Rész

  1  1|              A lakás meg az iroda nem volt egy épületben. Az irodának
  2  1|           Vadainak csinos kertes háza volt a Józsefvárosban, családját
  3  1|               rendkivül sürgős ügyben volt szüksége a tanácsára.~ ~
  4  1|            Betegeim közt nem csak egy volt már, akinek nem a teste,
  5  1|       kifejezése egyaránt választékos volt. Nem lehetett tulságosan
  6  1|             nagyon szerettem: még sem volt erőm meghallgatni könyörgését
  7  1|      választani. Megpróbáltam, de nem volt erőm hozzá. Hanem annak
  8  1|       megesküdtél. Csak ez az egy mód volt, hogy elszakitsalak „tőle”
  9  1|             kifejezés a betegem arcán volt, amikor ezt mondta, az szinte
 10  1|              mondanom, hogy egyik sem volt méreg. Erős szerek voltak,
 11  1|               az utolsó korty is lent volt, leemelte a poharat a szájáról,
 12  1|  Szivszélhüdés érte. A poharakban nem volt méreg. Esküszöm!... különben
 13  1|       felvette a kalapját s indulóban volt. Erre a szóra megállott
 14  1|            legnagyobb felindulás jele volt nála. Merőn nézett a doktor
 15  1|            előtt megálltak. Táblácska volt az ajtón, ezzel a felirással:
 16  1|               őrült agyának a lázálma volt.~ ~Akkor jött rá Vadai,
 17  1|          pedig a Vadai ügyvéd ur háza volt.~ ~ ~ ~
 18  2|                I.~ ~Az egész falu ott volt az öreg Sas Gedeon temetésén.~ ~
 19  2|         szivét, - hanem mert vasárnap volt s igy ráért a pihenő nép
 20  2|      idősebbnek mutatta, mint amennyi volt, de még ily formán sem látszott
 21  2|         omlottak könyei. Ez a nő Róza volt, az özvegy, aki férje halála
 22  2|             komoly szavaiban nem igen volt olyan, ami a világi hiuságoknak
 23  2|             életében hallja. Könnyebb volt a bucsuztatóból szelid szemrehányást
 24  2|              Sas Gedeont, jó utravaló volt neki a csillagok közt levő
 25  2|                 Mikor éppen a kapunál volt már a koporsó, nagy vágtatva
 26  2|             megáll a kuria előtt. Nem volt kantár a lovon, sem nyereg,
 27  2|         parasztfiura, aki legközelebb volt hozzá. Csak most látszott,
 28  2|               oldalára fehér betükkel volt ráirva: S a s G e d e o
 29  2|     elindulhatott ujra a temetés, itt volt mind a két fiu az apja koporsója
 30  2|              amit ő érzett, az jól el volt rejtve a szive fenekén,
 31  2|              melyben a Sasok kriptája volt. A falusi templom harangjának
 32  2|    mezőségeivel, mind a Sasok birtoka volt valaha s a két Sas-fiu,
 33  2|              még mindenütt érckoporsó volt a csendes lakónak. Sas Gedeonnak
 34  2|          szegényesen; utolsó szava az volt, hogy valami drága temetéssel
 35  2|             utána.~ ~Egyszer csak nem volt egy lélek sem a kápolna
 36  2|           reszkető pirossága elöntött volt körülöttök mindent; egy
 37  2|               mindent; egy kicsit meg volt pörzsölődve a fü a dombtetőn,
 38  2|               tájképet. Oly környezet volt ez, melyben a gyász ép ugy
 39  2|         belőle.~ ~Elfojtott keserüség volt e szavakban, talán a sors
 40  2|             egy csöpp érzelgősség sem volt benne s ha nem ő lett volna
 41  2|               fizetésedet. Oly boldog volt, valahányszor rólad és a
