Rész

 1  1|           Vadai kissé kelletlenül ugyan, de bevezette. Magában olyasmit
 2  2|      itélt meg másokat is.~ ~Jenő ugyan egy cseppet sem ölte magát
 3  2|            beci-boci tarkát.”~ ~- Ugyan ne rontsd azt a fiut, -
 4  2|        özvegye, a ki nem játszott ugyan szerepet a társaságokban,
 5  2|          vonásai szenvedők voltak ugyan, de semmit sem vesztettek
 6  6| gemütliche Kaiserstadt”-ban, ahol ugyan mindent megkaphatott egyebet,
 7  7|         jöjjön a budapesti levél. Ugyan ki is irhat? Keresi benne
 8 10|    találsz hozni a sodromból.~ ~- Ugyan?! - szólt a nő pikáns, lassu
 9 10|         az asszony szivében. Volt ugyan egy kis hajlandósága, hogy
10 10| megszokott kerékvágásban, rosszul ugyan, de nagyobb baj nélkül.
11 10|         pokolba, vén hazug! engem ugyan el nem csalsz ettől a kis
12 10|         visszajövök-e?... hm. Hát ugyan mit csináljak. Szörnyen
13 10|         nagy gazember vagyok.~ ~- Ugyan kérlek, ne fogd fel olyan
14 12|         földön, ahol kővé fagyott ugyan a világ külső képe, de hogy
15 12|      hátán.~ ~Jó indulatu ló volt ugyan a sárga s nagyon értett
16 13|         én itt itthon vagyok.~ ~- Ugyan! No ez ujság; igy hát ön
17 13|            Jobban szerettem volna ugyan valami meleg szobába meghuzódni,
18 13|           bölcsek!...~ ~Fel tudom ugyan fogni, ha valaki elfogult