Rész

 1  1|         édes apám s az édes anyám mindig ott ül éjjel az ágyam szélén
 2  2|           is igy mosolygott, mert mindig eszébe jutott, hogy Budapesten
 3  2|       rövid volt, mert a kapitány mindig sietett vissza a munkásokhoz;
 4  2|          kezdte az özvegy s ámbár mindig átélem annak a borzasztó
 5  2|       éltünk, az uram aratás után mindig maga ment föl a terméssel
 6  2|           ideadta nekem, minthogy mindig is én őriztem. Utoljára
 7  2|      Máskor ily esetben délutánra mindig hazakerült, most csak az
 8  2|      Helén megfordult, Wallont is mindig azon a tájon lehetett látni.
 9  2|         volt vesztegetve s Wallon mindig előre tudta, hogy melyik
10  2|       Másnap, harmadnap és ezután mindig ugy közeledett a szegény
11  2|     természetes bájból, mely majd mindig megvan azokon a nőkön, akik
12  2|       mint a család feje. A Sasok mindig olyanok voltak, mint egy
13  2|           A gyermek nem lehet itt mindig s annál rosszabb, ha ugy
14  2|            ugyis az első gondolat mindig a legjobb. Annak idején
15  3|            Most tette ki a lábát, mindig csak igy délfelé tápászkodik
16  3|        Daniné akartam volna lenni mindig. Ha ösmernéd, Ilus!... Cukor;
17  3|        zöld hernyó mászkált ott s mindig összefentük a ruhánkat,
18  3|           és harmadnap. És azután mindig, folytonosan.~ ~Az ünnepeltetésből,
19  3|          vagyok első közönsége, - mindig látom arcán s kiérzem hangjából
20  4| keveredett össze ábrázatán, amely mindig alázatos és mindig szenvedő
21  4|          amely mindig alázatos és mindig szenvedő volt.~ ~És ez a
22  4|         hogy véres könyeket sirt, mindig csak titokban.~ ~Most itt
23  4|       tekintetével arcul verdesne mindig.~ ~Még rosszabbat is tenne:
24  5|          majdnem gyülölettel volt mindig ez iránt az ember iránt,
25  7|          barátnőm van itt, akivel mindig együtt vagyunk, még éjjel
26  7|               Nem csodálom, hisz’ mindig önről beszél.~ ~Som a hetedik
27  7|       égben volt.~ ~- Hát igazán, mindig együtt vannak? kérdezte,
28  7|       tökéletesen agyonütnek.~ ~- Mindig mi, válaszolt Somné. Nemi
29  8|          az ő tárcája nyitva volt mindig minden cimbora számára;
30  8|            hogy ne lábatlankodjék mindig az utjában.~ ~Péter látta,
31  8|           a légben. Loreley elől, mindig elől; a sikon, a fordulónál,
32  9|        gyászoló kis néni. Furcsa, mindig mosolygó, mindig szomoru
33  9|          Furcsa, mindig mosolygó, mindig szomoru szép néni, szelid
34  9|    asszonya. Évtizedről-évtizedre mindig csak ő érte.~ ~A szerelmes
35  9|            Őt várta a kis néni; - mindig várta. Ugy félt, hogy hiába
36 10|        jobban szorongatta a sors, mindig ezen rágódott magában. És
37 13|         rossz dolgom. Tudja, hogy mindig olyan vad ember voltam;
38 13|          Ugy-e, hogy doktor Lang! Mindig csak doktor Lang!~ ~Egészen