Rész

 1  2|         vannak. A palánkon egy tucat gyermek mászkált s a deszkahasadékokon
 2  2|         Mikor aztán megint elaludt a gyermek, az én édes uram elkezdett
 3  2|         nemes is egyszersmind.~ ~- A gyermek az enyém, nekem van hozzá
 4  2|            olyan változást okozott a gyermek a Sasok kastélyában.~ ~Gyönyörüen
 5  2|             föltette magában, hogy a gyermek müvészi jövőjének már most
 6  2|              hallgatta, mint halad a gyermek a gyönyörü müvészetben.~ ~
 7  2|          való lelki rokonságot. Ez a gyermek már tudott lelkesedni mindenért,
 8  2|               Most ime itt volt ez a gyermek, a ki iránt csudálatos nagy
 9  2|            vérszemet kapott a szeles gyermek sarkantyuja alatt s vágtatott;
10  2|            megcsuszva, elbukott.~ ~A gyermek kiröpült a nyeregből s kört
11  2|          Azután, mikor látta, hogy a gyermek legkisebb jelét sem adja
12  2|            de mit tegyen hát, hisz a gyermek meghal! talán már is csak
13  2|           egyszerre összerándult s a gyermek fölnyitotta szemét.~ ~Jenőről
14  2|           kis fiam? hol fáj?!...~ ~A gyermek nem felelt. Fájdalmas sóhajtást
15  2|                szólt Ákos.~ ~- Óh, a gyermek! az isten nem akarhatja,
16  2|         kellett neki bocsátania.~ ~- Gyermek! mondta, menj a fiadhoz.~ ~ ~ ~
17  2|    megelégedést teremtett.~ ~Igen, a gyermek volt az az eszmény, amely
18  2|            amely megváltást igért. A gyermek, aki most élet-halál közt
19  2|              a megváltó szót, hogy a gyermek tul van a veszélyen. A kis
20  2| paradicsomhoz való jogos részöket. A gyermek megfogta a kezöket s amint
21  2|        gondja legyen a lovacskára.~ ~Gyermek volt s hozzá még ugyszólván
22  2|              feleded, hogy itt van a gyermek?~ ~- A gyermek nem lehet
23  2|             itt van a gyermek?~ ~- A gyermek nem lehet itt mindig s annál
24  2|            karján Simon lépett be. A gyermek halvány volt, de szemében
25  3|                    Kedves te! - bohó gyermek te! - szólt közbe Petriné
26  9|        láttára. Tehetetlenül, mint a gyermek és szorongva, mint a gyarló
27 12|             a fejét és kétségbeesett gyermek módjára ne sirjon az édes