Rész

 1  2|        Szelid komoly szavaiban nem igen volt olyan, ami a világi
 2  2|         zöld asztalon! Még azt sem igen mondhatom, hogy a pénzemért
 3  2|      ezreket elköltse; ezentul nem igen szokta valami mély gondolkodással
 4  2|           dandy-öcscsével, azt sem igen tudta már, hogy milyen annak
 5  2|         lelke gyönyörüségével.~ ~- Igen, az én szegény uram, a ki
 6  2|         fiam! fiam!~ ~Engem meg se igen látott; még nehezteltem
 7  2|          megelégedést teremtett.~ ~Igen, a gyermek volt az az eszmény,
 8  3| ünnepeltetésből, a rajongásból nem igen sokat vettünk észre, de
 9  6|       Rahóty kapitány előtt nem is igen emlegették a bécsi jockey-klubban
10  6|            de csak annyit mondott: igen.~ ~Mikor a vonat füttye
11  7|           az arcán, a formáin, nem igen látszott, hogy baja van;
12  7|  kirándulásokat.~ ~Somné kacagott. Igen, kirándulás van itt bőven.
13  9|           épen, hogy a mellére nem igen tüzhetné már az ember.~ ~
14  9|          vonzalmában. Emlékezni se igen tudott volna már olyasmire,
15 10|        elsöpörte.~ ~- A bárónő!... igen - suttogta végre sápadtan,
16 11|         folytonos kutyaugatás, nem igen hagyta elaludni. Egyébiránt
17 11|    gondolat hatása alatt állott.~ ~Igen! meg fogja tenni!... Mily
18 12|        rendes körülmények közt nem igen lehetett vitatkozni. Parancs-parancs,
19 13|           az mondta.~ ~- X-nét?... Igen. Várjon csak; alkalmasint