Rész

 1  2|            eljön az idő, hogy mint fiatal ember a társaságokba kerüljön,
 2  2|      emlitik nevemet, mert nem egy fiatal, tapasztalatlan embernek
 3  2| eszeveszett, mint báró Wallon, egy fiatal osztrák dragonyos tiszt.
 4  2|           akik még nem lépték át a fiatal kor határát, de azért eszökben
 5  3|       pirospozsgás, kissé vidékies fiatal nő, tele tüdővel véve lélekzetet,
 6  3|           boldog vagy, lelkem!~ ~A fiatal, vékonypénzü asszonyka leborult
 7  5|            levélke iróját, egy még fiatal, de már hervadó asszonyt,
 8  6|            dragonyos-kapitány.~ ~A fiatal nő megrezzent.~ ~- Kapitány
 9  6|         még ezredes ur, de ott egy fiatal házaspár van; egy kapitány
10  6|      ragyogó szép reggel volt.~ ~A fiatal bécsi nő megijedt, mikor
11  6|            keményen szalutált.~ ~A fiatal nő, aki mögötte volt, felsikoltott.~ ~-
12  7|      szinte irigyen nézte. Csinos, fiatal nő volt, de nem olyan szép,
13  7|           levelével.~ ~Ebéd után a fiatal házaspár megszökött a jó
14  7|             egyetlenem!”~ ~A beteg fiatal asszony könyezve hajtotta
15  7|          óriás tölgyfája mögül egy fiatal férfi lépett eléje s megragadta
16 10|           már nem is volt tulságos fiatal. A nemes lovagok, akiknek
17 10|      vagyok, hogy látom.~ ~Az édes fiatal asszony örömmel fogadta:~ ~-
18 10|       Ugy-e szentem?~ ~Az ártatlan fiatal asszony felváltva nézegette
19 10|       Együtt mentek fel a várakozó fiatal asszonyhoz. Laci lelkendezve
20 10|          félj, nem hagylak el!~ ~A fiatal asszony benső részvéttel
21 10|        cigány volt, de a szüzlelkü fiatal nő se enni, se inni nem
22 11|     tisztában volt azzal, hogy egy fiatal leány emlékkönyvét forgatja
23 11|        göndörödő hajat viseljen; a fiatal emberek (!) érzelmes nyilt
24 12|    édesanyja akarja önt látni.~ ~A fiatal hadnagy, akit némileg felszabaditott
25 12|         Beteg a mamám! - dadogta a fiatal tiszt. - Ezredes ur, ha
26 12|          gázoló lovat, meg a szép, fiatal, szomoru katonatisztet,