Rész

 1  1|                Doktor Király a nevem, orvos vagyok és meglehetős praxisom
 2  1|             most történt, - kezdte az orvos önkénytelen sóhajtással,
 3  1|            Képzelheti ügyvéd ur, hogy orvos létemre is mennyire megdöbbentem.
 4  1|  mentegetődzni iparkodott. „Ne higyje orvos ur, hogy őrült vagyok, -
 5  1|             meg kellett halnia.”~ ~Az orvos egy kis szünetet tartott
 6  1|            minden, amit mondott; hisz orvos vagyok, fizikus vagyok,
 7  1|          szörnyü kinoktól; tegye meg, orvos ur, ha istent ösmer.”~ ~
 8  1|          mondta.~ ~Bennem már csak az orvos dolgozott. Elővettem két
 9  1|           felvegyük. Hol is lakik ön, orvos ur?~ ~- Én? a Galagonya-utca
10  1|         hallottam, hol is lakik?~ ~Az orvos ismételte a cimet, s aztán
11  1|             előtt zárt kocsi állt, az orvos kocsija.~ ~Abba először
12  1|              Abba először belé ült az orvos. Vadai azalatt megadta a
13  1|               jogtudós, - mormogta az orvos.~ ~Vadai kopogtatás nélkül
14  1|             jött rá Vadai, a mikor az orvos azt erősitette, hogy a Galagonya-utca
15  2|           kiáltani: gyilkos!~ ~Mig az orvos a faluból kijött, ujra föllocsolták
16  2|            mint egy szintelen báb. Az orvos mindjárt megállapitotta,
17  2|                         V.~ ~Mikor az orvos elment, Jenő leborult az
18  2|            most, hanem a gyermeké; az orvos aggasztóan nyilatkozott,
19  2| Kimondhatatlan öröm volt az, mikor az orvos végre kimondta a megváltó
20  6|               idős, mint ő s nagynevü orvos, egyetemi tanár Budapesten.~ ~
21 13|               őrültek doktora.~ ~(Egy orvos naplójából).~ ~Orvos vagyok.~ ~
22 13|              Egy orvos naplójából).~ ~Orvos vagyok.~ ~Egy volt betegemet
23 13|              parancsolta a lelkendező orvos. Jaj annak az ápolónak,