Rész

 1  1|  Vadait.~ ~- Nagyon örvendek, uram; - halljuk az esetet, -
 2  1|       Elém áll s azt mondja: „Uram, olyan bizalommal fordulok
 3  1|  tartott s igy folytatta:~ ~- Uram, én le nem irhatom önnek,
 4  1| mondja nekem az én „betegem”: Uram, azóta, hogy szegény feleségem
 5  1|   megrenditő. Ön nem tulzott, uram.~ ~- No lássa!... lássa!~ ~-
 6  2|           Igen, az én szegény uram, a ki tiz évvel ezelőtt
 7  2|    éppen beszélni kezdett, az uram imádott. Volt szép bérletünk,
 8  2|  miből elég urasan éltünk, az uram aratás után mindig maga
 9  2| elaludt a gyermek, az én édes uram elkezdett engem szeretni,
10  2|     egészen éjfélig. Akkor az uram leszámolta előttem a pénzt,
11  2| altató szer volt az alján, az uram altatott el.~ ~Ő maga pedig
12  2|     kezében, mely igy szólt: „Uram! alig pár órája hogy itthon
13  3|      a kis asztalon voltak az uram könyvei. A miket ő irt.
14  3|       meg egy templom.~ ~S az uram mindjárt az első napon elment
15  6|      nélkül vége lehetett. Az uram bosszusan kapkodott össze
16  6|  messziről hallottam volna az uram hangját;... valamit mondott -
17 11|     Örvendek! nagyon örvendek uram, hogy végre szinről-szinre