Rész

  1  1|                kriminalista, kivételesen nem ment haza ebédelni, hanem
  2  1|                 rá. A lakás meg az iroda nem volt egy épületben. Az irodának
  3  1|                baj esetére. Eszerint már nem voltak egymásnak egészen
  4  1|           pszihiatriát is. Betegeim közt nem csak egy volt már, akinek
  5  1|                csak egy volt már, akinek nem a teste, hanem a lelke szorult
  6  1|                 nyugalom, amelyet mutat, nem egészen felel meg lelki
  7  1|                  én az öngyilkosságot el nem kerülhetem; már pedig mindenféle
  8  1|               mennyire megdöbbentem. Igy nem beszél egészen tisztaeszü
  9  1|        tisztaeszü ember! Ily kivánsággal nem mehet orvoshoz. Mindjárt
 10  1|               egyaránt választékos volt. Nem lehetett tulságosan bolond,
 11  1|                  az Isten haragja utamba nem hozott egy démont, egy asszonyt,
 12  1|                  a te kettős életedet ki nem birom. Abba én nekem bele
 13  1|             öngyilkos leszek, meglásd.~ ~Nem birtam választani. Megpróbáltam,
 14  1|             választani. Megpróbáltam, de nem volt erőm hozzá. Hanem annak
 15  1|               folytatta:~ ~- Uram, én le nem irhatom önnek, hogy mit
 16  1|                  elsütném is, bizonyosan nem találnék vele. A kést egy
 17  1|                változnak a lábszáraim és nem birok mozdulni; neki mennék
 18  1|                mért hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet. A
 19  1|            mintha valaki lenne mögöttem. Nem is nyugodtam meg előbb,
 20  1|          nyugodtam meg előbb, amig hátra nem néztem az ürességbe.~ ~„
 21  1|             folytatta a beteg, - ezt igy nem lehet kibirni. Meg kell
 22  1|                 a szerencsétlent, akinek nem hagy nyugtot a rögeszméje.
 23  1|                legrosszabb esetben pedig nem sikerül s akkor ott vagyunk,
 24  1|             voltunk, rosszabbá a helyzet nem változik.~ ~Csak röviden
 25  1|              mondom el, mit tettem, mert nem én vagyok itt érdekes, hanem
 26  1|                  betegem. Hosszu s talán nem minden ügyesség nélkül való
 27  1|                 a tulvilágra várják, még nem találják kifizetettnek tartozását,
 28  1|                két vizbe néhány cseppet. Nem kell talán mondanom, hogy
 29  1|              gyanut ne keltsen benne, de nem mérgesek. Betegem szinte
 30  1|                  ajka kinyilt, de hangot nem adott; hirtelen elsápadt,
 31  1|         Szivszélhüdés érte. A poharakban nem volt méreg. Esküszöm!...
 32  1|              eset. Igazán megrenditő. Ön nem tulzott, uram.~ ~- No lássa!...
 33  1|             meresztve kérdezte ujra?~ ~- Nem jól hallottam, hol is lakik?~ ~
 34  2|                  Sas Gedeon temetésén.~ ~Nem mintha valami nagyon szerették
 35  2|            szerették volna a vén Sast, - nem tett ő azért egész életében
 36  2|         jöttmentek kukucskáltak be, akik nem mertek a nemesi kuriára
 37  2|                  Szelid komoly szavaiban nem igen volt olyan, ami a világi
 38  2|              engesztelő halál árnyékában nem vezethet máshová semmiféle
 39  2|                 és megáll a kuria előtt. Nem volt kantár a lovon, sem
 40  2|                 mellett; akik tiz év óta nem látták egymást, az elszakadt
 41  2|    hányódott-vetődött, valami nagyon meg nem üthette magát: megszorithatta
 42  2|              rakott buzakeresztek kincse nem az övék többé s ahol a legigazibb
 43  2|               lakónak. Sas Gedeonnak már nem telt ilyen fényüzésre; beérte
 44  2|             sirnak utána.~ ~Egyszer csak nem volt egy lélek sem a kápolna
 45  2|                bágyadt, halavány zöldtől nem nagyon juthatott eszébe
 46  2|                  Ákos, tiz éve már, hogy nem láttalak, de azért nem feledtelek
 47  2|              hogy nem láttalak, de azért nem feledtelek el. Mostantól
 48  2|                 felelt Jenő lehangoltan, nem feledtél el, mert örökké
 49  2|               kitüntetett. Ákos! a Sasok nem tudnak hazudni, Bocsáss
 50  2|          érzelgősség sem volt benne s ha nem ő lett volna az idősebb,
 51  2|          Esteledik, Ákos, menjünk innen, nem tudok a multra gondolni
 52  2|                Az özvegy várta őket. Már nem sirt, de nagyon szomoru
 53  2|                  rossz idő volt, napokig nem mozdult ki ebből a szobából.~ ~
 54  2|                itt a faluban alkalmasint nem lehetett kapni, mert a függőlámpa
 55  2|                 kapni, mert a függőlámpa nem égett. Helyette két szál
 56  2|               valahogy s ha a karomat el nem lövik, ma legalább is ezredes
 57  2|                  hogy a temetésről is el nem maradtam, a fekete tagnál
 58  2|      idehajszoltam a szegény párát. - De nem a sopánkodásnak van most
 59  2|                ezreket elköltse; ezentul nem igen szokta valami mély
 60  2|            teremtsen számára s ha a föld nem adja elég bőven a zsirt,
 61  2|            Ákosnak, az egész dinnyés-tag nem több ötszáz holdnál, abból
 62  2|                 a világ nekem többet már nem ad, mint eddig adott, nem
 63  2|                nem ad, mint eddig adott, nem kisérlem tovább a szerencsét,
 64  2|                  körülvette. Ez az ember nem volt hozzászokva, hogy a
 65  2|                 a háta mögött, az bizony nem enged magával tréfálni.
