Rész

 1  1|            No hát akkor menjünk, - szólt vontatottan az ügyvéd. És
 2  2|         egészen késő lett volna, - szólt Ákos, egy szelet hust véve
 3  2|    eregetett a levegőbe. Egyik sem szólt egy szót sem, de néha titokban
 4  2|      cigarettát s mind a kettő igy szólt magában: bolond!~ ~Ha Róza
 5  2|            Csak attól rettegtem, - szólt végre Róza, mikor magához
 6  2|           Semmit se tudok erről, - szólt Ákos; - több mint tiz éve
 7  2|          Adja nekem a gyermekét, - szólt egy elfuló hang az ablak
 8  2|           eszén. Mosolygott és igy szólt:~ ~- Hát nem természetes
 9  2|   összeráncolta a homlokát, de nem szólt. Természetes az, hogy az
10  2|                Ezt verd ki pajtás, szólt ilyenkor Ákos diadallal
11  2|      ragadtatva, ha a kapitány igy szólt: „Jól van fiam, derék katona
12  2|            egy-egy vigasztaló szót szólt a kétségbeesésében őrjöngő
13  2|          követelte s mindössze igy szólt a lelke mélyén: gondolhattam
14  2|           ne legyen titok bátya, - szólt ujra Jenő, - tudj meg mindent.~ ~
15  2|        odaadta neki a magáét s igy szólt, a körülményhez képest elég
16  2|       tartotta ujjai között.~ ~Nem szólt egy szót sem, nyugodtan
17  2|           volt a kezében, mely igy szólt: „Uram! alig pár órája hogy
18  2| nyilatkozott, Róza nem is tudja, - szólt Ákos.~ ~- Óh, a gyermek!
19  2|          megállott s tétovázva igy szólt:~ ~- Bátya, meggyóntam neked
20  2|   családban.~ ~- De az istenért, - szólt közbe Jenő, akit egészen
21  2|           gondolnak? agyonfázik! - szólt aggódó szemrehányással.~ ~-
22  2|         szavam van hozzád hugom, - szólt ünnepélyes hangon.~ ~Jenő
23  3|         perceiben. Szinte örvendve szólt:~ ~- Nem birok magammal
24  3|           te! - bohó gyermek te! - szólt közbe Petriné meghatottan.~ ~-
25  3|       papirost.~ ~Mikor bejött igy szólt:~ ~- Csakugyan az uramat
26  5|    nagyságának a cselédje hozta, - szólt néminemü bizalmaskodással,
27  5|           imént a régi-régi hangon szólt hozzá az asszony. Azt mondta
28  6|   dragonyos-ezredes lesujtó hangon szólt rá a „bünösökre”:~ ~- Önök
29 10|           sodromból.~ ~- Ugyan?! - szólt a nő pikáns, lassu hanghordozással,
30 11|           bizonyos nyomatékkal igy szólt:~ ~- Balatoni Elemér vagyok
31 12|        szokott szigoru hangján igy szólt hozzá:~ ~- Hadnagy ur, ön
32 12|     kitalálni.~ ~- Nincs pénzem, - szólt a hadnagyocska, kedvetlenül.~ ~-