Rész

 1  1|    házasodtam és kimondhatatlanul boldog voltam a feleségemmel, mindaddig,
 2  2|           leendő fizetésedet. Oly boldog volt, valahányszor rólad
 3  2|     bolondját, ha tetszik.~ ~De a boldog anya szeme sokkal jobban
 4  2|          Tiz évvel ezelőtt nagyon boldog voltam...~ ~Egy pillanatra
 5  2|          Tiz évvel ezelőtt nagyon boldog voltam. Alig három év óta
 6  2|           azt leirni, hogy milyen boldog voltam e miatt az egy nap
 7  3|         vagytok ti, nagyvárosiak; boldog asszony te, hires nagy ember
 8  3|      magadról, az uradról. Ugy-e, boldog vagy? nagyon boldog vagy,
 9  3|        Ugy-e, boldog vagy? nagyon boldog vagy, lelkem!~ ~A fiatal,
10  3|           tudod, édesem. S igazán boldog, nagyon boldog voltam, mikor
11  3|           S igazán boldog, nagyon boldog voltam, mikor a mellett
12  4| elmerülhetett oltárképe nézésébe: boldog volt Kornéliusz.~ ~Ha egy
13  4|        Semmit sem firtatott. Csak boldog volt; határtalanul boldog.
14  4|         boldog volt; határtalanul boldog. Magában könyezett és tördelte
15  7|         szép, mint Somné. Mikor a boldog pár belefáradt a csókolódásba,
16  8|      tartozott; az aranyfiatalság boldog volt, ha vele jó lábon lehetett;
17  9|       ragyogó és kimondhatatlanul boldog, de azért mégis szomoru
18  9|          Ezzel aludt, és olyankor boldog álmai voltak. De hovatovább
19 10|         nagyságod idehaza van?... boldog vagyok, hogy látom.~ ~Az