Rész

 1  1|           fordulok önhöz, mintha az édes apám volna. Könyörüljön
 2  1|      őrültté tett azt mondta nekem: édes fiam, válassz közöttünk,
 3  1|          annak a gondolatától, hogy édes jó feleségemet ily szörnyü
 4  1|           nappalom, se éjszakám; az édes apám s az édes anyám mindig
 5  1|         éjszakám; az édes apám s az édes anyám mindig ott ül éjjel
 6  2|         hivására, hogy eltemesse az édes apját.~ ~A pap hamar elkészült
 7  2|             a kezét.~ ~A két Sas az édes apja koporsója mögött megölelte
 8  2|           magát s boszantotta, hogy édes apja mégis öcscse után teszi.
 9  2|         alatt, hogy kedvezett nekik édes anyjok! Megkérdezte minden
10  2|  csináltatott ebédre, vacsorára. Az édes apjok vitte őket ki a mezőre,
11  2|             bonyolódjanak, minthogy édes keveset értett mindahhoz,
12  2|      asszony; két éves kis fiam, az édes, éppen beszélni kezdett,
13  2|            elaludt a gyermek, az én édes uram elkezdett engem szeretni,
14  2|          engem is!...~ ~Olyan kérő, édes hangon mondta, hogy a kemény
15  2|       Kondor Bandinak apja lenni az édes apja helyett.~ ~Ákos némán
16  2|              osztozzál az ápolásban édes anyjával; az ilyen nyomorék,
17  2|          Hallja? - sugta, - érzi az édes, hogy mennyire ragaszkodunk
18  2|             rávesz...~ ~A két férfi édes keveset törődött most vele.
19  2|              a kettő közül az egyik édes apja. Jenő hirtelen kivette
20  3|           lelkesedéssel folytatta.) Édes jó Ilonám, ha tudnád, mennyire
21  3|       áhitattal kell megemlékeznem, édes Mariskám. Hat hétig bolyongtunk
22  3|        találni; látta maga előtt az édes urát, a ki egy kicsit nyiltszivü
23  5|         kérdést ismételni.~ ~- Nem, édes barátom, nem szeretem. Sohasem
24  5|          gondtalan jövőt kinált. Az édes mamám sirva esküdött, hogy
25  5|             a doktor fejét.~ ~- Nem édes, nem. Őt te nem ösmered.
26  5|                 Uralkodjál magadon, édes!”~ ~Mire Berki bejött, két
27  7|             a feleségéhez, ahhoz az édes asszonyhoz, akiért élt-halt,
28  7|            is azt bontja fel előbb. Édes az, mint a méz. Benne van,
29  7|       kandikált ki.~ ~- Jaj drágám, édes drágám, te vagy? nem jöhetsz
30  7|              nem jöhetsz ám be! jaj édes kedves, te!~ ~Som beljebb
31  7|            az ura karjára s nagy és édes lélekzetet véve, vezette.~ ~
32 10|             szót.) Hát ki volt maga édes barátom, amikor velem megösmerkedett!
33 10|            vagyok, hogy látom.~ ~Az édes fiatal asszony örömmel fogadta:~ ~-
34 10|              sóhajtotta titokban az édes jó asszonyka.~ ~Aztán csakugyan
35 10|         szemem, dünnyögte, ha az az édes jószág a mai párbajomat
36 11|      melytől nem tudott szabadulni. Édes, poétikus gondolat volt,
37 12|          csudálkozva ismételte: „az édes anyám!” Aztán megcsóválta
38 12| rezonirozzon! Mennie kell! Beteg az édes anyja!...~ ~Észrevette,
39 12|             áradt szét tagjaira.~ ~„Édes mama beteg!...”~ ~Ezzel
40 12|            érte imádkozva feküdt az édes anyja. Ettől a szomoru látománytól
41 12|        gyermek módjára ne sirjon az édes anyja után.~ ~A durva müszaki