 66  2|                  nyujtott öcscsének.~ ~- Nem lesz az olyan rossz. Persze,
 67  2|              nyilt; a sötét bokrok közül nem lehetett tudni, melyik a
 68  2|               jogtudomány kell; én ahhoz nem értek, én mindjárt neki
 69  2|          megtömve szüzdohánynyal. Az ágy nem volt megvetve, csak letakarva;
 70  2|               két korhadó törzs van még, nem is arra való, hogy uj sarjat
 71  2|                 a testén a nagyvárosi ur nem állta a falusi éjszaka hüvösségét.
 72  2|                 bizony ez kemény legény, nem olyan tedd ide, tedd oda,
 73  2|                Ez ráncba szed bennünket, nem hiába hogy huszárkapitány.”
 74  2|              lett valamennyi. A másikról nem is beszéltek, azt nem látták
 75  2|           másikról nem is beszéltek, azt nem látták egész nap, bent bujt
 76  2|         sóhajtott, hogy Róza, az özvegy, nem tudott hova lenni aggodalmában.
 77  2|          szellőztesd ki kissé a fejedet; nem csudálom, ha belebolondulsz
 78  2|                 pedig Budapestre indult. Nem merte öcscsét elereszteni,
 79  2|         elereszteni, attól tartott, hogy nem lesz majd ereje visszatérni
 80  2|              éjjelig elábrándozott véget nem érő rögtönzött fantáziáival.
 81  2|               idősebb!...”~ ~Hanem azért nem titkolta, hogy nagyon hiába
 82  2|                  gyermekséget művel? Hát nem nőtt még be a feje lágya?~ ~
 83  2|                  hisz Ákos, aki tiz évig nem találkozott dandy-öcscsével,
 84  2|              gondolatuk, egyetlen vágyok nem volt közös. Most már megesett,
 85  2|     erőszakoskodás. A Sas-fészek romjait nem lehetett a nélkül szétdarabolni,
 86  2|               magában: bolond!~ ~Ha Róza nem lett volna, talán beszélni
 87  2|                járt-kelt közöttük, de ha nem kérdezték, a szavát se lehetett
 88  2|                  szólitsa? Ha már rokon, nem mondhatta neki: ténsasszony;
 89  2|              hogy öcscsével egyáltalában nem tud a maga módja szerint
 90  2|               félig komolyan mondta:~ ~- Nem is tudom, mi lenne belőlünk,
 91  2|               elvörösödve a boszuságtól. Nem szerette, ha a bátyja, aki
 92  2|                paprikás szalonnát bizony nem adott volna semmiféle cukorsüteményért,
 93  2|                  se mennék ujra férjhez; nem tudnám elviselni a gondolatot,
 94  2|                      Hát fia van? No ezt nem is tudtuk!~ ~Az özvegynek
 95  2|          nemsokára látni fogja fiát.~ ~- Nem mertem szólni eddig, de
 96  2|         eltiltják tőlem a fiamat. Azt ki nem álltam volna, akkor itt
 97  2|                csak éppen ez a két ember nem vette észre, kik közül az
 98  2|                Ákos; - több mint tiz éve nem voltam ezen a vidéken, ha
 99  2|                voltam ezen a vidéken, ha nem fáj nagyon az emlékezés,
100  2|               agyából, a szivéből s most nem tudna köztök igazságot tenni,
101  2|            fővárosból. Négy-öt nap előtt nem is vártam, de már harmadnap
102  2|             kettő kellett az utazásra.~ ~Nem lehet azt leirni, hogy milyen
103  2|                  csókolni az apját és le nem ment többet a nyakáról egész
104  2|               nap esküdtünk volna össze; nem volt annál szebb napja az
105  2|             csöpp hijja volt, hogy utána nem mentem az uramnak, de mégis
106  2|                volna mint a madár! Talán nem következett volna be az
107  2|                    Vagy talán a jó isten nem akarta, hogy ott szakadjon
108  2|                sebbel a halántékán.~ ~Én nem tudom, hogy miből teremtett
109  2|                 az Isten, hogy akkor meg nem bolondultam!~ ~Hogy mért
110  2|         kétségbeesésemben; azután sokáig nem tudtam magamról semmit.
111  2|                  magamról semmit. Ah, ha nem lett volna kötelességem
112  2|       éjjel-nappal gyötört. A gazdaságot nem volt ki vezesse, hamar tönkrementünk,
113  2|                lenni!~ ~A huszárkapitány nem tudott sokáig megmaradni
114  2|         félvállról beszélést, ez egyszer nem törődött a fulánkkal, ugy
115  2|              fulánkkal, ugy tett, mintha nem hallotta volna a gunyos
116  2|                  Jenő is érezte, hogy ha nem akar nevetséges lenni, okát
117  2|         Mosolygott és igy szólt:~ ~- Hát nem természetes az, hogy én,
118  2|                  ragadtatva. Hálás szive nem talált szót, melylyel megköszönje
119  2|                fűzni az ő vezetéséhez, - nem akarta kedvét szegni öcscsének,
120  2|                 helyzetben jellemezte, - nem fogunk a fiun összeveszni.
121  2|                  felkelt, a konviktusban nem nagyon kényeztették - s
122  2|                 kemény katona, aki pedig nem szerette a nyügöt, ha dolga
123  2|               nyügöt, ha dolga volt, meg nem állhatta, hogy egy barackot
124  2|             összeráncolta a homlokát, de nem szólt. Természetes az, hogy
125  2|             virágot talál?~ ~Hanem azért nem mondott le a fiuról. Alig
126  2|                  a fiu jövőjére gondolt, nem az lebegett előtte, hogy
127  2|            delejes tekintet hatása alatt nem tudott többé a kótákra ügyelni.
128  2|              erőltetett komolyságot, meg nem állhatta, hogy ne mosolyogjon.
