Rész

 1  1|    kétségünk ki legyen zárva, hát arra is van nekem egy biztos
 2  2|     korhadó törzs van még, nem is arra való, hogy uj sarjat hajtson.~ ~
 3  2|           Jenő régi lakásán s ami arra való volt, utnak inditotta.
 4  2|    haudegen?~ ~Pedig a sors mégis arra kényszeritette őket, hogy
 5  2|          lény, aki, ugy látszott, arra volt hivatva, hogy azt a
 6  2|         csupán csak anya volt, ki arra gondol, hogy nemsokára látni
 7  2|            A kis haszontalan, hiu arra, hogy olyan jó betyáros
 8  2|        mint Jenő; de valahányszor arra gondolt, hogy egykor feszes,
 9  2|     belesodorta. Visszaemlékezett arra a hévre, melylyel Jenő a
10  2|      használatlanul az alkalmakat arra, hogy minél jobban töltsem
11  2|           egy apáca, nem volt mód arra, hogy vele megösmerkedjünk.~ ~
12  2|       okvetetlenül szükséges volt arra, hogy őszinte jóakaratáról
13  2|     bünömet, érdemesnek tartasz-e arra, hogy feloldozzál?~ ~Ákos
14  2|          ez és semmi sem mutatott arra, hogy még másképen is lehet
15  2|      pattant föl oly hangon, mely arra mutatott, hogy egy fikarcnyit
16  2|           lesz, ha egész életedet arra szenteled, hogy kárpótolod
17  2|         hiuságok nélkül való, aki arra való, hogy minden gondolatával
18  3|          te költészettel. Én csak arra emlékszem, hogy sok kellemetlen
19  4|          már felugrott és fülelt. Arra gondolt, hogy a remek nő
20  4| megrészegitett: aggódó kétségében arra vetemedett, hogy félig öntudatlanul,
21  4|           csak kiváncsi. Kiváncsi arra, hogy ki ő, Kornéliusz! -
22  5|       mult s bőven volt még ideje arra, hogy megnézze egy pár ideges
23  5|            Azt mondta neki: fiam! Arra azon a hangon kellett most
24  6|      akiben mérhetetlen vágy volt arra, hogy emelkedjék: teljesen
25  6|          néhány hétre; hát még ha arra kerül a sor, hogy töltött
26  6|            egyenruhája biztositék arra, hogy ön becsületes, gavallér-ember
27  6|         kétségbeesés hozott engem arra a gondolatra, hogy önben
28  6|        Rahótyt vad düh futotta el arra a gondolatra, hogy ezt az
29  9|          kis néni.~ ~Régen volt s arra az egyszerü történetre kevesen
30  9|    Egyetlen egy éjszaka elég volt arra, hogy megelevenedjék ezer
31 10|       emlegeted. Kénytelen vagyok arra figyelmeztetni téged, hogy
32 10|    családjával, holmi reményekkel arra, hogy hatalmas rokonai előbb-utóbb
33 11|         érzelmes nyilt vallomásai arra mutatnak, hogy szép is ez
34 12|  egyik-másik tisztet, nem is mert arra gondolni senki, hogy szabadságot
35 12|     Amerre az az árok kanyargott, arra kellett lenni az utnak is.~ ~
36 12|         bokorban zörgést hallott, arra tekintett. Ott egy nagy
37 13|          Nem csekély volt örömem, arra gondolva, hogy kikerültem