Rész

 1  2|            van rá s nyomban eltünik megint, ha magasztos feladatát
 2  2|         meghalt, a nagy ebédlőszoba megint a maga rendeltetésének volt
 3  2|          apja ágyába.~ ~Mikor aztán megint elaludt a gyermek, az én
 4  2|        ilyen nyomasztó hangulatban, megint felülkerekedett benne a
 5  2|             maga kis imposztor, már megint megszökött a zongoralecke
 6  2|          hallatott, azután lehunyta megint a szemeit. Nagyon megüthette
 7  2|      szigoru katona, fülében mintha megint az a hang csendült volna
 8  2| összeállitotta a dikciót, de bizony megint meg kellett győződnie arról,
 9  2|           elmulik innen, mi rólunk; megint érezni fogjuk, hogy van
10  2|       fegyvereinek; s ha most végre megint oda adná a szivét egy férfinak,
11  3|   Mármarosiné megrezzent.~ ~- Talán megint valami számla, mondta cinikus
12  4|              beszélő, igérő szempár megint.~ ~Kornéliusz ugy áll egy
13  4|      megbolondult a szive.~ ~Érezte megint azt a nagy gyötrődést, amin
14  4|              Amikor hiába akarsz te megint a régi rabszolga lenni:
15  5|          hullottak már; talán azóta megint kitavaszodott s ujra fehér
16  7|        elkészüljön s aztán mehessen megint haza a feleségéhez, ahhoz
17  7|        többi.~ ~A közös ebédnél Som megint alaposan körülnézett. Egy
18  8|         Millar pedig a verseny után megint csak ott lábatlankodik a
19  9|            amelytől visszafejlődött megint leánynyá ez az aligasszony.~ ~
20 10|    Izgatottan mondta: Gyula kérlek, megint itt járt ma a fás ember;
21 12|              S az elmulás gondolata megint összeszoritotta a szivét.~ ~
22 12|            tegnapi nap minden kinja megint.~ ~Tiszti revolverével főbelőtte
23 13|           egy hétig sem maradnék.~ ~Megint olyan busan mosolygott.~ ~-
24 13|         hogy a történet folytatását megint rajtam illusztrálja valami