129  2|               ilyenkor Jenő, de a bátyja nem adott sokat rá.~ ~- Szabadság
130  2|              barázdaképü élemedett ember nem átallotta vele együtt kergetni
131  2|             sokszor kimélte a „gebéket”, nem fogatott be, hanem a „paripán”
132  2|             erdélyi mént elővezetik. Mit nem adott volna, ha ő is kilovagolhat
133  2|           nagyobbszerü szidást. Eszméjét nem merte előterjeszteni, mert
134  2|                 az éjszaka vetette haza. Nem akarta, hogy lássák bevonulását.~ ~
135  2|               maga tartotta a kantárt.~ ~Nem mert szólni csak a fejét
136  2|               Jenő sokat mérgelődött, de nem akarta elriasztani a fiut
137  2|              akarta elriasztani a fiut s nem mutatta, hogy bántja a dolog.
138  2|        becsületes katona semmi különöset nem tett, hogy magát a fiuval
139  2|                  hogy lehetetlen volt ki nem találni gondolatait. Az
140  2|               volt Ákos is Rózával. Róza nem adta volna a világért, ha
141  2|               mely jobbra-balra hajlik s nem talál soha megálló pontot.~ ~
142  2|            valami céljának lenni, ha azt nem akarta, hogy megölje a halálos
143  2|                igy bátyja gunyolódásától nem kellett tartania. A kapitány
144  2|              rájok szakadhatott az este. Nem volt mit tenni, gyorsabban
145  2|                Jenő leugrott a lováról s nem törődve semmi egyébbel,
146  2|                piszkos viz elriasztotta; nem, ez a langyos pocsolya ugy
147  2|                 hol fáj?!...~ ~A gyermek nem felelt. Fájdalmas sóhajtást
148  2|               mintha napok teltek volna. Nem volt veszteni való idő;
149  2|                Vad fájdalom volt arcán s nem is tudott szólni, csak jajgatott.~ ~
150  2|            modorából, hogy ő is aggódik; nem tréfált, a mi biztos jele
151  2|                 még a szája is elsápadt. Nem mert Rózára nézni, mintha
152  2|                  szenvedett. Szerencsére nem tartozott az eset a legsulyosabbak
153  2|              széles bőrpamlagra és sirt. Nem törődött vele, hogy Ákos
154  2|                fogja mondani a b-t, csak nem kell kizökkenteni abból
155  2|                 gondolhattam volna, hogy nem ok nélkül történt.~ ~- Köztünk
156  2|                 te legjobban tudod, hogy nem hagytam használatlanul az
157  2|                   hogy bátran kimondjam, nem feledkeztem meg magamról
158  2|            hálával emlitik nevemet, mert nem egy fiatal, tapasztalatlan
159  2|                 egy bankár özvegye, a ki nem játszott ugyan szerepet
160  2|             elzárkózott, mint egy apáca, nem volt mód arra, hogy vele
161  2|           imádottja. - A szinházon kivül nem volt a különös asszonynak
162  2|                 arról, hogy hite szerint nem lehet máskép, mint hogy
163  2|                  megfojtani. Kereste, de nem találta; a titkos vetélytársnak
164  2|                   a titkos vetélytársnak nem lehetett a nyomára akadni.~ ~
165  2|               nevetséges szándékáról, de nem birtam vele. Az isten tudja
166  2|           történik, ha e közben egy urat nem veszünk észre, aki nyugodtan
167  2|          rendkivüli volt, de szerencsére nem látta más mint a kapus,
168  2|            dolgot, mert holnap utazom.~ ~Nem kisérlem meg leirni a következő
169  2|                  tettleges sértések után nem lehetett szó békés kiegyenlitésről,
170  2|                 minthogy Kondor Endre ur nem jártas a fegyverforgatásban.~ ~
171  2|             ügyet, igy legalább egyelőre nem folyhat vér. Holnap rögtön
172  2|                 tartotta ujjai között.~ ~Nem szólt egy szót sem, nyugodtan
173  2|          itéletének végrehajtására s igy nem is gondoltam rá, hogy elkéshetem,
174  2|     engedelmeskedett. Könnyelmü volt, de nem alávaló.~ ~Kondort már nem
175  2|               nem alávaló.~ ~Kondort már nem találtuk a vendéglőben,
176  2|               Kondor.”~ ~Elkéstünk!~ ~Én nem tudtam akkor, hogy ki ez
177  2|                megtörtént, azon most már nem segithetünk, - mondta; -
178  2|               párbajnak gentlemanek közt nem lett volna helye, de téged
179  2|              hogy mi lett Wallonból?~ ~- Nem hallottam azóta felőle.
180  2|                magában.~ ~- De bennünket nem az ő sorsa érdekel most,
181  2|            aggasztóan nyilatkozott, Róza nem is tudja, - szólt Ákos.~ ~-
182  2|                  Óh, a gyermek! az isten nem akarhatja, hogy ez a csapás
183  2|             eféle érzelgősségre, de most nem jutott eszébe, hogy férfiatlannak
184  2|                 hogy feloldozzál?~ ~Ákos nem volt már a szigoru katona,
185  2|                VI.~ ~Régen, nagyon régen nem beszélt a két testvér ezen
186  2|             örült, mikor egyedül maradt, nem szerette volna, ha az öcscse
187  2|              támadtak agyában, melyeknek nem volt határozott alakjok;
188  2|         teljesült s életök mind mostanig nem volt egyéb, mint mérsékelt
189  2|            fokozata az elzüllésnek. Hisz nem lebegett nemes cél előttök,
190  2|           korhadó fa, mely uj hajtásokat nem hoz többé s a meglevőkből
191  2|                 Könnyelmü katonaéletében nem törődött a holnappal s csupán
192  2|                  bánta ő, hogyha egyszer nem lesz az élők közt, mit mondanak
193  2|              valamit a levegőben, aminek nem tudott nevet adni, de a
194  2|             melyet eddig csak érzett, de nem látott, egy oly cél, a melyért
195  2|              érdemes; a mig a célt magát nem ismerte, addig csak az ösztönszerü
196  2|             széppé tette; az álmatlanság nem ártott neki, vonásai szenvedők
197  2|                 azokon a nőkön, akik még nem lépték át a fiatal kor határát,
198  2|                     A nagyvárosi dandyre nem is lehetett ráösmerni. Igazi
199  2|               büntessék. Hisz a jó állat nem oka semminek sem, bizonyosan
200  2|                  volna rajta venni, hogy nem közönséges hangulatban van.~ ~
201  2|              ellenség által szorongatva, nem maradt más hátra, mint hogy
202  2|               éves fiát, mert a „gyerek” nem akart neki szót fogadni?
