Rész

 1  1|      szemet meresztve kérdezte ujra?~ ~- Nem jól hallottam,
 2  2|         Most már elindulhatott ujra a temetés, itt volt mind
 3  2|        helyen.~ ~A két testvér ujra kezet szoritott s Ákos az
 4  2|    szólott:~ ~- Soha se mennék ujra férjhez; nem tudnám elviselni
 5  2|        orvos a faluból kijött, ujra föllocsolták a szegény gyermeket.
 6  2|    legyen titok bátya, - szólt ujra Jenő, - tudj meg mindent.~ ~
 7  2|       mindent, visszatérhetnek ujra; a szürke közöny, mely majdnem
 8  3|      birok magammal most, hogy ujra látlak. Eszembe jut minden,
 9  3|      mig valamit papirra tesz. Ujra leirja, meg ujra leirja.
10  3| papirra tesz. Ujra leirja, meg ujra leirja. Javit, töröl, tehetetlenül
11  4|        Aztán, ha ez elmult! ha ujra felébred és végignéz rajtad!~ ~
12  5|        kiment, a gazdája pedig ujra, meg ujra átfutotta azt
13  5|        gazdája pedig ujra, meg ujra átfutotta azt a néhány szót: „
14  5|      felhuzta a keztyüjét, meg ujra lehuzta. Nem volt itt az
15  5|      el nem kezd vele lapdázni ujra.~ ~Az őszi kép erősen alkonyodott,
16  5|   azóta megint kitavaszodott s ujra fehér virágot himbált az
17  6|      szögletében.~ ~A kapitány ujra meghajtotta magát és szalutált:~ ~-
18  6|        ki tüdejéből a szuszt s ujra meg ujra tovább loholt a
19  6|  tüdejéből a szuszt s ujra meg ujra tovább loholt a rövid pihenők
20  6|        gondolta, mikor a vonat ujra pöfékelt. Elkezdett gunnyasztani
21  7|         Som boldogan mosolyog. Ujra végigfutja a levélkét; minden
22  7|   Minthogy nem kapott választ, ujra kopogtatott. Akkor egy csodálkozó
23 10|      Erigy, erigy, pattant fel ujra a férfi, hallgattasd el
24 12|    szivéből mikor robbannak ki ujra a forrongás bombái, azt
25 13|    ember elveszett lelkét kell ujra megtalálni; a hol a mánia