 42  2|               sirt, de nagyon szomoru volt. Föltaláltatta a vacsorát,
 43  2|         kérdeztem.~ ~A nagy ebédlőben volt számukra teritve. Ódon butorok,
 44  2|              mikor a nagy körvadászat volt, összegyüjtötte a környék
 45  2|          szobát, de ő maga ha egyedül volt, csak a dolgozószobájában
 46  2|              tizenegy szobára sohasem volt az öregnek szüksége, még
 47  2|         sarkába s azóta, ha rossz idő volt, napokig nem mozdult ki
 48  2|    koldusnyugdijra szorulva, nekem se volt más célom, mint hogy kellemesen
 49  2|               meg a kártya.~ ~Sohasem volt szerencsém semmiben, de
 50  2|          maradok, mondtam. Nekem elég volt a hányattatásból, pihenni
 51  2|           körülvette. Ez az ember nem volt hozzászokva, hogy a fejét
 52  2|               neki eddig. De most itt volt a szegénység réme a háta
 53  2|            feleletre. Egy csöppet sem volt meglepve; bólintott s kezet
 54  2|          ütötte a tizet, kint csendes volt már minden, faluhelyen korán
 55  2|       fényesség elején egy rózsabokor volt, tele hófehér virággal.~ ~-
 56  2|             helyett molyette medvebőr volt a földön. Még minden ugy
 57  2|              a földön. Még minden ugy volt ott, a hogy a halott hagyta:
 58  2|            szüzdohánynyal. Az ágy nem volt megvetve, csak letakarva;
 59  2|              a hogy a beteg lefeküdte volt az ágynemüt. Szétnézett
 60  2|             lóháton; ragyogó és meleg volt az élet, tele reménységgel
 61  2|            vendégszobába. Ott két ágy volt megvetve, jéghideg mind
 62  2|             tedd oda, mint az öreg ur volt, Isten nyugosztalja. Ez
 63  2|               lakásán s ami arra való volt, utnak inditotta. A sok
 64  2|              egymást; Ákos régen kint volt már, mikor Jenő fölkelt;
 65  2|           Jenő fölkelt; az ebéd rövid volt, mert a kapitány mindig
 66  2|               Addig is kevés alkalmuk volt valami behatóbb eszmecserére,
 67  2|       gondolatuk, egyetlen vágyok nem volt közös. Most már megesett,
 68  2|        öcscsét látta s ha jó kedvében volt, rá is kiáltott: hogy vagy
 69  2|     elfelejtettek volna a Sasok.~ ~Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü
 70  2|               aki, ugy látszott, arra volt hivatva, hogy azt a nagy
 71  2|        valamiképen kiegyenlitse?~ ~Ki volt ez az asszony, aki az első
 72  2|            addig egészen visszavonult volt s külön tálaltatott magának
 73  2|           rendithetetlen meggyőződése volt, hogy kettőjök közül ő az,
 74  2|           Jenőnek egyetlen ebédje sem volt tökéletes.~ ~Róza már megszokta
 75  2|              kiáltott Ákos, aki ahhoz volt szokva, hogy mindenben találjon
 76  2|          pillanatban csupán csak anya volt, ki arra gondol, hogy nemsokára
 77  2|            boldogsága kitörését. Szép volt ezzel a piros arccal, ezzel
 78  2|               gondozóját s nagyon meg volt lepve attól, a milyennek
 79  2|                a másik meg egészen el volt telve a saját lelke gyönyörüségével.~ ~-
 80  2|         megint a maga rendeltetésének volt szánva. Ott vacsoráltak
 81  2|              éjjel olyan sokáig nézte volt a fehér rózsa-bokrot. Most
 82  2|           Most már egyetlen virág sem volt rajta, elhervadt valamennyi.
