a bosnyák golyók fütyöltek
2558 12|                  feküdt az édes anyja. Ettől a szomoru látománytól kicsordult
2559 12|              látománytól kicsordult szeméből a köny végig pergett arcán,
2560 12|                    pergett arcán, lecsöppent a köpenyegére és ott megfagyott.~ ~
2561 12|             köpenyegére és ott megfagyott.~ ~A sárga borzasztóan küzködött
2562 12|                     térdig hóban, tévelyegve a pusztulás kietlen térségein.~ ~
2563 12|                    megállani; megvárni, amig a jeges szél rostává fujja
2564 12|               Tizszer is kidőlt volna, ha ez a tudat nem serkenti, nem
2565 12|                serkenti, nem tartja ébren.~ ~A mozgás sem használt, kezdett
2566 12|                    használt, kezdett kihülni a teste. Szakadatlanul kinozta
2567 12|                     vett lélekzetet.~ ~Ha az a fehér alak nincs folyvást
2568 12|                  érkezett.~ ~Ott alig tudták a jégcsapok közül kiolvasztani.
2569 12|                   tért, első sóhajtása volt: a m a m a.~ ~Másnap alább
2570 12|                     első sóhajtása volt: a m a m a.~ ~Másnap alább hagyott
2571 12|                      sóhajtása volt: a m a m a.~ ~Másnap alább hagyott
2572 12|                         Másnap alább hagyott a vihar, könnyebb volt utazni.
2573 12|                 könnyebb volt utazni. Sütött a nap, de azért még két fokkal
2574 12|                 azért még két fokkal sülyedt a hőmérő. A farkasok az iszonyu
2575 12|                     fokkal sülyedt a hőmérő. A farkasok az iszonyu hidegben
2576 12|                   amilyen igazán volt. Azzal a pofával jegesmedvének is
2577 12|                   mérföldnyire térdre bukott a sárga egy árok jegén s kimarjult
2578 12|                   egy árok jegén s kimarjult a lába. Nem mehetett tovább.
2579 12|                 tovább. Bánki előtt itt volt a tegnapi nap minden kinja
2580 12|                Tiszti revolverével főbelőtte a szegény állatot s fásult
2581 12|                 magát keresztül torony iránt a félöles havon.~ ~Egy bokorban
2582 12|                     alig öt lépésnyire tőle. A ravaszdinak eszeágában sem
2583 12|                     sem volt, hogy kiugorjon a sikságra, ahol futni sem
2584 12|                      Elérte végre Dobojt is, a második stációt.~ ~Onnét
2585 12|                      még aznap tovább indult a határ felé, egy nyitott
2586 12|                    hogy eltéveszti az utat s a havas szakadékok közt csonttá
2587 12|                 civilizáció fogta pártját.~ ~A vijjogó szelek utána futkostak
2588 12|               vijjogó szelek utána futkostak a bosnyák hegyek közül s tépték,
2589 12|                    mintha egy megdicsőültnek a glóriája verődnék vissza
2590 12|                     glóriája verődnék vissza a magasságból.~ ~Az a szentek
2591 12|                   vissza a magasságból.~ ~Az a szentek fejére illő fény
2592 12|                    semmi sem tartotta vissza a harmadik zászlóalj legvidámabb
2593 12|                      két tenyerébe ne hajtsa a fejét és kétségbeesett gyermek
2594 12|                 sirjon az édes anyja után.~ ~A durva müszaki katonák, akik
2595 12|                  durva müszaki katonák, akik a lórit fölváltva hajtották,
2596 12|                 szomorkodik az ilyen nagyon, a ki a görbe hegyek országából
2597 12|            szomorkodik az ilyen nagyon, a ki a görbe hegyek országából
2598 13|                    az őrültek házába került. A szegény asszonyt nagyon
2599 13|                     asszonyt nagyon elővette a melancholia, rendszeres
2600 13|                      egészsége is megkivánta a gondos ápolást, - a rokonsága
2601 13|               megkivánta a gondos ápolást, - a rokonsága sietett megszabadulni
2602 13|               története annak, hogyan került a beteg asszony abba a szomoru
2603 13|                  került a beteg asszony abba a szomoru házba.~ ~Tél volt;
2604 13|                   szomoru házba.~ ~Tél volt; a föld havas, a fa zuzmarás.
