Rész

 1  2|    önkénytelenül is megállottak egy kicsit a halottvivők. A félkaru
 2  2|             körülöttök mindent; egy kicsit meg volt pörzsölődve a fü
 3  2|            olyan rossz. Persze, egy kicsit hozzá kell szoknod; nekem
 4  2|     szerepeket. Te, azt hiszem, egy kicsit ügyvéd is vagy, majd kijárod
 5  2|   szobájában.~ ~Egy este, mikor egy kicsit már összeszoktak s Jenő
 6  2|          félig-meddig ősz volt, egy kicsit elmaradtunk a csépléssel,
 7  2|           még nehezteltem is rá egy kicsit, hát már egészen bolondjává
 8  2|       birtam már vele, az anyja egy kicsit magunkra hagyott s a kis
 9  3|         számot, a mit keresett; egy kicsit kifújta magát, aztán becsöngetett.
10  3|           hogy gyöngén bólint s egy kicsit elpirul. Sokkal inkább nő
11  3|        előtt az édes urát, a ki egy kicsit nyiltszivü ember s ha haragszik,
12  5|         most nem sietett; előbb egy kicsit rendbe hozta ritkuló haját,
13  5|          várj kis virágom, várj egy kicsit; lásd, a tenyeremben kell
14  7|           az élet, csak unalmas egy kicsit. Olyan apácaság. Férfit
15  7|           maga előtt is rösteli egy kicsit ezt a diákos érzelgést.~ ~
16  7| megállitotta.~ ~Az ajtó kinyilt egy kicsit s a féltenyérnyi nyiláson
17  8|             magára volt a dolog egy kicsit kellemetlen. Mégis egészen
18  8|             mikor félreszólitja egy kicsit a magyar cimborát.~ ~- Nagyon
19 10|       pénzért. Abban kifáradt s egy kicsit tovább aludt, mint rendesen.
20 10|          semmi különös sincsen. Egy kicsit divatban van, az igaz, mert
21 10|      szegényt, ugy is kedvetlen egy kicsit.~ ~Azután lármázva fordult
22 13|           mind hozzájárul, hogy egy kicsit magunk is megbolonduljunk.
23 13|         állani; jőjjön, menjünk egy kicsit a kertbe, ilyenkor nincs