 83  2|             kezdett, az uram imádott. Volt szép bérletünk, a miből
 84  2|              haladt, félig-meddig ősz volt, egy kicsit elmaradtunk
 85  2|              de már harmadnap idehaza volt. Csak egy napot töltött
 86  2|              nagy Bandinak első dolga volt, hogy oda futott hozzá,
 87  2|            esküdtünk volna össze; nem volt annál szebb napja az életemnek,
 88  2|        életemben. Egyszer csöpp hijja volt, hogy utána nem mentem az
 89  2|           poharamat, erős altató szer volt az alján, az uram altatott
 90  2|             el.~ ~Ő maga pedig már ki volt teritve a ravatalon, egy
 91  2|                    Csak egy kis levél volt minden, a mit bucsuzóul
 92  2|             jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet letépték
 93  2|             gyötört. A gazdaságot nem volt ki vezesse, hamar tönkrementünk,
 94  2|         pillanatban csaknem oly magas volt, mint a bátyja s ép oly
 95  2|      felhevülésének, de sokkal inkább volt világfi, semhogy két ilyen
 96  2|               magamat.~ ~Az özvegy el volt ragadtatva. Hálás szive
 97  2|              tizenkét éves kis legény volt, az élet és az egészség
 98  2|         Reggel ha fölkelt, első dolga volt tudakozódni: hol van Bandi?~ ~
 99  2|            Bandi már akkor régen kint volt a mezőn, hajnalban felkelt,
100  2|           szerette a nyügöt, ha dolga volt, meg nem állhatta, hogy
101  2|              zongorázás nagy gyöngéje volt s föltette magában, hogy
102  2|              az alapját. Ez is egyike volt azoknak a tulzott elveknek,
103  2| lovag-regényekben lehet olvasni; tele volt ez az ember az ő szemében
104  2|                é, f, g, á.” Nagy öröm volt ez anyai szivének.~ ~A leckét
105  2|               mosolyogjon. Lehetetlen volt a leckét folytatni s Jenő
106  2|         Máskor a mint a leckének vége volt, már repült kifelé, egy
107  2|            felelte.~ ~Csak ki, ki! az volt a kis Bandi egyetlen vágya,
108  2|            Minthogy Ákosnak háti lova volt, sokszor kimélte a „gebéket”,
109  2|          valahol éppen országos vásár volt. Simon hivatalból elment,
110  2|            szegény zongora ott, a hol volt. A gyermeknek egészen elvette
111  2|    nyilvánulhatott.~ ~Legkevésbbé sem volt ennélfogva csudálatos, hogy
112  2|             fiát a ponnyn, annyira el volt ragadtatva, ha a kapitány
113  2|           belőled”, - hogy lehetetlen volt ki nem találni gondolatait.
114  2|           rántják a gyöngébbeket. Igy volt Ákos is Rózával. Róza nem
115  2|          halálos unalom. Most ime itt volt ez a gyermek, a ki iránt
116  2|              Sokkal kitünőbb nevelése volt, semhogy a lovaglást kifelejtették
117  2|              egy valamire való fa sem volt, a hol meghuzhatták volna
118  2|             szakadhatott az este. Nem volt mit tenni, gyorsabban kellett
119  2|              vágtatott; Jenő nyomában volt és aggódva csititotta.~ ~
120  2|            máskor oly eleven szeme le volt hunyva, ajkán egy csöpp
121  2|               hol egy mélyedésben viz volt. Az undoritó, piszkos viz
122  2|               napok teltek volna. Nem volt veszteni való idő; szerencsére
123  2|             fegyelemhez szokott állat volt, mely azon a helyen maradt,
124  2|               a lépcsőn. Vad fájdalom volt arcán s nem is tudott szólni,
125  2|            látta már a halált s hozzá volt szokva, hogy válságos pillanatokban
126  2|             tréfált, a mi biztos jele volt annak, hogy komolynak tartja
127  2|               helyzetet.~ ~Jenő olyan volt mint a fal, még a szája
128  2|             tért, de a nézése zavaros volt, ugy feküdt ágyacskájában,
129  2|               akkor este, mikor arról volt szó, hogy melyikünké legyen
130  2|      alapjában véve tétlen, léha élet volt az, nincs vele most már
131  2|       szeleburdi közt talán egyik sem volt oly eszeveszett, mint báró
132  2|              a nők imádták, mert szép volt; a férfiak jó pajtásai iparkodtak
133  2|            azért is, mert első vivója volt a helyőrségnek.~ ~Azok közé
134  2|  beszámithatatlanság határáig megy.~ ~Volt akkor Budapesten egy gyönyörüszép
135  2|       ezenkivül igazán bájos teremtés volt, aki a nélkül, hogy ezt
136  2|        beleszeretett s minél kevésbbé volt reménye, hogy megközelitheti,
137  2|      elzárkózott, mint egy apáca, nem volt mód arra, hogy vele megösmerkedjünk.~ ~
138  2|  megösmerkedjünk.~ ~A dragonyos olyan volt, mint az árnyéka; a merre