203  2|                különös fellépése, - csak nem akarsz velem is Sámuel ősünk
204  2|                  az igazi uton vagyok. S nem engedek meggyőződésemből;
205  2|         szalónokban. Bizonyitsd be, hogy nem fáj a válás azoktól a kompániáktól,
206  2|                 a gyermek?~ ~- A gyermek nem lehet itt mindig s annál
207  2|                  látom jelét annak, hogy nem tudsz, nem birsz ugy bánni
208  2|             jelét annak, hogy nem tudsz, nem birsz ugy bánni ezzel az
209  2|                az?... A Sas-nemzetségnek nem szabad kihalni, Jenő!...~ ~-
210  2|             szabad kihalni, Jenő!...~ ~- Nem szabad kihalni! - ismételte
211  2|                  világosság körülöttünk, nem oly szemfényvesztő, a milyet
212  2|              milyet valaha reméltünk, de nem is ideig-óráig tartó.~ ~
213  2|                 és becsületes, hát miért nem jár elől a tanácsadó a jó
214  2|            tanácsadó a jó példával? - De nem mert Ákos előtt farizeuskodni,
215  2|               szivének volt szánva, hogy nem is várt Ákostól feleletet.
216  2|                 maradunk a szivügyekben; nem érünk mi rá sokat töprenkedni,
217  2|     külsőségekhez köti a gyászt; épp ugy nem feledem soha apámat, a mint
218  2|                 szomoru történetet pedig nem kell Rózának megtudnia soha,
219  2|              azelőtt alig tünt föl neki. Nem ilyen egyszerü házias nőkben
220  2|             elkezdett mentegetődzni.~ ~- Nem birtam már vele, az anyja
221  2|                  félkaru huszárkapitány, nem hiába volt a család feje,
222  2|            teljesült: a Sasok nemzetsége nem veszett ki.~ ~ ~ ~
223  3|               hires nagy ember a férjed, nem is élhettek ugy, mint más
224  3|              mint más közönséges ember, (Nem látta meg a kedvetlen vonást,
225  3|              volna az irigységtől, ha el nem vesz Dani, az én Danim.
226  3|            mondhatok, hogyha Mármarosiné nem lehettem, akkor csak Petri
227  3|                  megijedt, zavarba jött; nem tudta, mit mondjon, mit
228  3|                  a mig Mármarosiné észre nem tért, fel nem pattant.~ ~
229  3|          Mármarosiné észre nem tért, fel nem pattant.~ ~Akkor már mosolygott.
230  3|               Szinte örvendve szólt:~ ~- Nem birok magammal most, hogy
231  3|           halkabban beszéltünk, hogy meg nem érthessenek bennünket.~ ~-
232  3|           megtudta Blitzné, a gondozónk. Nem is történhetett máskép,
233  3|                 hosszu éve! Hiszed, vagy nem hiszed, én mindjárt kitaláltam,
234  3|             tetszhetett a terv, különben nem adott volna annyi alkalmat
235  3|              asszony vagyok, - mondta, - nem találtam ebben a nagy városban
236  3|                  mint két idvezült, a ki nem tudja a járást a paradicsomban,
237  3|           ünnepeltetésből, a rajongásból nem igen sokat vettünk észre,
238  3|              facsarta a szivét. Ilyesmit nem várt s most nem tudta, mivel
239  3|                 Ilyesmit nem várt s most nem tudta, mivel vigasztalhatná
240  3|                 nehéz, beteges álma van; nem halvány már, hanem sápadt,
241  3|        Gyönyörüek?!... oh édesem, igazán nem tudom, mit mondjak. Áldott
242  3|                lelkesebbek, a kikben még nem aszalta össze az agyvelőt
243  3|              valami hatást kelteni? Hogy nem únom-e még én is, a kit
244  3|                 lenni! Bolond féltékeny. Nem jöhet hozzánk senki, és
245  3|               vonni. De az is igaz, hogy nem teremtett az isten olyan
246  3|          Petrinének nagyon fájt a szive. Nem birta tovább ezt a levegőt.
247  4|                  a szegény Kornéliusz!~ ~Nem az a durván, erőszakosan
248  4|               veszélyben forogna. Mintha nem is emberlények volnának,
249  4|           sejtjük bennök; meg azt a soha nem nyugvó, nem szünetelő gyülölséget,
250  4|               meg azt a soha nem nyugvó, nem szünetelő gyülölséget, ami
251  4|              minden csöppje majdhogy meg nem fagyott a bágyasztó boldogság
252  4|                olyan csunya, hogy gyanut nem kelthetett?~ ~Mit kérdezte
253  4|               neki s ő tulajdonképen ezt nem is várta. De azért többet
254  4|            asszonyra, akiről tudta, hogy nem alszik.~ ~Agya feszült s
255  4|                 az a mézes száju asszony nem alszik, hanem csak kiváncsi.
256  4|                többet vissza!... Ahonnan nem marad emléke semminek sem!
