Rész

 1  1|      igéretemet. A feleségemet meg folyvást érzem; a szeme örökké rajtam.
 2  2|            Simon, a vörös ispán, a folyvást siró özvegyhez szegődött,
 3  2|            át virágillat ömlött be folyvást; télen meg a kályhában pattogó
 4  2| legyőzhetetlen szomoruság kinozott folyvást, valósággal féltem egyedül,
 5  2|        hogy az ilyen kis vad madár folyvást a szabadságot keresse; ki
 6  2|           többé s a meglevőkből is folyvást letép egyet a vihar, vagy
 7  2|           kegyetlen rozsdát; mióta folyvást polgári foglalkozásban volt,
 8  2|               mint valaha te is, - folyvást asszonyok körül ólálkodtak.
 9  3|       kinyulnék, szaporodnék, Béla folyvást álmos és rosszkedvü. Hisz
10  3|        helyett, hogy nekem kellene folyvást aggódnom, reszketnem, hogy
11  4|           magát közelükben, mintha folyvást veszélyben forogna. Mintha
12  4|     gondozatlan haja olyanná tenne folyvást, mintha nagy-nagy sietés
13  4|       Tagadd el ezt az órát. Mondd folyvást magadban is, hogy eszelős
14  5|         remegve ereszkedik lejebb, folyvást lejebb, amig egy másik szél-kölyök
15  7|          elforditsa róla a szemét. Folyvást hallja a sátán suttogását.
16  7|         barlang sötét hátterébe.~ ~Folyvást ezt mondogatta a bámuló
17  8|         lenne akkor, ha nem volnék folyvást a közelében, ha megtürném
18  9|      kitörései voltak ezek annak a folyvást szentebbé váló érzelemnek,
19  9|          az uj katonát hozta eléje folyvást. De milyen élénken! Élt
20 10|         müvelt az evőeszközökkel s folyvást búgta egyhangu, félig siró
21 10|           eddig ezt a napot, ámbár folyvást kevesebb kegyelettel. Az
22 10|    kiforgatja a szavaimat! Hát nem folyvást azt beszéltem, hogy én egy
23 10|            Az ember csak nem ülhet folyvást a felesége nyakán; kell
24 11|    elfogták a mélabus hangulatok s folyvást érdekes tervén gondolkozva,
25 12|            Ugy sem kapott volna.~ ~Folyvást készenlétben volt mindenki
26 12|           Ha az a fehér alak nincs folyvást előtte, aki hivta, - összeroskadt
27 13|          az arcából, ugy folytatta folyvást emelkedő hangon:~ ~- Mit