Rész

 1  1|      hitben, hogy a cselédje jön, akit délutánra oda rendelt, ajtót
 2  1|          aztán szegény feleségem, akit a sok lelki harc már félig
 3  2|         körök tipikus gavallérja, akit a mai napig puha párnák
 4  2|         siró özvegyhez szegődött, akit nagy nehezen, sok könyörgéssel
 5  2|     istenért, - szólt közbe Jenő, akit egészen megzavart bátyja
 6  2|  mellettem, mint férje egy nőnek, akit szeretsz és becsülsz: akkor
 7  2|           felelősséget valakivel, akit magoknál erősebbnek látnak.
 8  4|  kétségbeejtő, sivár tudatával.~ ~Akit szeretni mert, az a megtestesült
 9  4| megértette. És mert nő volt ő is, akit meghat a szerelem: jó akart
10  4|           S a szegény Kornéliusz, akit a mindent kijózanitó és
11  5|          de már hervadó asszonyt, akit kis gyermekkora óta ösmert,
12  5|           gyermekkora óta ösmert, akit látott bimbajában, virágában,
13  5|          ez iránt az ember iránt, akit soha egy percig se számitott
14  5|       hagyott, tanácstalan leány, akit senki se biztatott más sorssal,
15  5|           benne a férfi szégyene, akit egy másik férfitól félt
16  7|         volt az. Az idegen hölgy, akit Som eddig még nem ismert,
17  8|           a szivén, az a nyelvén: akit szeret, ha nem felesége,
18  9|   reménységgel, hogy oda álmodja, akit egy órára sem tudott elfeledni! -
19 12|        látni.~ ~A fiatal hadnagy, akit némileg felszabaditott a
20 13|     maniakus beteg az osztályban, akit egymagam le ne gyürnék,