139  2|             Az asszony cselédsége meg volt vesztegetve s Wallon mindig
140  2|                 A szinházon kivül nem volt a különös asszonynak semmi
141  2|       lélekszakadva rohant hozzám. Ki volt kelve az arca s a szemei
142  2|             barna, majdnem szép ember volt, kissé elhanyagolt öltözetben,
143  2|               férfinak borzasztó ökle volt; visszaadta az ütést, mint
144  2| szégyenletemben; a botrány rendkivüli volt, de szerencsére nem látta
145  2|                a ki rögtön segélyemre volt abban, hogy az ökölharc
146  2|           nekem most fontosabb dolgom volt, semhogy egy félőrülttel
147  2|               nyolc napi időt szabtak volt a sors itéletének végrehajtására
148  2|         mennyi okvetetlenül szükséges volt arra, hogy őszinte jóakaratáról
149  2|               üzleti összeköttetésben volt. Derék, becsületes ember
150  2|           engedelmeskedett. Könnyelmü volt, de nem alávaló.~ ~Kondort
151  2|         rohant be hozzám. Egy távirat volt a kezében, mely igy szólt: „
152  2|            hogy sok álmatlan éjszakám volt ártatlan halála miatt, melynek -
153  2|               feloldozzál?~ ~Ákos nem volt már a szigoru katona, fülében
154  2|               föl neki, hogy soha sem volt ez a figyelmeztetés jogosultabb,
155  2|              A folytonos mozgás olyan volt rá nézve, mint a gőzgép
156  2|       támadtak agyában, melyeknek nem volt határozott alakjok; elkalandozott
157  2|              életök mind mostanig nem volt egyéb, mint mérsékelt fokozata
158  2|   napról-napra való tengődés korszaka volt ez és semmi sem mutatott
159  2|              csupán a pillanat önzése volt az, ami uralkodott rajta.
160  2|       folyvást polgári foglalkozásban volt, sokszor rajta kapta magát,
161  2|             de a mi szakadatlanul ott volt körülötte, fölötte, benne,
162  2|          teremtett.~ ~Igen, a gyermek volt az az eszmény, amely megváltást
163  2|           tisztelet és nagyrabecsülés volt az özvegygyel szemben való
164  2|           neki.~ ~Kimondhatatlan öröm volt az, mikor az orvos végre
165  2|           fölvillanása olyan hatással volt rájok, mintha már a földön
166  2|                  a világ gyönyörüsége volt ebben a két szóban. Jenő
167  2|               a lovacskára.~ ~Gyermek volt s hozzá még ugyszólván halottaiból
168  2|       engedelmeskedett neki. Zsarnoka volt az egész háznak.~ ~Néhány
169  2|              kapitány sokkal kevésbbé volt megáldva szinészi képességgel,
170  2|                  Bizonyos ünnepiesség volt egész lényében, annyira,
171  2|           hogy elmondja, ami a szivén volt, jól meghányta-vetette a
172  2|             az egyetlen férfisarjadék volt a családban.~ ~- De az istenért, -
173  2|             bátyja tervének előzménye volt, már pedig valóságos sértés
174  2|              annyira a saját szivének volt szánva, hogy nem is várt
175  2|               hogy vesztett csatám is volt valaha, de a vereség után
176  2|          meggyőzetni. Azok közül való volt, a kiknek jobban esik, ha
177  2|               véghetetlenül kivánatos volt; amint Rózára gondolt, képzeletében
178  2|        pályafutásának utolsó állomása volt, puha meleg fészekké tegye
179  2|              körül, mely bevehetetlen volt a léhaság fegyvereinek;
180  2|          lépett be. A gyermek halvány volt, de szemében már az elevenség
181  2|         jutott be Róza, egy nagykendő volt a kezében, melyet lelkendezve
182  2|             huszárkapitány, nem hiába volt a család feje, tudott akarni,
183  3|            első pillanatban tisztában volt az ember azzal, hogy ez
184  3|                Biz’ az egyszerü lakás volt. Az előszoba valami ebédlő
185  3|             félébe nyilott; a mellett volt egy nagyobb alkóvos szoba,
186  3|              nyomasztó, szomoru csend volt a szobában. A vidéki asszony
187  3|               minden, de minden, a mi volt és a mi soha sem lesz többet.
188  3|               összefentük a ruhánkat, Volt aztán ne mulass, ha megtudta
189  3|             vagy. Te előtted soha sem volt titkom. Akarok tudni ennek
190  3|           történetét?~ ~Az a pillanat volt ez, a melyben a babona szerint
191  3|             mondta.~ ~Egy kanárimadár volt a szobában. Eddig nagyon
192  3|          annyian rajongtak.~ ~Érdekes volt, nagyon érdekes. Halvány,
193  3|            könyvei. A miket ő irt. Az volt az oltárunk. Az egész kis
194  3|              haza.~ ~Oh, de borzasztó volt nekem az az éjszaka!...
