Rész

 1  2|       ki-kitört belőle a zokogás. Hiába iparkodott elfojtani őszinte
 2  2|        ráncba szed bennünket, nem hiába hogy huszárkapitány.” És
 3  2|         nem titkolta, hogy nagyon hiába valónak tartja az egész
 4  2|        mellett éljenek s ez ellen hiába való lett volna minden erőszakoskodás.
 5  2|           meg az én szivem is, ha hiába küzdök azzal az iszonyu
 6  2|         Ur és gavallér voltam, de hiába tagadnám, alapjában véve
 7  2|           csóválta.~ ~- A multról hiába beszélünk, elhibáztuk az
 8  2|       félkaru huszárkapitány, nem hiába volt a család feje, tudott
 9  3|           a sok lomtól, a mi csak hiába foglalja el nálok a drága
10  3|       birta tovább ezt a levegőt. Hiába tartóztatta a barátnője.~ ~-
11  4|       előled mindörökre!~ ~Amikor hiába akarsz te megint a régi
12  5|     sorssal, más jövővel?!... Aki hiába vártam, hogy jöjjön egyetlen
13  6| uniformissal, kötött.~ ~Mert hát, hiába, az az „elite” az Udvar
14  8|           vette volna, nem akadt, hiába járta be a kornevillei márkival
15  8|          háborgó hullám, amelynek hiába keresi belső képét a vigasztalásért
16  8|          zavaros tengert, melynek hiába kutatja a mélységét, csak
17  9|      mindig várta. Ugy félt, hogy hiába várja; s ugy aggódott, hogy
18  9| riasztgatta akkor egész éjjel, de hiába küzdött a lidércnyomással:
19 10|     javitására. Sokat töprengett, hiába. Utóljára is titkos belső
20 10|        ember, aki mind pénzt vár, hiába.~ ~Elfojtott hangon beszélt,
21 10|      kisütné róla, hogy mindvégig hiába várt volna a lovagokra;