Rész

 1  1|   szoritották volna le tagjaimat.~ ~Egyszer aztán szegény feleségem,
 2  2|           temetőben sirnak utána.~ ~Egyszer csak nem volt egy lélek
 3  2|      sohasem ebédelt itt. Egy évben egyszer, mikor a nagy körvadászat
 4  2|             tetőpontját érte, mikor egyszer rajta kapta Jenőt, hogy
 5  2|        lenne belőlünk, ha ez a Róza egyszer itt hagyna bennünket, pedig
 6  2|            én őriztem. Utoljára még egyszer megcsókolt s magához szoritott,
 7  2|         egyedül, először életemben. Egyszer csöpp hijja volt, hogy utána
 8  2|            félvállról beszélést, ez egyszer nem törődött a fulánkkal,
 9  2|         inkább, mert ugy hiszem, ha egyszer eljön az idő, hogy mint
10  2|             kit ugyis féltett, hogy egyszer megunja a visszavonult életet
11  2|      mindent a maga szakállára s ha egyszer bevégzett ténynyel áll a
12  2|          mondta a kapitány, - de az egyszer elnézem, majd elszámoljuk
13  2|             vége felé történt, hogy egyszer a szomszéd faluba rándult
14  2|             hogy magunk sem tudjuk, egyszer csak azt érezzük, hogy egész
15  2|        lehetett a nyomára akadni.~ ~Egyszer egy őszi este lélekszakadva
16  2|      kiáltotta és megütötte.~ ~Csak egyszer, mert egy pillanat mulva
17  2| földbirtokos és bérlő; minden évben egyszer jön Budapestre s ilyenkor
18  2|          rajta. Mit bánta ő, hogyha egyszer nem lesz az élők közt, mit
19  2|   bizonyosabb vagyok benne, hogy ez egyszer az igazi uton vagyok. S
20  2|        Wallon Félixeket nevelik; ha egyszer ugy leszesz itt mellettem,
21  2|          attól tartasz, bátya, hogy egyszer csak hült helyemet leled.
22  2|     fölkiáltott:~ ~- Azt hiszem, ez egyszer egész lelkemmel tudnék szeretni.~ ~
23  4|             jajszó nélkül lesz vége egyszer, amikor majd megreped a
24  4|       kétségbeesve gondolt rá, hogy egyszer vége lesz a tündéri napoknak.
25  4|       szobában.~ ~Sokáig várt, amig egyszer ugy rémlett neki, mintha
26  4|           mint te. Most, - egyetlen egyszer!~ ~De aztán!... Aztán, ha
27  4|            erre már nem lehetne, ha egyszer megtett téged a férfiává.~ ~
28  8|        kopasz fejére.~ ~Hát még, ha egyszer a hátán ült! Az már nem
29  8|      Csakhogy mihaszna, ha késő? Ha egyszer a mesék aranyszárnyu Katica-bogara
30  8|           szóba se állhatsz...” Mig egyszer Péter nyakoncsipte őket
31  9|         várja; s ugy aggódott, hogy egyszer észre találja venni a katona.~ ~
32  9|      beszéltek hozzá szünetlenül.~ ~Egyszer nagy bágyadtságában kiejtette
33 10|                mama reggeliit!...~ ~Egyszer csak nagyot csattant egy
34 10| őszintéskedésben, mért ne mondja ki egyszer, ami a szivét nyomja? Mély
35 10|              Hallja? higyje el! Még egyszer esküszöm! De maga a viseletével
36 11|         majd arról, hogy ide tévedt egyszer egy fényes meteor s egy