Rész

 1  2|            ujra a temetés, itt volt mind a két fiu az apja koporsója
 2  2|            rétjeivel, mezőségeivel, mind a Sasok birtoka volt valaha
 3  2|          fölött biráljuk tetteit.~ ~Mind a ketten egyet gondolva
 4  2|        ezrek, a mik nekem jutottak, mind elusztak a zöld asztalon!
 5  2|             volt megvetve, jéghideg mind a kettő. Mintha a lakatlanságtól
 6  2|      asszonyoknak való cigarettát s mind a kettő igy szólt magában:
 7  2|         megakadt, mintha az emlékek mind egyszerre szabadultak volna
 8  2|            ha egyszerre kegyetlenül mind elveszi tőle?!... Csak egy
 9  2|         most már mit dicsekednem.~ ~Mind a mellett is tartozom a
10  2|         nagy reménységek időszakait mind végig élte rohanó képzelődésével
11  2|          egy sem teljesült s életök mind mostanig nem volt egyéb,
12  2|           találta a kis fiu mellett mind a kettőt s akárhányszor
13  2|     beszélünk, elhibáztuk az életet mind a ketten. Az én kockám el
14  2|          azt a mágnest, mely azután mind a kettőtöket szünet nélkül
15  2|         keveset törődött most vele. Mind a ketten a gyermeket nézték,
16  3| összeölelkezett.~ ~Sirt és kacagott mind a kettő s gügyögve csókolózott.~ ~-
17  4|            asszony szájára felkenve mind. S az a mézes száju asszony
18  8|             szemmel! Az asszonyokat mind az ájulás környékezte, ha
19  8|       kerüljön. A kinek szeme volt, mind őt kereste. Ki az a „csoda”,
20  9|         nénike” ő. A mai menyecskék mind igy hivták pendelyes korukban
21 10|             még husz más ember, aki mind pénzt vár, hiába.~ ~Elfojtott
22 10|             szabadulni? - De még ez mind semmi! barátom, ez az asszony
23 10|          azt hittem, rögtön kiveszi mind a két szememet.~ ~- S csakugyan
24 11|    gyöngédségre, hűségre mutat, ami mind a kettő inkább a szőkék
25 13|       érintkezés, a nagy felelősség mind hozzájárul, hogy egy kicsit