Rész

 1  1|         Könyörüljön meg rajtam, adjon nekem valami erős, halálos mérget,
 2  1|          hogyan juthatnék hozzá, mert nekem meg kell halnom, én az öngyilkosságot
 3  1|               őrültté tett azt mondta nekem: édes fiam, válassz közöttünk,
 4  1|        életedet ki nem birom. Abba én nekem bele kell halnom, mert még
 5  1|               boldogtalan ember, amig nekem ezeket elmondta. Amikor
 6  1|           azok a dolgok.~ ~Azt mondja nekem az én „betegem”: Uram, azóta,
 7  1|              ön mögött van, onnan int nekem és hiv, nézze! nézze!...”~ ~
 8  1|         legyen zárva, hát arra is van nekem egy biztos módom. Itéljenek
 9  1|      Kiváncsisággal, sőt ugy tetszett nekem, hogy majdnem élvezettel.
10  1|               elejét tudja venni. Tud nekem valamit tanácsolni?...~ ~
11  2|             koldusnyugdijra szorulva, nekem se volt más célom, mint
12  2|           tudok; azok az ezrek, a mik nekem jutottak, mind elusztak
13  2|              Én itt maradok, mondtam. Nekem elég volt a hányattatásból,
14  2|            nyomja a vállamat, a világ nekem többet már nem ad, mint
15  2|            kicsit hozzá kell szoknod; nekem semmi az egész; én az életem
16  2|            szabad ég alatt töltöttem, nekem könnyü lesz beletörődnöm
17  2|             egyetlen, a mi itt maradt nekem az én bálványomtól.~ ~Mióta
18  2| pénztárszekrénybe s a kulcsot ideadta nekem, minthogy mindig is én őriztem.
19  2|             örömet egy embernek, mint nekem adott, ha egyszerre kegyetlenül
20  2|              leszek az apja.~ ~- Adja nekem a gyermekét, - szólt egy
21  2|                   A gyermek az enyém, nekem van hozzá jogom, - mondta.~ ~
22  2|          békés kiegyenlitésről, pedig nekem azt sugta valami, hogy borzasztó
23  2|         bámult maga elé. Ott hagytam; nekem most fontosabb dolgom volt,
24  3|                nagyon is egyszerü, de nekem akkor tetszett. Azon a kis
25  3|                 Oh, de borzasztó volt nekem az az éjszaka!... A magány
26  3|            Béla kiirta magát. Mondták nekem. Mondták a barátai. A fiatalabbak,
27  3|       megsajnálom. S mikor felolvassa nekem, - mert én vagyok első közönsége, -
28  3|            egy apáca. A helyett, hogy nekem kellene folyvást aggódnom,
29  6|         hangját;... valamit mondott - nekem... nem tudom mit; - engem
30  6|         dühösen hozzátette: aki miatt nekem egész éjszaka a folyosón
31 10|            kezét? Nem mondom én, hogy nekem nem tetszett. De én nem
32 10|      cimeréhez:~ ~- S ezt most mondja nekem?! Épen ma? Gyalázatos ember!~ ~
33 10|              Laci.~ ~- Nagyon tetszel nekem.~ ~- Különös vagy. Az ember
34 10|             egy Szirén kedvéért! - Ha nekem olyan feleségem volna, mint
35 10|              csikorgatta s ugy ugrott nekem, hogy azt hittem, rögtön
36 10|            Gyönyörü! s még te mondtad nekem, hogy nagy gazember vagyok.~ ~-
37 12|                volt a rideg válasz. - Nekem könyörgő levelet irtak s
38 12|               jóváhagyásokkal, s most nekem kellett az ezred számlájára
39 13|               élet naplókönyvéből, az nekem szent jogom! Önök azt hiszik
40 13|            tenni!~ ~Vad erővel ugrott nekem s torkon ragadott. Nem birtam