Rész

 1  1|         neszre eléjök sietett, pár szót sugott a fülébe.~ ~Nemsokára
 2  2|      levegőbe. Egyik sem szólt egy szót sem, de néha titokban egymásra
 3  2|            maga módja szerint okos szót váltani, megkérte Rózát,
 4  2|             aki sohase válogatta a szót, mások hallatára tréfált
 5  2|            azt el kell végeznie.~ ~Szót fogadtam, mert megszoktam,
 6  2|             Hálás szive nem talált szót, melylyel megköszönje ezt
 7  2|          fiut s egy-egy vigasztaló szót szólt a kétségbeesésében
 8  2|            között.~ ~Nem szólt egy szót sem, nyugodtan meghajtotta
 9  2|            lendithetne ott.~ ~Jenő szót fogadott s lehorgasztott
10  2|          végre kimondta a megváltó szót, hogy a gyermek tul van
11  2|            egészen megszokta, hogy szót fogadjon a bátyjának, akinek
12  2|             gyerek” nem akart neki szót fogadni? Ellenben a szépanyánk.
13  5|        ujra átfutotta azt a néhány szót: „Sürgős!” - Vajjon kinek
14  6|           a magam asszonya legyek, szót fogadtam, férjhez mentem,
15  6|          tétovázva ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására volt,
16  6|       erősen, hangsulyozva az első szót. Azután gunyosan és dühösen
17  6|        jelentem alássan...~ ~- Egy szót se kapitány! Itt nincs helye
18  6|      ezredes ur!~ ~- Kapitány, egy szót se; vagy-vagy!~ ~Rahóty
19 10|          ma.~ ~Megnyomta ezt a két szót. Éppen ma volt tudniillik
20 10| mérgelődését s egy pár megnyugtató szót mondjon; talán ment volna
21 10|         idegesen öntötte magából a szót.) Hát ki volt maga édes
22 10|             S hogy mondja ki ezt a szót: „bárónő”! Mennyi megalázó