195  3|         szivem. Tudod-e, hogy husz év volt a különbség közöttünk? Ah,
196  3|             elpirul. Sokkal inkább nő volt, semhogy letudta volna küzdeni
197  3|            guny és sok elégedetlenség volt ezekben a rideg szavakban.~ ~
198  4|        Kornéliusz.~ ~Ó, milyen csunya volt ez a szegény Kornéliusz!~ ~
199  4|            Kornéliusz éppen ellentéte volt ennek a csunyának.~ ~Az
200  4|     fölfedezni. Mérhetetlenül szerény volt és minden mozdulatával bocsánatot
201  4|               Keze szikár, sőt száraz volt. Ujjai görcsösek. Érintése
202  4|           alázatos és mindig szenvedő volt.~ ~És ez a férfiu szeretett.~ ~
203  4|             megtestesült édesség maga volt.~ ~Egy asszony, akiből szeliden
204  4|           tisztelettel.~ ~Szerelme hü volt és eszményi. Oly tiszta,
205  4|            oltárképe nézésébe: boldog volt Kornéliusz.~ ~Ha egy pillanatra
206  4|                Ennyi, mindössze ennyi volt az ő saját külön, csak a
207  4|            forr a lelkében. Neki elég volt, ha titokban, a véletlenség
208  4|              felé haladt lassan; s el volt rá készülve, hogy egyetlen
209  4|               közül?~ ~Talán figyelem volt? Vagy jutalom a sok önmegtagadásért,
210  4|              mert olyan nagyon csunya volt szegény Kornéliusz; olyan
211  4|            sem firtatott. Csak boldog volt; határtalanul boldog. Magában
212  4|      hallgatódzott. Ha sokáig csöndes volt minden: kimerülten dőlt
213  4|            fekhelyére.~ ~Oly gyönyörü volt ez igy őneki!... kétségbeesve
214  4|             és megértette. És mert nő volt ő is, akit meghat a szerelem:
215  4|            ami ebben a beteg lélekben volt. És szánalma a véghetetlenségig
216  4|               földre, hogy aki kivüle volt, az mintha egy különálló
217  4|               nézett.~ ~Egy kis faház volt ott a hegyen. Egy kis emeletes
218  4|              ritka vendéget.~ ~Fáradt volt az asszony s ide vonult
219  4|             ide vonult be, ahol fehér volt minden: a fal, a függöny,
220  4|              nyár világa s a ragyogás volt az ur. A teljes szélcsöndben
221  4|     szunnyadozott, mert még diván sem volt a szerény kis szobában.~ ~
222  4|             be oda, hol egyes-egyedül volt az az asszony.~ ~Fényes
223  4|            zöld árny pihent. Egy lomb volt az, amely épp oda hajlott.~ ~
224  4|             csak titokban.~ ~Most itt volt előtte a mézek méze egy
225  4|     elfogyhatatlan érzés, hogy a tied volt ő: és hogy a tied után esengnek
226  4|       mukkantál, mert semmi jogod sem volt; a remény leghalványabb
227  4|              nyitotta szemét. Egyedül volt.~ ~ ~ ~
228  5|              Csak öt óra mult s bőven volt még ideje arra, hogy megnézze
229  5|         amikor egyáltalában sehol sem volt nagy baj, s amely egy héten
230  5|      keztyüjét, meg ujra lehuzta. Nem volt itt az esze. Vajjon mi baj
231  5|             mentek.~ ~Berkiné egyedül volt. Intett a doktornak, hogy
232  5|              olyan gyönyörü fényeskék volt az uristen birodalma, mint
233  5|              Olvassa csak.~ ~Női irás volt. Az ösmeretes hibás ortografia,
234  5|         egyedül ön!~ ~Nagyon izgatott volt s az érzékeny nők fékezhetetlen
235  5|      hidegséggel, majdnem gyülölettel volt mindig ez iránt az ember
236  5|     borbélyinas!~ ~De mindez semmisem volt ahhoz képest, amikor a „
237  5|               házi butor” előtt (ez ő volt, a doktor) nekiesett a feleségének
238  5|           valami hihetetlennek tetsző volt ebben az egyetlen szóban,
239  5|               gyönyörü bimbót. És nem volt ereje, bátorsága, hogy igy
240  5|          besötétedett s az ég már nem volt kék, hanem szürke. Nem lehetett
241  6|             szabadságot kapott; ennyi volt a legkevesebb, amivel beérhette.
