Rész

 1  1| feleségemmel, mindaddig, amig az Isten haragja utamba nem hozott
 2  1| megrendülve, megesküdtem neki az Isten szent nevére, halott szüleim
 3  2|       oda, mint az öreg ur volt, Isten nyugosztalja. Ez ráncba
 4  2|  irtózatosság!~ ~Vagy talán a jó isten nem akarta, hogy ott szakadjon
 5  2|         miből teremtett engem az Isten, hogy akkor meg nem bolondultam!~ ~
 6  2|   bolondultam!~ ~Hogy mért ad az Isten annyi örömet egy embernek,
 7  2|    tulságosan is ellágyulsz már. Isten bocsásd, ha saját fiad lenne,
 8  2|           de nem birtam vele. Az isten tudja mi történik, ha e
 9  2|      Ákos.~ ~- Óh, a gyermek! az isten nem akarhatja, hogy ez a
10  3|       enyém ő, egyedül az enyém, isten és emberek előtt, az oltárnál
11  3|           reszketnem, hogy szent isten elhóditják tőlem a hirneves
12  3|      igaz, hogy nem teremtett az isten olyan szőke katonatisztet,
13  4|          kérdezte önmagától: „jó isten! mit néz oly furcsán rajtam?!”~ ~
14  9|   korukban a bodrosfejü babát.~ ~Isten tudja, hogy maradt itt örökre,
15 10|     talán? Eszter, vigyázz, mert isten bizony még ki találsz hozni
16 10| kilátásom!... Az örökség?! Szent Isten! Ami csekélységet még várhatok,
17 10|          el kell szabadulnom. Az isten szenteljen meg, gyere ide
18 10|         félkegyelmünek ad meg az isten mindent! - zsörtölődött
19 12|   jégmorzsákat, száguld velök az Isten tudja merre.~ ~Ettől a fölfordulástól