2605 13|                      Tél volt; a föld havas, a fa zuzmarás. A nagy komor
2606 13|                   föld havas, a fa zuzmarás. A nagy komor épület, melynek
2607 13|                 épület, melynek örök gyászát a nyár zöldje, meleg napsugara
2608 13|                  kriptának.~ ~Ismertem benne a járást, elindultam megkeresni
2609 13|                       aki iskolatársam volt. A folyosókon senki; először
2610 13|                 folyosókon senki; először is a némaság az, az ilyen helyen,
2611 13|                      mellékfolyosón, amelyik a kertbe visz, megpillantottam
2612 13|                    nézett rám; mikor egészen a közelébe értem, összecsapta
2613 13|                  közelébe értem, összecsapta a kezét.~ ~- Nini, kolléga!
2614 13|                  most eléggé el vagyok zárva a világtól.~ ~- Megvallom,
2615 13|                 éppen rekreációm van, megyek a városba.~ ~- Tudja mit?
2616 13|                          Tudja mit? Beviszem a kocsimon. Hanem előbb egy
2617 13|                   kérem.~ ~- Csak rajta.~ ~- A szegény kis X-nét szeretném
2618 13|                Bekének az osztályán lesz; én a férfibetegek közt vagyok.~ ~
2619 13|            férfibetegek közt vagyok.~ ~Kezét a fejére szoritotta, ugy ismételte
2620 13|                   róla. Azután gyorsan, mint a kereplő elkezdte darálni:~ ~-
2621 13|                  anaemia, ugy-e? hajlandóság a chlorosisra, ez idő szerint
2622 13|                  alorvos türelmetlenül rázta a fejét. - Nem lehet, nem
2623 13|                      hogy lehetetlent kiván. A betegek most éppen ebédelnek;
2624 13|        táplálkozásukat, pedig ön tudja, hogy a jó emésztés minden.~ ~Megnéztem
2625 13|                   dél volt. Itt bizony ebben a kriptában nem figyelmezteti
2626 13|                figyelmezteti az embert semmi a világi rendre; minél egyformábban,
2627 13|           egyformábban, nyugodtabban folynak a percek, annál jobb; homokóra
2628 13|                     annál jobb; homokóra van a folyosó sarkában, az nem
2629 13|                      ketyeg, némán számol be a muló idővel.~ ~Mintha ki
2630 13|                örökös megfeszitett figyelem, a környezet, a beteggel való
2631 13|          megfeszitett figyelem, a környezet, a beteggel való érintkezés,
2632 13|                    beteggel való érintkezés, a nagy felelősség mind hozzájárul,
2633 13|                   jőjjön, menjünk egy kicsit a kertbe, ilyenkor nincs ott
2634 13|                   eszembe jutott, hogy ennek a szegény doktornak szabad
2635 13|               élvezet lehet, ha ilyenkor ezt a havas kertet bujja. Egyébiránt
2636 13|                      utakról el volt söpörve a hó s a zuzmarás fák ugy
2637 13|               utakról el volt söpörve a hó s a zuzmarás fák ugy borultak
2638 13|                     már, hogy ide jöttünk.~ ~A doktoron nem volt felsőkabát.~ ~-
2639 13|                       nem fél, hogy megveszi a hideg?~ ~- Dehogy; hozzá
2640 13|                      vagyok én ehhez szokva; a congelatio ellen megvéd
2641 13|                      congelatio ellen megvéd a forró vérem.~ ~De a forró
2642 13|                   megvéd a forró vérem.~ ~De a forró vér gunyjára elkékült
2643 13|                  arca. Bizony nem volt meleg a kertben.~ ~- Hallja, doktor
2644 13|                 kerül. Nézzen meg engem; ezt a kart, ezt a mellett, (ráütött
2645 13|                   meg engem; ezt a kart, ezt a mellett, (ráütött öklével
2646 13|                    mellett, (ráütött öklével a mellére, hogy csak ugy kongott)
2647 13|                    le ne gyürnék, ha rákerül a sor. Én nem félek bemenni
2648 13|                    sor. Én nem félek bemenni a dühöngőkhöz; egy kanyaritás
2649 13|                  dühöngőkhöz; egy kanyaritás a vállokon és már rajtok a
2650 13|                     a vállokon és már rajtok a kényszerzubbony, igy ni!~ ~
2651 13|                      rajtam. Váratlanul jött a markolása s amint meglóditott,
2652 13|                  doktor Lang! Kimélje erejét a betegei számára; ön kissé
2653 13|               lehetett, annyi bizonyos, hogy a vesania egészen hatalmába
2654 13|                 egészen hatalmába keritette. A mint a kocsiból kiszállt,
2655 13|                  hatalmába keritette. A mint a kocsiból kiszállt, megcsökönyösödött
2656 13|       megcsökönyösödött s nem akart felmenni a lépcsőn. Az ápolók láttára
2657 13|                      akart rohanni. Én éppen a háta mögött állottam s a
2658 13|                     a háta mögött állottam s a mint megfordult, valósággal
2659 13|                  mint megfordult, valósággal a karomba futott. Megöleltem...~ ~
2660 13|                   szónál doktor Lang kitárta a karját s felém közeledett.