242  6|            csak afféle „ész-házasság” volt az, amit uj Dulcineájával,
243  6|               akiben mérhetetlen vágy volt arra, hogy emelkedjék: teljesen
244  6|        emelkedjék: teljesen tisztában volt ezzel.~ ~Tökéletes katona
245  6|             ezzel.~ ~Tökéletes katona volt; hivatásszerü a legnagyobb
246  6|              pályaudvarban egyedül ön volt az, akiben bizalmam lehetett.
247  6|               garancia.~ ~Nagyon szép volt ez a szegény izgatott nőcske,
248  6|            tért, tovább mondta:~ ~„Ma volt az esküvőnk Bécsben s rögtön
249  6|                 Az egyik ablak nyitva volt, s feltámadó rettegésem
250  6|         jöttünk vissza.”~ ~Már rekedt volt a hangja; a kapitány szerette
251  6|       reménykedés, annyi kétségbeesés volt ebben az utolsó szóban,
252  6|           megbántani. Igazi gentleman volt.~ ~- Köszönöm a magyarázatot -
253  6|            szót; - ha megnyugtatására volt, annál jobb. Most, ha megengedi,
254  6|              az érsekujvári állomáson volt kissé erősebb a lárma.~ ~
255  6|         valami magasrangu katonatiszt volt az illető. A vonat meglehetősen
256  6|           Odakint ragyogó szép reggel volt.~ ~A fiatal bécsi nő megijedt,
257  6|              A fiatal nő, aki mögötte volt, felsikoltott.~ ~- Raymund
258  6|              az az angyal, akiről szó volt. Még sokkal imádni valóbbnak
259  7|           Semmiféle összeköttetése se volt a fővárosban s igy kissé
260  7|         szemét”.~ ~Aláirás helyett ez volt a levél befejezése: „valaki,
261  7|           tudta, mit akar. Csak abban volt bizonyos, hogy látnia kell
262  7|    kimondhatatlanul bensőséges ölelés volt az. Az idegen hölgy, akit
263  7|              nézte. Csinos, fiatal nő volt, de nem olyan szép, mint
264  7|         beszél.~ ~Som a hetedik égben volt.~ ~- Hát igazán, mindig
265  7|         milyen szende, milyen szüzies volt ezzel a kacér kötekedéssel!
266  7|         nyugodt, csöndes élet üdesége volt már alig kahicsolt: csak
267  7|        kirándulás van itt bőven. Ő is volt már a barátnőjével a szerelmesek
268  7|        nyitott szája fölött egy tábla volt, ezzel a felirással:~ ~A
269  7|              is kikisérte.~ ~Senki se volt ott más, csak ők ketten.
270  8|          Millarnak egyetlen passziója volt a világon: a ló.~ ~Szép
271  8|             is hozzá.~ ~Mr. Millarnak volt. A sterlingek nem is font,
272  8|              az aranyfiatalság boldog volt, ha vele jó lábon lehetett;
273  8|               is; az ő tárcája nyitva volt mindig minden cimbora számára;
274  8|               hogy bolond szerencséje volt a játékban, a mivel együtt
275  8|      vékonynak látszó öles termetében volt a hiba. Pedig hogy tudott
276  8|                Millart.~ ~Szerencsére volt valaki, aki minél dühösebb
277  8|            valaki, aki minél dühösebb volt, annál jobban megvigasztalta.~ ~
278  8|          négylábu lelkes lénynek. Meg volt győződve róla, hogy ezen
279  8|           lakik.~ ~Remek egy kanca is volt az. Nagy okos szeme tudott
280  8|              ült! Az már nem is futás volt, hanem igazi röpülés. Ahányszor
281  8|               De Loreley-ja csak neki volt az egész világon. És ez
282  8|               csak egyetlen passziója volt a világon. A szeretője.~ ~
283  8|          Barczikay Péternek pedig nem volt felesége.~ ~Adtak volna
284  8|             Barczikay Péter szerelmes volt aranyhaju szeretőjébe és
285  8|              a szerelemmel.~ ~A hol ő volt, ott volt mellette aranyoshaju
286  8|      szerelemmel.~ ~A hol ő volt, ott volt mellette aranyoshaju Katica
287  8|               kerüljön. A kinek szeme volt, mind őt kereste. Ki az
288  8|   tekintetökkel; a férfiaknak mindnek volt valami köze Péterhez, csakhogy
289  8|               Csak Barczikayra magára volt a dolog egy kicsit kellemetlen.
