Rész

 1  1|          meggyőződéssel kezdett beszélni oly dolgokat, amiktől a hátam
 2  1|                  ki lehet irtani belőle. Oly ötletem jött, amelyért hajlandó
 3  2|              tisztjét. A másik, a férfi, oly ember, amilyet a falun ritkán
 4  2|             plain-airben fürdő tájképet. Oly környezet volt ez, melyben
 5  2|            előlegezi leendő fizetésedet. Oly boldog volt, valahányszor
 6  2|              tett vele szivességet s igy oly mosolylyal bólintott, mely
 7  2|                 Kondor Bandi? - kérdezte oly mohósággal, mely mindenkinek
 8  2|         árnyékból. E pillanatban csaknem oly magas volt, mint a bátyja
 9  2|                 volt, mint a bátyja s ép oly bátor és nemes is egyszersmind.~ ~-
10  2|                élet és az egészség maga, oly izmos és erős, hogy bátran
11  2|              kapta, de a szemében már is oly tüz égett, mely sejtette,
12  2|                hanem hogy legyenek benne oly tulajdonságok, melyek miatt
13  2|               tőle lassankint Ákoshoz.~ ~Oly gyönyörüséggel nézte fiát
14  2|            nagyvárosi fényes életmódtól; oly átalakuláson ment lassankint
15  2|                  feküdt a földön, máskor oly eleven szeme le volt hunyva,
16  2|                     Jenő fölemelkedett s oly könyekkel a szemében, melyek
17  2|              érzem magamat. Azért voltam oly követelő akkor este, mikor
18  2|               férfikorom tetején voltam. Oly névvel, mint az enyém, minden
19  2|                közt talán egyik sem volt oly eszeveszett, mint báró Wallon,
20  2|          iparkodtam őt visszatartani épp oly őrült, mint nevetséges szándékáról,
21  2|              elkéshetem, de azért másnap oly korán, a mint csak az illem
22  2|               érzett, de nem látott, egy oly cél, a melyért élni és dolgozni
23  2|            megházasitalak! - pattant föl oly hangon, mely arra mutatott,
24  2|              világosság körülöttünk, nem oly szemfényvesztő, a milyet
25  2|           szakitotta félbe:~ ~- De mikor oly rövid ideje még, hogy a
26  2|               ketten a gyermeket nézték, oly gyöngédséggel, melynek láttára
27  2|              szeme közé nézett Rózának s oly hangon, melylyel a csatákban
28  3|             szellőt, illatot, napsugarat oly bőven találni; látta maga
29  4|            Szerelme hü volt és eszményi. Oly tiszta, aminőnek csak az
30  4|                dőlt vissza fekhelyére.~ ~Oly gyönyörü volt ez igy őneki!...
31  4|            önmagától: „jó isten! mit néz oly furcsán rajtam?!”~ ~Igazában
32  4|               sátán szállotta volna meg, oly érzései voltak.~ ~Egy másodperc
33  5|             csodálkozás, annyi megvetés, oly valami hihetetlennek tetsző
34  7| féltucat-esztendőt.~ ~Csak ne lett volna oly gyönge az a szegény drága
35  7|                 a titkolt vágygyal, hogy oly dolgokat halljon, amik minden
36  8|                  az egész világon. És ez oly büszkévé, olyan boldoggá