2661 13|                      láttam, hogy felizgatta a visszaemlékezés. Nem akartam,
2662 13|           visszaemlékezés. Nem akartam, hogy a történet folytatását megint
2663 13|                   tartotta erős karjai közt, a mig az ápolók nem teljesitették
2664 13|                         Fázni kezdtem; ennek a különös embernek a közelléte
2665 13|                     ennek a különös embernek a közelléte még növelte borzongásomat.
2666 13|                     ugy tetszik, kisérjen el a doktor Beke osztályára,
2667 13|              osztályára, az én betegemhez.~ ~A doktor összeszoritotta a
2668 13|                     A doktor összeszoritotta a száját s fagyosan nézett
2669 13|               elégedve? Vagy ha sikerül neki a szökés s az emberek közé
2670 13|                  rémdolgokat müvel, akkor ki a hibás? ki a felelős? Ugy-e,
2671 13|                  müvel, akkor ki a hibás? ki a felelős? Ugy-e, hogy doktor
2672 13|                élet-halál urai legyünk, mint a hajóskapitány a tengeren.
2673 13|                legyünk, mint a hajóskapitány a tengeren. S ha én itt megölök
2674 13|                   megsemmisitem, elpusztitom a föld szinéről s emlékét
2675 13|              sablonok szerint; jőjjenek ide, a hol az ember elveszett lelkét
2676 13|                 lelkét kell ujra megtalálni; a hol a mánia vigyorog feléjök
2677 13|                  kell ujra megtalálni; a hol a mánia vigyorog feléjök s
2678 13|                  feléjök s az idiotizmus meg a dementia kisértetei mellett
2679 13|                  dementia kisértetei mellett a paralysis progressiva hülye
2680 13|                    fogni, ha valaki elfogult a saját életpályája iránt,
2681 13|                  iránt, de ennek az embernek a tulzása megharagitott. Most
2682 13|                   szó nélkül indultam kifelé a kertből.~ ~Alig tettem pár
2683 13|                   Mit? Ön igy akar távozni?! A nélkül, hogy legyőzetését
2684 13|                    hangot adni, közel voltam a megfuladáshoz. Félig elvesztém
2685 13|               eszméletemet, de még hallottam a doktor Lang éles, rikácsoló
2686 13|                     éles, rikácsoló hangját, a mint kiáltotta:~ ~- Ide
2687 13|                      őrült! Emberek futottak a kertbe; homályosodó szemem
2688 13|                     homályosodó szemem látta a szürke-ruhás ápolókat, az
2689 13|                       itt van! Fogjátok meg! A zubbonyt rá gyorsan! - kiabálta.~ ~
2690 13|              leteperték. Iszonyuan orditott; a dühöngés teljes erővel tört
2691 13|                  rajta.~ ~- Csak vissza vele a cellájába, - parancsolta
2692 13|                     cellájába, - parancsolta a lelkendező orvos. Jaj annak
2693 13|                    annak az ápolónak, akinek a könnyelmüsége okozta, hogy
2694 13|                könnyelmüsége okozta, hogy ez a veszedelmes őrült megszökhetett!~ ~
2695 13|                  csakugyan itthon volt ebben a kriptában.~ ~ - Vége. -~ ~ ~