Rész

 1  1|           kimondhatatlanul boldog voltam a feleségemmel, mindaddig,
 2  1|           jött, amelyért hajlandó voltam bámulni önmagamat. Ha sikerül,
 3  2|        legtöbbször tudtomon kivül voltam a kitüntetett. Ákos! a Sasok
 4  2|    mondhatom, hogy a pénzemért ur voltam valaha; hisz egyszerüen
 5  2|       leszek paraszt, ha eddig ur voltam; - s még mosolygott is hozzá,
 6  2|             több mint tiz éve nem voltam ezen a vidéken, ha nem fáj
 7  2|       évvel ezelőtt nagyon boldog voltam...~ ~Egy pillanatra megakadt,
 8  2|       évvel ezelőtt nagyon boldog voltam. Alig három év óta asszony;
 9  2|        leirni, hogy milyen boldog voltam e miatt az egy nap nyereség
10  2|      adósnak érzem magamat. Azért voltam oly követelő akkor este,
11  2|        ezelőtt férfikorom tetején voltam. Oly névvel, mint az enyém,
12  2|         az időt.~ ~Ur és gavallér voltam, de hiába tagadnám, alapjában
13  2|           tapasztalatlan embernek voltam erkölcsi védője.~ ~A sok
14  2| megengedte, az özvegy bankárnénál voltam.~ ~Elmondtam neki annyit,
15  3|      igazán boldog, nagyon boldog voltam, mikor a mellett a férfiu
16  5|        ugy kivánta. Szegény leány voltam s ő gondtalan jövőt kinált.
17  6|   meglátszott rajta.~ ~- Nászuton voltam; most érkeztem Budapestre
18  6|          tehetetlen lelki álomban voltam addig a percig, amig be
19  6|           felébredtem s tisztában voltam azzal, hogy mi történt velem.”~ ~„
20 10|           hogyan volt. Hivatalnok voltam, az igaz, de megéltem valahogy.
21 10|           sem. Már irodavezető is voltam, amikor bemutattak a bárónőnek.
22 10|       kompromittáljam - kénytelen voltam megkérni a kezét? Nem mondom
23 13|       hogy mindig olyan vad ember voltam; no itt most eléggé el vagyok
24 13|           szeretném látni; orvosa voltam s ugy hallom, vágyik utánam.
25 13|          küzdött velem, kénytelen voltam magamhoz szoritani. Asphyxia
26 13|         birtam hangot adni, közel voltam a megfuladáshoz. Félig elvesztém