Rész

 1  2|        nem lövik, ma legalább is ezredes vagyok, de igy, bénán, csonkán,
 2  6|       Csak egy szakaszom van még ezredes ur, de ott egy fiatal házaspár
 3  6|      Ördög vigye, mordult fel az ezredes, hagyja békében őket. Itt
 4  6|        segit magán, (már mint az ezredes) gondolta, mikor a vonat
 5  6|      Ritter von Brixthal Raymund ezredes, a kettes dragonyosok parancsnoka,
 6  6|       kellett ácsorognom?!... ~- Ezredes urnak jelentem alássan...~ ~-
 7  6|        hárman egy bérkocsiba. Az ezredes rárivalt a kocsisra: Kärnthnerring
 8  6|     bankár, a Marzsolén apja, az ezredes unokabátyja anyai ágról.~ ~
 9  6|          kapitány tudta, hogy az ezredes most ugy sem hallgatná meg;
10  6| hármasban eléje defiléztek.~ ~Az ezredes ellentmondást és közbeszólást
11  6|   ezredemben a léhaságot.~ ~- De ezredes ur!~ ~- Kapitány, egy szót
12  6|     utasitja el, vágott közbe az ezredes. Rhone, még ma meginditjátok
13 12| hadnagyról.~ ~Ritter von Haggart ezredes morózus arccal várta Bánki
14 12|         senki sem tudhatta.~ ~Az ezredes ajtaján kopogtak s belépett
15 12|          a fejét s azt mondta: - Ezredes ur, az lehetetlen, hogy
16 12|         tiszt közt őt kedveli az ezredes legjobban, mégis mert hát
17 12|      Éppen ezért képtelenség az, ezredes úr, hogy én most elmozduljak,
18 12|        csak azt inditványozná az ezredes, hogy uszsza meg Bánki a
19 12|      persze, - várjon csak.~ ~Az ezredes kinyitotta asztalafiókját
20 12|     alkalmon a kis hadnagy.~ ~Az ezredes dobbantott. Már sok volt
21 12|        dadogta a fiatal tiszt. - Ezredes ur, ha szabad, azonnal indulok.~ ~
22 12|       azonnal indulok.~ ~Haggart ezredes odament hozzá s megsimogatta
23 12| tökéletesen befujta az utat s az ezredes öreg sárgája félve tett