257  4|                most behunyta a szemét és nem bánja, akármilyen vagy is,
258  4|               vagy ha Cézár jönne hozzá, nem lehetne neki több most,
259  4|                  a régi rabszolga lenni: nem lehetsz az többet.~ ~Mert
260  4|                  át add nekik a tért, és nem mukkantál, mert semmi jogod
261  4|            remény leghalványabb szikrája nem gyulhatott ki benned.~ ~
262  4|                 is.~ ~Mert joga erre már nem lehetne, ha egyszer megtett
263  4|          tisztára őrült voltál.~ ~Mindez nem igaz és nem is lehetett
264  4|             voltál.~ ~Mindez nem igaz és nem is lehetett igaz!~ ~Sem
265  4|          menekülj!~ ~Megszakadó szivedre nem hallgatva: fuss!~ ~Menekülj!
266  5|               volna ki a világba; - most nem sietett; előbb egy kicsit
267  5|             keztyüjét, meg ujra lehuzta. Nem volt itt az esze. Vajjon
268  5|                 egy másik szél-kölyök el nem kezd vele lapdázni ujra.~ ~
269  5|             erősen alkonyodott, az utcát nem érte már egy parányi nap
270  5|             valaki, aki tisztán lát, aki nem itél el, hanem felém fordul
271  5|             lelkét a belső gyötrődésnek. Nem birta ki soká, belehullott
272  5|                  doktor megrendült tőle. Nem merte a kérdést ismételni.~ ~-
273  5|                 a kérdést ismételni.~ ~- Nem, édes barátom, nem szeretem.
274  5|                       Nem, édes barátom, nem szeretem. Sohasem szerettem, -
275  5|                 le a gyönyörü bimbót. És nem volt ereje, bátorsága, hogy
276  5|                   amely nedvesség nélkül nem adhat életet teneked!...”~ ~
277  5|            vállára tette a kezét.~ ~- Ön nem értheti fiam, mit szenvedtem,
278  5|                megtudhattam később, hogy nem a harag indulatától szikrázott
279  5|                 besötétedett s az ég már nem volt kék, hanem szürke.
280  5|                  volt kék, hanem szürke. Nem lehetett látni a hulló sárga
281  5|               sárga akácleveleket. Talán nem is hullottak már; talán
282  5|      megsimogatta a tudós fejét.~ ~- Már nem bánt, látod. De az imént,
283  5|         mindkettőnket. Ki ne kezdj vele, nem akarom. Féltelek, te ember!~ ~
284  5|                  asszony.~ ~- De hát igy nem maradhat; el fogsz válni
285  5|            simogatta a doktor fejét.~ ~- Nem édes, nem. Őt te nem ösmered.
286  5|              doktor fejét.~ ~- Nem édes, nem. Őt te nem ösmered. Az is
287  5|                     Nem édes, nem. Őt te nem ösmered. Az is éppugy halálunk
288  5|                  lenne. Határtalan gőgje nem birna el ily sértést; nem
289  5|                nem birna el ily sértést; nem törődne akkor a fegyházzal
290  6|           megkaphatott egyebet, csak ezt nem.~ ~„Családi ügyek” révén
291  6|        végezetéig. Rahóty kapitány előtt nem is igen emlegették a bécsi
292  6|           felesége és siró gyermeke van, nem igazi katona többé; annak
293  6|              lelkesedéssel.~ ~A nő talán nem is hallotta azt. - Üljön
294  6|                   kereste a szavakat, de nem számitásból, hanem hogy
295  6|             finom, elegáns uti ruha van. Nem lehet valami közönséges.
296  6|        alkalmazott velem szemben, mintha nem is leánya, hanem fia lettem
297  6|                  addig a percig, amig be nem vittek a lakásba, abba a
298  6|               valamit mondott - nekem... nem tudom mit; - engem elfogott
299  6|                  még feltartóztatnak;... Nem tudom, milyen jogai vannak
300  6|           paradicsomi Évát, aki eddigelé nem evett a tudás fájáról: még
301  6|                  ugyancsak morgott, hogy nem kaphat külön szakaszt. Mikor
302  6|               védencére esett a szeme.~ ~Nem lehet. Felébredne, megijedne.
303  6|            megijedne. Aztán ha kimozdul, nem teheti többet, hogy az ezredest
304  6|            ellentmondást és közbeszólást nem türő hangon mondta:~ ~-
305  6|           megkéri a kezét, vagy kvietál. Nem türöm ezredemben a léhaságot.~ ~-
306  6|          kiáltotta:~ ~- Ha ő nagysága el nem utasit...~ ~- Nem utasitja
307  6|            nagysága el nem utasit...~ ~- Nem utasitja el, vágott közbe
308  6|               pödörgette a bajuszát s le nem vette szemét a „menyasszonyáról”,
309  6|     menyasszonyáról”, aki szendén, éppen nem neheztelve vetett rá egy-egy
310  7|           külsején, az arcán, a formáin, nem igen látszott, hogy baja
311  7|                 derék öreg vidéki doktor nem tud mást rendelni, mint
312  7|         halálosan betege már annak, hogy nem látja az urát. Egyébiránt
313  7|          apácaság. Férfit alig látni, de nem is kell. Menjen a pokolba
314  7|                 látnia kell a feleségét. Nem hitt ennek a gaz levélnek,
315  7|              most hamarjában uj bizalmat nem merithet asszonya szelid
316  7|                bekopogtatott.~ ~Minthogy nem kapott választ, ujra kopogtatott.
317  7|                én vagyok szivem én!...~ ~Nem magyarázhatta tovább, mert
318  7|            drágám, édes drágám, te vagy? nem jöhetsz ám be! jaj édes
319  7|                 beljebb nyomta az ajtót. Nem mehetek be? én?!~ ~Bent
320  7|                kacagott.~ ~- Látod, hogy nem. Mert nem vagyok egyedül.
