Rész

 1  1|         volt, amikor ezt mondta, az szinte megfagyasztotta bennem a
 2  1|            de nem mérgesek. Betegem szinte ihlettel választott s ugy
 3  2|         Levette a kalapját s némán, szinte komor arccal közeledett
 4  2|       egymást. A félkaru nagy ember szinte agyonnyomta ezzel az öleléssel
 5  2|         égről visszatüző sugaraktól szinte forrni látszott: még is
 6  2|             a kertben s a messziről szinte csillogó fehér rózsákat.
 7  2|      özvegynek csillogott a szeme s szinte remegett a hangja a boldogságtól. -
 8  2|         harcias történeteket. Bandi szinte nyelte szavait.~ ~S hogy
 9  2|          támadt eszme hatása alatt, szinte örömmel fogadtam az ellenfél
10  2|             is meg birta lágyitani; szinte örült, mikor egyedül maradt,
11  3|           verőfény rövid perceiben. Szinte örvendve szólt:~ ~- Nem
12  4|            csunya, akinek a láttára szinte hajlandó hinni az ember,
13  4|           tova gördülő régi világra szinte a magasságból nézett.~ ~
14  5|             amint igy kétségbeesve, szinte nyomorultul szerencsétlennek
15  6| visszafordult.~ ~Utitársa félénken, szinte aggódva, szemmel láthatólag
16  7|           Som eddig még nem ismert, szinte irigyen nézte. Csinos, fiatal
17 10| közbeszóljon. Nem birt. A szóáradat szinte elsöpörte.~ ~- A bárónő!...
18 11|             sziporkáit!~ ~S a költő szinte égő arccal ragadott irónt,