Rész

 1  1|        Nemsokára egyedül hajtatott vissza a városba.~ ~Doktor Királyt
 2  2|            kapitány mindig sietett vissza a munkásokhoz; este meg
 3  2|           van mellettünk, - vágott vissza Jenő csipősen s elvörösödve
 4  4|            minden: kimerülten dőlt vissza fekhelyére.~ ~Oly gyönyörü
 5  4|        ahova sohasem jöttök többet vissza!... Ahonnan nem marad emléke
 6  4|        forogsz! menekülj hát!...~ ~Vissza se nézve, menekülj!~ ~Megszakadó
 7  6|          vonat. Akkor azon jöttünk vissza.”~ ~Már rekedt volt a hangja;
 8  7|       kocsisnak, hogy gyalog sétál vissza az erdőn át.~ ~A harmatcsöpptől
 9  9|           szomoru emlékével vonult vissza a világtól a szegény kis
10  9|            és itt hagyták a falut. Vissza se jönnek többet.~ ~A kis
11 10|    meglepett! holnap már utazik is vissza. Csak nem akarsz bennünket
12 10|            muszáj, hanem siessenek vissza. ‘Iszen már holnap nem leszek
13 12|            ijedt nyeritéssel kapta vissza magát s alig mert megmoccanni.
14 12| megdicsőültnek a glóriája verődnék vissza a magasságból.~ ~Az a szentek
15 12|        Most már semmi sem tartotta vissza a harmadik zászlóalj legvidámabb
16 13|            tört ki rajta.~ ~- Csak vissza vele a cellájába, - parancsolta