321  7|                    Látod, hogy nem. Mert nem vagyok egyedül. Egy barátnőm
322  7|                hölgy, akit Som eddig még nem ismert, szinte irigyen nézte.
323  7|               Csinos, fiatal nő volt, de nem olyan szép, mint Somné.
324  7|             vendég-hölgy megszólalt.~ ~- Nem csodálom, hisz’ mindig önről
325  7|                 De azért neked uracskám, nem szükséges féltékenynek lenned.~ ~
326  7|                   hadd legyen; ők ketten nem sokat törődnek azzal, hogy
327  7|                 megcsókolta az asszonyt, nem birt magával többé, szerelmesen
328  7|                  utazott.~ ~A gazdaságot nem hagyhatta. Sietnie kellett,
329  8|             Millarnak volt. A sterlingek nem is font, hanem mázsaszámra
330  8|           töltvék, kardjai élesek, előre nem látható esetekre számitva;
331  8|                 szivügyébe. Az asszonyok nem szenvedhették. Lehet, hogy
332  8|              lovagolta s olyankor bizony nem annyira a lóba, mint a lovasba
333  8|             nélkül komolyan vette volna, nem akadt, hiába járta be a
334  8|        aranysörényü telivér kanca.~ ~Ezt nem is tekintette állatnak,
335  8|              egyszer a hátán ült! Az már nem is futás volt, hanem igazi
336  8|                 be utána.~ ~Persze, hogy nem is adta volna a lovát semmiért
337  8|        kóstolgatná benne. A magyar ember nem kerülgeti a forró kását,
338  8|                 nyelvén: akit szeret, ha nem felesége, akkor szeretője.~ ~
339  8|                 Barczikay Péternek pedig nem volt felesége.~ ~Adtak volna
340  8|                  tanácsot: „Látod Péter, nem neked való ez. Tönkre teszed
341  8|           legalább illik; amihez a világ nem adta beleegyezését, amire
342  8|                 beleegyezését, amire pap nem adta áldását.~ ~Az a csók,
343  8|          csodálatát és ugy tenni, mintha nem látnánk, nem vennénk észre
344  8|               tenni, mintha nem látnánk, nem vennénk észre semmit.~ ~
345  8|                 más az a szinházban. Ott nem akad össze egymással az,
346  8|                  össze egymással az, aki nem akar. De a turf! Hisz’ az
347  8|                akar. De a turf! Hisz’ az nem is egyéb, mint egy szalon
348  8|                ezek itt körülöttünk most nem akarnak meglátni bennünket.
349  8|                 hitte, könnyü lesz azzal nem törődni.~ ~Mr. II. Millarba
350  8|               valami démon bujt volna.~ ~Nem akart egy percre sem tágitani
351  8|             gondolta: mi lenne akkor, ha nem volnék folyvást a közelében,
352  8|         Adoniszokat?!...~ ~Mr. Millar el nem tudta képzelni, hogy mi
353  8|             lábaszárára. Pedig Barczikay nem is látta őt, csak azt a
354  8|                  van az tele, a miben ki nem ismeri magát a tengerész.
355  8|               nyögte az angol, mint a ki nem egészen bizonyos benne,
356  8|             egészen bizonyos benne, hogy nem a képén csattan-e majd el
357  8|           csattan-e majd el a felelet.~ ~Nem ott csattant el.~ ~Barczikay
358  8|              tombolt, amig a gazdája oda nem ment hozzá és meg nem csókolta
359  8|                oda nem ment hozzá és meg nem csókolta a sörényét. Akkor
360  8|             foglak. A szavamat pedig meg nem szegem egy arany tengerért
361  9|          bolondult az ő katonájába, hogy nem átallotta miatta egy kis
362  9|             reszketnek a tulságos jótól. Nem tarthat az soká. Az ilyen
363  9|          Szerencsétlenség történt. Senki nem tehetett róla. Borzasztó
364  9|                szirthasadékban nő és oda nem megy érte senki.~ ~Fájdalmát
365  9|            szekér után fussanak, amelyik nem veszi fel őket. Elhiresztelték
366  9|                  a kinyilt virág sorsára nem kezdett jutni, amig csodaszép
367  9|                 csodaszép hervadással el nem jutott odáig, hogy már igazán
368  9|                csak épen, hogy a mellére nem igen tüzhetné már az ember.~ ~
369  9|                meghalt, férfira még csak nem is nézett többet. Visszasirta
370  9|           borzongó reménykedéssel leste: nem nyilik-e az ajtó éjfélkor;
371  9|               nyilik-e az ajtó éjfélkor; nem suhan-e be rajt’ egy fehér
372  9|                kitalálás, amiről annyira nem volt bizonyos, hogy vajjon
373  9|               volt bizonyos, hogy vajjon nem bün-e, hogy még meg is gyónta.
374  9|                 jutott.~ ~Vagy két napig nem is látták egymást. Az ellenség
375  9|                valamit, vagy tán semmit: nem is tudta a néni. Csak egyre
376  9|                  az uj katonáé az a kép, nem mert volna ellenkezni vele,
377  9|                 maga dolgára.~ ~A katona nem tudott abból semmit sem.
378  9|                  S ha végre láthatta, le nem vette róla a tekintetét;
379  9|                  Talán még olyat is, ami nem igazán volt meg; amit csak
380  9|                  abba, hogy az uj katona nem olyan, mint a régi.~ ~Hisz
381  9|              volt, a szegény kis néninek nem jó volt az. Harminc esztendő
382  9|               ölelte két szemével. És ha nem győzte kivárni: szemrehányással
383  9|                  kárbaveszett élet!~ ~És nem volt mellette senkisem ebben
384  9|                  hold! S amikor a katona nem volt itt.~ ~És most mégis
385  9|                Már egészen kimerült. Már nem is volt olyan leányos, mint
386  9|                 kis neszre összerezzent: nem nyilik-e az ajtó; nem suhan-e
387  9|      összerezzent: nem nyilik-e az ajtó; nem suhan-e be rajt’ egy haragos
388  9|               kezéből a katona arcképét. Nem mert ágyából utána nyulni.
