Rész

 1  1| kelletlenül ugyan, de bevezette. Magában olyasmit dörmögött, hogy
 2  2|       Hadd kalimpáljon, - mondta magában. Még a hirlapokról sem feledkezett
 3  2|   Micsoda ember ez, - mondogatta magában, - aki vénségére ilyen gyermekséget
 4  2|      szép lelkek fölényét érezve magában, ezt gondolta: mit értesz
 5  2|         s mind a kettő igy szólt magában: bolond!~ ~Ha Róza nem lett
 6  2|         ömlengjen s azt gondolta magában: Milyen puha, meleg a keze.
 7  2|         gyöngéje volt s föltette magában, hogy a gyermek müvészi
 8  2|       szemében dicsőséggel s már magában az, hogy egy szavával féken
 9  2|         nemezis. - suttogta Jenő magában.~ ~- De bennünket nem az
10  2|        előtt. Ha érzett volna is magában kedvet, hogy megbüntesse,
11  4|       volt; határtalanul boldog. Magában könyezett és tördelte a
12  6|          tündér vagy! - gondolta magában a kapitány, de csak annyit
13  8|          tengerért sem! mormogta magában.~ ~ ~ ~
14 10|       már esztendők óta hordozta magában azt a nagy lelki betegséget,
15 10|       sors, mindig ezen rágódott magában. És ime, mégis az asszony
16 10|        jövő nélkül. Egy szegény, magában élő ember, aki ha házasságra
17 10|     kocsi ülésén.~ ~Azt gondolta magában, hogy bizony nagy barom
18 10|          mindent! - zsörtölődött magában Gábor s dühösen harapott
19 10|             Borzasztó - gondolta magában, - talán még meg is ölik