Rész

 1  1|       abban a szomoru épületben, amely gyógyithatatlan elmebetegek
 2  2|      gyermek volt az az eszmény, amely megváltást igért. A gyermek,
 3  4|      keveredett össze ábrázatán, amely mindig alázatos és mindig
 4  4|        pihent. Egy lomb volt az, amely épp oda hajlott.~ ~Az asszony
 5  4|       utolsó józan paránya után, amely már-már elröppenni készült.~ ~„
 6  4|  hasonlit a paradicsombeliekhez, amely megejtette az első emberpárt.
 7  5|          Ezt a sablonos körutat, amely finnyásabb lábbadozó betegeihez
 8  5|       sehol sem volt nagy baj, s amely egy héten legalább is kétszer
 9  5|    jöjjön egyetlen szó az égből, amely várásra, kitartásra, reménységre
10  5|       itassam a szomjuhozó port, amely nedvesség nélkül nem adhat
11  6|        abba a borzasztó lakásba, amely ezentul az én otthonom kellett
12  7|          is.~ ~Ha az a Himalaya, amely a Som lelkéről ebben a percben
13  8|      bársonyával; az a szerelem, amely a szeretőért kinoz, egy
14  9| imádságos könyvben őrzött rózsa, amely a szent betük közt megtartja
15  9|         ahhoz a zöld sirdombhoz, amely alatt a katona pihent!...~ ~
16  9|         be rajt’ egy fehér árny, amely hasonlitana a deli katonához.~ ~
17  9|    alkonyat derüje volt eddig, s amely most félős, ijedős, rebbenős
18  9|      csak nézte a régi arcképet, amely ugy hasonlitott az uj katonához.~ ~
19 10|    fényes, cseppfolyós gyöngyöt, amely a szemébe lopakodott.~ ~„
20 10|   dühében feldöntötte a poharát, amely tele volt vörös borral.~ ~-
21 11|         rozoga parasztszekérnek, amely szemközt jött rá.~ ~A vásáros