389  9|               majd megfogja a kezét s el nem ereszti többet.~ ~Dobpergés
390  9|                lidércnyomással: reggelig nem birta kinyitni a szemét.~ ~
391  9|                 Szegény kis néni eleinte nem is értette meg.~ ~- Elmentek
392 10|             ragadt, mert a vizsgálatokat nem tette le. Családi összeköttetései
393 10|               magát szánnia valamire, ha nem akart örökké a kifőzőkhöz
394 10|                 járni ebédre, vacsorára. Nem tért ki hát az alkalom elől,
395 10|                ötven év nyomja a vállát. Nem csuda, ha hajlandóságot
396 10|                  tovább, mint máskor. De nem aludt, csak kábultan szunyókált.
397 10|            rendet! Igazán nagyszerü. Hát nem kapod meg a havi pénzedet?
398 10|                 meg a havi pénzedet? Hát nem kéne ki jönnöd abból valahogyan?
399 10|                Eszter, zárd be az ajtót. Nem jó, ha mindent hallanak
400 10|          gyermekek. Becsületemre mondom, nem tehetek többet, mint amennyit
401 10|                  majd tud felelni.~ ~Már nem tegezte, ami rendszerint
402 10| megkülönböztették ezt a napot, ha mással nem, hát azzal, hogy jobb ebéd
403 10|                   amit az ura szeret. De nem lehetett. Rosszkor volt
404 10|             szeszélyes asszonyos eszével nem tudott elég hirtelen megválni
405 10|                 beszél részvétlenségről! Nem állhatta meg, hogy erre
406 10|                   hogy megnősült, holott nem volt vele muszáj.~ ~Ez volt
407 10|               figyelmeztetni téged, hogy nem egészen a magam jószántából
408 10|                Megszivta a fogát. - Csak nem akarja azt állitani, hogy
409 10|             huzódott szét arcán. Kezdett nem szép lenni.~ ~Az ura pedig
410 10|                  meggyőződéssel felelte: nem is én.~ ~- Nem ön?! Azt
411 10|                  felelte: nem is én.~ ~- Nem ön?! Azt mondja, hogy nem
412 10|                Nem ön?! Azt mondja, hogy nem ön!... No hallja, ez már
413 10|                 ez már igazán sok. Ennek nem lehet nevet adni. (Nagy
414 10|                felesége? Vajon csakugyan nem tudná? Elfeledte volna,
415 10|           tizszer is, hogy közbeszóljon. Nem birt. A szóáradat szinte
416 10|          sápadtan, amikor szóhoz jutott. Nem ugy volt az, kérem. Engedelmet
417 10|              magam emberségéből éltem és nem szorultam soha senkire sem.
418 10|               Fizetésért dolgozott s már nem is volt tulságos fiatal.
419 10|       ösztönszerüleg tártam fel mindent. Nem ugy, ahogyan most mondja.
420 10|                   ahogyan most mondja. Ó nem! Ellenkezőleg. Én épen azt
421 10|              kiforgatja a szavaimat! Hát nem folyvást azt beszéltem,
422 10|            családot nagy bajok nélkül el nem tarthatok? Hát nem a „bárónő”
423 10|             nélkül el nem tarthatok? Hát nem a „bárónő” volt az, aki
424 10|                 voltam megkérni a kezét? Nem mondom én, hogy nekem nem
425 10|                Nem mondom én, hogy nekem nem tetszett. De én nem mertem
426 10|                nekem nem tetszett. De én nem mertem volna megházasodni.
427 10|              végre, hogy neki van igaza, nem azoknak, akik sötéten festették
428 10|                  minden áron. No, én azt nem mondom. Hiszem, hogy kedvelt
429 10|                   Hanem most baj van, én nem tehetek róla. Megmondtam
430 10|              kenyér drága volt akkor is; nem titkoltam, hogy már kezdek
431 10|                  Nyakig, ha mondom! S én nem leszek oka, ha elmerülünk.
432 10|                 tehetetlen embernek, aki nem tudott biztositani számára
433 10|                haza közülük azt, aki már nem birja gyalog. De ennek itt
434 10|             leány maradt volna, ha ő meg nem könyörül rajta - ő, az irodamoly!~ ~
435 10|               rajta - ő, az irodamoly!~ ~Nem birt magával. Ledobta a
436 10|               olyan polgári hanggal, ami nem nagyon illett családi cimeréhez:~ ~-
437 10|                    Menjen ki, menjen ki, nem hallja, hogy hivják? mormolta
438 10|            maradt, felkapta a kalapját e nem gondolva azzal, hogy még
439 10|                 gondolva azzal, hogy még nem is reggelizett, kiosont
440 10|             kockáira bámult folytonosan. Nem tudta rólok elforditani
441 10|                hazajött Szliácsról. Most nem mozdulhatok tőle, pedig
442 10|                  bonyolitom le. Ez ellen nem lehet szólani. - Siess!
443 10|                 hüvös garçon-lakásában s nem mozdult ki, amig a nagy
444 10|                 ki, amig a nagy hőség el nem mult. Most fel kellett magát
445 10|               már utazik is vissza. Csak nem akarsz bennünket elszakitani?~ ~
446 10|                   Laci közbevágott: - No nem hagylak cserben, öreg cimbora.
447 10|                vissza. ‘Iszen már holnap nem leszek itt.~ ~Szerelmes
448 10|                vén hazug! engem ugyan el nem csalsz ettől a kis kincstől. -
449 10|                 Gáborhoz fordult. Te még nem sokat tudsz erről az esetemről.
