Rész

 1  2|  koporsó felé, melynek oldalára fehér betükkel volt ráirva: S
 2  2|       messziről szinte csillogó fehér rózsákat. Vajjon honnan
 3  2|         sokáig fürdött azután a fehér rózsa. Az egész házban csak
 4  2|     vagy a majorság közt; a kis fehér főkötő vidámmá és barátságossá
 5  2|       olyan sokáig nézte volt a fehér rózsa-bokrot. Most már egyetlen
 6  2|         hogy mily jó lovas az a fehér nyakkendős világfi s szivesen
 7  4| üdvözités minden képessége. Aki fehér és gyöngéd vala s a tavi
 8  4|        pillanatra megfoghatta a fehér asszony kezét: vérének minden
 9  4|        miatta szenved.~ ~A szép fehér asszony gyakran nyugtatta
10  4|   asszony s ide vonult be, ahol fehér volt minden: a fal, a függöny,
11  4|           Fényes nap sütött s a fehér függönyön zöld árny pihent.
12  4|         hajlott.~ ~Az asszony a fehér ágyon feküdt s nagy merengő
13  4|       is lehetett igaz!~ ~Sem a fehér szoba, sem a fehér asszony,
14  4|        Sem a fehér szoba, sem a fehér asszony, sem a nyitott szem,
15  4|    Menekülj! Menekülj!”~ ~*~ ~A fehér asszony heves ajtócsattanásra
16  5|    kitalálta. A tükör elé ment, fehér nyakkendőt kötött fel s
17  5|     megint kitavaszodott s ujra fehér virágot himbált az akác.~ ~-
18  7|    lehetett belőle valamit, két fehér zsebkendő integetett egymásnak
19  9|        nem suhan-e be rajt’ egy fehér árny, amely hasonlitana
20  9|  ráösmerni. A szüziességnek s a fehér liliomnak a fényes simasága,
21 12|      vett lélekzetet.~ ~Ha az a fehér alak nincs folyvást előtte,
22 13|  borultak össze fölöttünk, hogy fehér lombsátorban képzelhettük