Rész

 1  1|           aki mindenféle büvölettel annyira magához láncolt, hogy elhanyagoltam
 2  2|  ellenvetéstől. Szerencsére Jenőnek annyira második természetévé vált
 3  2|          labirintjában maga Jenő is annyira eltévedt, hogy alig lehet
 4  2|           Hátha az uj cél csakugyan annyira lelkesiti, hogy végkép megváltozik
 5  2|        füzte. Mióta a büszke gentry annyira megváltozott s udvariasságába
 6  2|     kinszenvedést s nagyot gondolt. Annyira imádta a gyermeket, hogy
 7  2| gyönyörüséggel nézte fiát a ponnyn, annyira el volt ragadtatva, ha a
 8  2|      sziveket semmi sem riasztja el annyira, mint az elhirtelenkedett
 9  2|    ünnepiesség volt egész lényében, annyira, hogy Jenő, aki már visszakapta
10  2|        abból, amit mondott.~ ~Jenőt annyira meglepte ez a képtelen terv,
11  2|     kérdezte elfojtott hangon, mely annyira a saját szivének volt szánva,
12  3|             még én is, a kit valaha annyira elragadott?~ ~A nap éppen
13  5|            hallotta a kérdést: „hát annyira szereti?”~ ~Büszkén, haraggal
14  5|                 Hát akkor mért bánt annyira az ő hütlensége? - firtatta
15  6|            azt a bon-mot-t, ami ott annyira járja, hogy: der Dragoner,
16  6|        nőcske, de nagyon szüzies és annyira megtelve fájdalommal, mint
17  8|     lovagolta s olyankor bizony nem annyira a lóba, mint a lovasba vetett
18  9|         asszonyos kitalálás, amiről annyira nem volt bizonyos, hogy
19 10|          meg a kedvemért, ne tulozz annyira. Ne légy irántam olyan részvétlen