Rész

 1  2|      egész falu ott volt az öreg Sas Gedeon temetésén.~ ~Nem
 2  2|    távoli atyafiság cimén került Sas Gedeonhoz s azóta ő vitte
 3  2| egyszerüen csak a nevét mondják: Sas Jenő.~ ~- Sas Jenő - az
 4  2|     nevét mondják: Sas Jenő.~ ~- Sas Jenő - az öreg Sas Gedeon
 5  2|               Sas Jenő - az öreg Sas Gedeon fiatalabb fia, aki
 6  2|     hiuságoknak kedvezett volna. Sas Gedeon, aki ott feküdt örök
 7  2|   lelkésze elbocsájtotta az öreg Sas Gedeont, jó utravaló volt
 8  2|       összesugtak. Ez az idősebb Sas fiu, Sas Ákos, a kapitány,
 9  2|           Ez az idősebb Sas fiu, Sas Ákos, a kapitány, akinek
10  2|        ellőtték a kezét.~ ~A két Sas az édes apja koporsója mögött
11  2|         birodalmának a küszöbén. Sas Jenő, az előkelő körök tipikus
12  2|          volt a csendes lakónak. Sas Gedeonnak már nem telt ilyen
13  2|         kopott és dohos. Az öreg Sas sohasem ebédelt itt. Egy
14  2|        harmadik szobába, az öreg Sas muzeumába, a hol a falakat
15  2|  kezdődik lassan a jégkorszak.~ ~Sas Jenő valami hidegséget érzett
16  2|   majdnem állandó lett az ifjabb Sas arculatán. Igy mosolygott,
17  2|    bálványomtól.~ ~Mióta az öreg Sas meghalt, a nagy ebédlőszoba
18  2|        vér látszott.~ ~Az ifjabb Sas rémülten kapta föl a földről
19  2|    elment, Jenő leborult az öreg Sas Gedeon szobájában a széles
20  2|    elmult időkből, mikor az öreg Sas néha rászólt: „vigyázz!
21  2|         ő együttesen rontottak a Sas néven.~ ~Másnap, harmadnap
22  2|  valóságos király. Tudod a regét Sas Sámuelről, aki hetven éves
23  2|           Ellenben a szépanyánk. Sas Balázsné, matróna létére
24  2|    szegény asszonyt.~ ~Az ifjabb Sas titkos örömmel engedte magát
25  2|  kiáltotta:~ ~- Én, a legidősebb Sas, a család feje, megkérem
26  2|   tavaszának az ünnepét ülték.~ ~Sas Ákos, a félkaru huszárkapitány,