Rész

 1  1|       evett valamit a vendéglőben, aztán visszasétált irodájába,
 2  1|            le tagjaimat.~ ~Egyszer aztán szegény feleségem, akit
 3  1|        enyém!...~ ~„És - folytatta aztán a betegem - azóta minden
 4  1|           kölcsönvett tőkét. Mikor aztán láttam, hogy nézeteim valami
 5  1|             vizet töltöttem belé s aztán egy kis hókuszpókuszszal
 6  1|          elmegyünk a rendőrséghez, aztán az illetékes hivatalos közeggel
 7  1|         orvos ismételte a cimet, s aztán hozzá tette: szép kert van
 8  2|            az apja ágyába.~ ~Mikor aztán megint elaludt a gyermek,
 9  3|          egy kicsit kifújta magát, aztán becsöngetett. A mig várnia
10  3|       összefentük a ruhánkat, Volt aztán ne mulass, ha megtudta Blitzné,
11  3| kiválasztottját sejtettem ő benne. Aztán, a mig pihent, én ábrándoztam,
12  3|     istenadta nap reggel jön haza, aztán olyan nehéz, beteges álma
13  4|             egyetlen egyszer!~ ~De aztán!... Aztán, ha ez elmult!
14  4|            egyszer!~ ~De aztán!... Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred
15  5|            a bajuszát beillatozta. Aztán felhuzta a keztyüjét, meg
16  5|      apránkint azt a földet, amibe aztán elültethetlek; lásd, ajkamból
17  5|          akartam vallani kinomat s aztán elpusztulni.~ ~- Te!...
18  6|          legnagyobb mértékben. Igy aztán egy pillanatra se jutott
19  6|             Felébredne, megijedne. Aztán ha kimozdul, nem teheti
20  7|          várta, hogy elkészüljön s aztán mehessen megint haza a feleségéhez,
21  7|          kis vendéglőbe szálljon s aztán nyissa ki a szemét”.~ ~Aláirás
22  9|         daliásan ülte meg a lovat. Aztán kék volt ennek is a szeme
23 10|      korában dijnoksággal kezdte s aztán, ott ragadt, mert a vizsgálatokat
24 10|       készültek is az évfordulóra. Aztán elmaradt a készülődés, de
25 10|         örökséget is emlegetett. S aztán sokat szavalt, mert sok
26 10|         magamat; kisérjenek haza s aztán nem bánom, még egy darabig
27 10|            az édes jó asszonyka.~ ~Aztán csakugyan hazáig mentek
28 10|     farkasszemet néztek egymással, aztán egyszerre nyultak a zsebökbe
29 11|          mielőbb vacsorát kapjak s aztán nyugodni térhessek, mert
30 11|       vacsora cimén eléje került s aztán hozzá fogott, hogy nyugalomra
31 12|        ismételte: „az édes anyám!” Aztán megcsóválta a fejét s azt
32 12|      szivar, meg cigarettapapiros; aztán fidibusznak használt régi