Rész

 1  1|           feleségemmel, mindaddig, amig az Isten haragja utamba
 2  1|            az a boldogtalan ember, amig nekem ezeket elmondta. Amikor
 3  1|            is nyugodtam meg előbb, amig hátra nem néztem az ürességbe.~ ~„
 4  2|          melyről tudomásunk sincs, amig megvan s csak akkor emlegetjük,
 5  4|           Kornéliusz odakint várt, amig királynője a habfehér ágyon
 6  4|           szobában.~ ~Sokáig várt, amig egyszer ugy rémlett neki,
 7  5|           lejebb, folyvást lejebb, amig egy másik szél-kölyök el
 8  5|     zokogott.~ ~A doktor megvárta, amig a vihar első kitörése elzugott
 9  6|     álomban voltam addig a percig, amig be nem vittek a lakásba,
10  7|       akkor.~ ~A vonat megindult s amig csak a fák közt látni lehetett
11  8|             berzenkedett, tombolt, amig a gazdája oda nem ment hozzá
12  9|            kis katonáné mindaddig, amig csak a kinyilt virág sorsára
13  9|         sorsára nem kezdett jutni, amig csodaszép hervadással el
14 10|       kegyelettel. Az első években amig kevesebb volt a gond, még
15 10|            kérdezte remegő hangon. Amig nyugodt volt, még meglátszott
16 10|            magának ösmerőseinkkel, amig - nehogy kompromittáljam -
17 10| garçon-lakásában s nem mozdult ki, amig a nagy hőség el nem mult.
18 12|            az asszonyok könnyétől. Amig a nagy tél tart, ugy sem
19 12|           itt megállani; megvárni, amig a jeges szél rostává fujja