290  8|                   Csöngettek. Jeladás volt az a verseny kezdetéhez.~ ~
291  8|          csattant el.~ ~Barczikay meg volt bolondulva. Meg akarta boszulni
292  8|        hazakerültek, Mr. Millarnak az volt az első dolga, hogy lement
293  8|               Barczikay Péter okosabb volt.~ ~Mikor otthon, ahol senki
294  8|              ángollal egy gondolatunk volt!...~ ~Aranyhajért aranysörény!...~ ~ ~
295  9|             szegény kis néni.~ ~Régen volt s arra az egyszerü történetre
296  9|              tehetett róla. Borzasztó volt a fájdalom s a gyász és
297  9|            megenyhült lassan.~ ~Régen volt, bizony régen.~ ~A bodros
298  9|               nevet.~ ~Akkor is olyan volt még, mint az imádságos könyvben
299  9|              milyen rendithetetlen hű volt a katonához s bodrosfejü
300  9|        elfelejtett mindent, ami földi volt s ami érzéki lehetett nagy
301  9|           udvarolt neki, amikor férje volt már.~ ~Egyetlen titkos gyöngéje
302  9|         kitalálás, amiről annyira nem volt bizonyos, hogy vajjon nem
303  9|       megőrizhetett. A katona viselte volt azt.~ ~Ezzel aludt, és olyankor
304  9|               Szenvedélynek nyoma sem volt bennök. A liliom sem álmodhat
305  9|             falujában.~ ~Hadgyakorlat volt a környéken s egy századot
306  9|           faluba s a tiszt fegyverben volt állandóan. Harmadnap pihenő
307  9|      ellenkezni vele, olyan borzasztó volt a hasonlatosság.~ ~Szegény
308  9|            sziv a rács mögött.~ ~Vége volt a mennyek üdvösségéhez hasonló
309  9|             Egyetlen egy éjszaka elég volt arra, hogy megelevenedjék
310  9|        amelyben enyhe alkonyat derüje volt eddig, s amely most félős,
311  9|              olyat is, ami nem igazán volt meg; amit csak a katonák
312  9|           ülte meg a lovat. Aztán kék volt ennek is a szeme és napbarnitotta
313  9|        kreolszinü az arca.~ ~Akárhogy volt, a szegény kis néninek nem
314  9|            szegény kis néninek nem jó volt az. Harminc esztendő álma
315  9|          ujultak ki benne.~ ~A katona volt az oka.~ ~Őt várta a kis
316  9|           kárbaveszett élet!~ ~És nem volt mellette senkisem ebben
317  9|    megszakadjon a szive.~ ~Milyen más volt a világ, mint az egyhangu
318  9|           hold! S amikor a katona nem volt itt.~ ~És most mégis mennyivel
319  9|          egészen kimerült. Már nem is volt olyan leányos, mint eddig.
320  9|               szelid fény helyett láz volt a szemében.~ ~Kivált az
321  9|            utána nyulni. Az az érzése volt, hogy valaki majd megfogja
322 10|             hivatalából.~ ~Irodatiszt volt, ezerötszáz vagy ezerhatszáz
323 10|              és megbizható hivatalnok volt. De előbb nehéz esztendőket
324 10|            gyerekkel. Jóval fiatalabb volt mint a férfi, de ő sem volt
325 10|           volt mint a férfi, de ő sem volt bizony a legszebb idejében.
326 10|             igazában sokkal fiatalabb volt; csak igy, borzasan, rendetlenül,
327 10|              jelenettől s inkább kész volt a derekát beadni, csakhogy
328 10|              ezt a két szót. Éppen ma volt tudniillik házasságuk évfordulója.
329 10|            első években amig kevesebb volt a gond, még készültek is
330 10|             hát azzal, hogy jobb ebéd volt, mint közönségesen. A férfi
331 10|             De nem lehetett. Rosszkor volt az évforduló, épen a hónap
332 10|   meggyöngitette az asszony szivében. Volt ugyan egy kis hajlandósága,
333 10|            hogy megnősült, holott nem volt vele muszáj.~ ~Ez volt legkeservesebb
334 10|            nem volt vele muszáj.~ ~Ez volt legkeservesebb gondolata.