450 10|              Különös vagy. Az ember csak nem ülhet folyvást a felesége
451 10|                 leglovagiatlanabb embere nem lettem.~ ~A kocsi megállott
452 10|               körülrajongják, de az csak nem ok, hogy okos emberek megtegyék
453 10|                asszony maga a satanella! nem akar kevesebbet, mint hogy
454 10|                  te is megigérted volna. Nem lehet annak ellentállani.
455 10|                annak ellentállani. Te őt nem ismered. Mikor meghallotta,
456 10|              neki majd azt mondjuk, hogy nem lehetett a dolgot békésen
457 10|          Egyébiránt becsületemre mondom, nem szivesen teszem. Tudom,
458 10|         becsapnám, meg tudná tenni, hogy nem nézne rám többet, kikergetne.~ ~-
459 10|          feleségét s a fülébe sugta:~ ~- Nem lehetett az ügyet kiegyenliteni.
460 10|               mint az oroszlán. Ne félj, nem hagylak el!~ ~A fiatal asszony
461 10|               részvéttel nézett Gáborra; nem tudta megállani, hogy el
462 10|               fiatal nő se enni, se inni nem tudott. Csudálta az ura
463 10|               felállt s igy szólott:~ ~- Nem valami jól érzem magamat;
464 10|                  kisérjenek haza s aztán nem bánom, még egy darabig együtt
465 10|           ballagott tovább.~ ~- Legalább nem ég ki a szemem, dünnyögte,
466 11|              cigánynyal.~ ~Ha senki utba nem igazitotta volna is a kocsist,
467 11|             egyszerü kisvárosi vendéglős nem mert ennyire ömlengeni,
468 11|                   eleven ördög, különben nem lennének belé mindnyájan
469 11|             némileg az emlékkönyvről. De nem egészen. Mialatt jó étvágygyal
470 11|                 a folytonos kutyaugatás, nem igen hagyta elaludni. Egyébiránt
471 11|            agyába, egy gondolat, melytől nem tudott szabadulni. Édes,
472 11|                 vonat, tessen sietni, ha nem akar itt rekedni.~ ~A költő
473 11|               irónt, mert tinta és penna nem volt a szobában s lázas
474 11|                  szivvel veszi birtokába nem is remélt kincsét.~ ~Ugy
475 12|                  akárhány helyen.~ ~Haza nem mehetett onnan senki.~ ~
476 12|             honvágy egyik-másik tisztet, nem is mert arra gondolni senki,
477 12|          kérdezte: „szolgálati ügy?”~ ~- Nem. - Az édesanyja akarja önt
478 12|      szubordináció alól az a tudat, hogy nem „szolgálati” ügyről van
479 12|                tábori vasut, de addig el nem visz most engem bosnyák
480 12|            határig tölt el az utazással, nem számitom be. Hisz megeshetik,
481 12|                  rendes körülmények közt nem igen lehetett vitatkozni.
482 12|         elmozduljak, ha csak a szolgálat nem követeli. Anyám nem tudja,
483 12|            szolgálat nem követeli. Anyám nem tudja, mi van itt, azért
484 12|                térdigérő hóhoz, amelyben nem találhat utat, azt könnyü
485 12|            zászlóalj legvidámabb tisztje nem felelt, nehéz könycseppek
486 12|                 viharrá növekvő szél meg nem rontaná a temetői hangulatot.~ ~
487 12|               árokba, ott vész; onnan ki nem ássa most senki, még a lovasát
488 12|               Nyilvánvaló volt, hogy igy nem birhatja soká. Az elkényeztetett
489 12|              kidőlt volna, ha ez a tudat nem serkenti, nem tartja ébren.~ ~
490 12|                 ez a tudat nem serkenti, nem tartja ébren.~ ~A mozgás
491 12|                jegén s kimarjult a lába. Nem mehetett tovább. Bánki előtt
492 12|                  vezette, biztatta, - az nem engedte, hogy végkép elcsüggedjen.~ ~
493 12|                   Itt már legalább attól nem kellett reszketnie, hogy
494 12|                  fölváltva hajtották, el nem tudták képzelni, mért szomorkodik
495 13|               enyhiti valamennyire: most nem csalta meg az érzékedet,
496 13|                 világtól.~ ~- Megvallom, nem irigylem; mégis csak rabság
497 13|           türelmetlenül rázta a fejét. - Nem lehet, nem lehet! Mondom
498 13|              rázta a fejét. - Nem lehet, nem lehet! Mondom önnek, barátom,
499 13|                 bizony ebben a kriptában nem figyelmezteti az embert
500 13|               van a folyosó sarkában, az nem ketyeg, némán számol be
501 13|             Idegesek vagyunk. Lássa, már nem tudok itt állani; jőjjön,
502 13|      lombsátorban képzelhettük magunkat. Nem bántam már, hogy ide jöttünk.~ ~
503 13|                ide jöttünk.~ ~A doktoron nem volt felsőkabát.~ ~- Az
504 13|             felsőkabát.~ ~- Az istenért, nem fél, hogy megveszi a hideg?~ ~-
505 13|                 elkékült az arca. Bizony nem volt meleg a kertben.~ ~-
506 13|              olyan busan mosolygott.~ ~- Nem is való az akárkinek. Vasember
507 13|            gyürnék, ha rákerül a sor. Én nem félek bemenni a dühöngőkhöz;
508 13|          elfojtott boszusággal.~ ~- Csak nem neheztel? Lássa, ez még
509 13|            kiszállt, megcsökönyösödött s nem akart felmenni a lépcsőn.
510 13|            felizgatta a visszaemlékezés. Nem akartam, hogy a történet
511 13|             karjai közt, a mig az ápolók nem teljesitették kötelességöket.~ ~-
512 13|                már igazán elszörnyedtem. Nem csekély volt örömem, arra
513 13|                 nekem s torkon ragadott. Nem birtam hangot adni, közel