Rész

 1  1|     Meg kell hallnom. És nincs más, mint a méreg, ön megválthat
 2  2|        szorulva, nekem se volt más célom, mint hogy kellemesen
 3  2|       ki is lehetne most ébren más?~ ~A csüröskertből ide hallatszott
 4  2|       de szerencsére nem látta más mint a kapus, a ki rögtön
 5  2|      különös ajánlatát, melyet más körülmények közt soha meg
 6  2|        szorongatva, nem maradt más hátra, mint hogy egy merész
 7  3|      nem is élhettek ugy, mint más közönséges ember, (Nem látta
 8  3|      annyi ideig tartson, mint más ember! Jaj, tán elepedtem
 9  4|   efféle érzelmet, hogy minden más alakjában feltétlenül nevetséges
10  4|    senki sem lehetett mellette más a barátai közül?~ ~Talán
11  5|   persze, csak én tudom, senki más, még ön sem. De azért hivattam,
12  5|   fordul részvétével. Ki lenne más ezen a világon? csak ön,
13  5|        akit senki se biztatott más sorssal, más jövővel?!...
14  5|      se biztatott más sorssal, más jövővel?!... Aki hiába vártam,
15  5|        hang nélkül türte, hogy más tépje le a gyönyörü bimbót.
16  6|    külön szakaszt, ahová senki más be ne tegye a lábát. Talán
17  7|     Somné. Nemi is kell nekünk más társaság. Imádjuk egymást,
18  7| kikisérte.~ ~Senki se volt ott más, csak ők ketten. A Somné
19  8|     kellemetlen. Mégis egészen más az a szinházban. Ott nem
20  8|    aranyhaju asszonyt, a miért más férfit is észrevesz ő mellette.
21  9| megszakadjon a szive.~ ~Milyen más volt a világ, mint az egyhangu
22 10|      te is fenyegetted.~ ~- Az más; én csak ijesztgetni szoktam.~ ~-
23 10|   Barátja akartam lenni, semmi más. Esküszöm! Hallja? higyje
24 10|        irodavezetőségig. Semmi más kilátásom!... Az örökség?!
25 10|      ember van. Hanem még husz más ember, aki mind pénzt vár,
26 10|             Soha se udvarolnál más nőnek. No persze. Most még