335 10|           remegő hangon. Amig nyugodt volt, még meglátszott rajta,
336 10|               magából a szót.) Hát ki volt maga édes barátom, amikor
337 10|         amikor szóhoz jutott. Nem ugy volt az, kérem. Engedelmet kérek,
338 10|          kérek, majd elmondom, hogyan volt. Hivatalnok voltam, az igaz,
339 10|            bemutattak a bárónőnek. Ki volt a „bárónő” akkor? Tudja,
340 10|              Épen olyan szegény ördög volt, mint magam. Fizetésért
341 10|     Fizetésért dolgozott s már nem is volt tulságos fiatal. A nemes
342 10|         tarthatok? Hát nem a „bárónő” volt az, aki addig-addig gratuláltatott
343 10|           lefestettem; a kenyér drága volt akkor is; nem titkoltam,
344 10|            asszony e pillanatban tele volt iránta gyülölettel. Komolyan
345 10|                  Ez a Laci szeleverdi volt egész életében s az is marad.
346 10|               embert. Sokkal nemesebb volt, semhogy csak egy pillanatra
347 10|             pir futotta be arcát; üde volt, mint a ropogós juniusi
348 10|         végigborzongott valami. Közel volt hozzá, hogy igy kiáltson
349 10|            vendéglőbe, ahol jó cigány volt, de a szüzlelkü fiatal nő
350 10|     feldöntötte a poharát, amely tele volt vörös borral.~ ~- Szegény!
351 11|        átkocsizott.~ ~Ott éppen vásár volt s alig tudott a sáros országuton
352 11|              a kapun. Minden szoba el volt foglalva mára, hova teszi
353 11|           Egyszerü, tiszta kis fészek volt az; egy pár kép a falon,
354 11|            lapon gyakorlatlan irással volt megörökitve az a gondolat,
355 11|             Balatoni Elemér tisztában volt azzal, hogy egy fiatal leány
356 11|               Édes, poétikus gondolat volt, amilyen csak igazi költői
357 11|            tündérének.~ ~Korán reggel volt még, mikor a szolgáló a
358 11|               mert tinta és penna nem volt a szobában s lázas gyorsasággal
359 11|              is remélt kincsét.~ ~Ugy volt. A szende angyal, a kis
360 12|                  Kint kemény téli idő volt. Mindenütt hó. A bosnyákok
361 12|             tél olyan dermesztő hideg volt, hogy olyanra a legvénebb
362 12|                 Folyvást készenlétben volt mindenki ezen a vulkanikus
363 12|           indulnia kell innen haza, - volt a rideg válasz. - Nekem
364 12|               hátán.~ ~Jó indulatu ló volt ugyan a sárga s nagyon értett
365 12|           keresgélést müvelt benne.~ ~Volt ott sok dugó, meg üres patron;
366 12|          öröme telt, ha játékos kedve volt. S végül ott pihent az az
367 12|               ezuttal nagyon is lapos volt.~ ~- Lássa odafent elkéstek
368 12|           ezredes dobbantott. Már sok volt neki az ellenmondás.~ ~-
369 12|            kevésbbé fázott, csupa tüz volt egész teste a belső forróságtól,
370 12|            úttalan úttal. Nyilvánvaló volt, hogy igy nem birhatja soká.
371 12|       összeroskadt volna.~ ~Késő este volt, amikor Gracsanicára érkezett.~ ~
372 12|          magához tért, első sóhajtása volt: a m a m a.~ ~Másnap alább
373 12|             hagyott a vihar, könnyebb volt utazni. Sütött a nap, de
374 12|              látszott, amilyen igazán volt. Azzal a pofával jegesmedvének
375 12|               tovább. Bánki előtt itt volt a tegnapi nap minden kinja
376 12|            ravaszdinak eszeágában sem volt, hogy kiugorjon a sikságra,
377 13|                   Orvos vagyok.~ ~Egy volt betegemet mentem meglátogatni,
378 13|           rendszeres lelki orvoslásra volt szüksége s igy - ámbár testi
379 13|           abba a szomoru házba.~ ~Tél volt; a föld havas, a fa zuzmarás.
380 13|        érzékedet, annak látszott, ami volt: kriptának.~ ~Ismertem benne
381 13|            alorvost, aki iskolatársam volt. A folyosókon senki; először
382 13|             utánam. Valamelyik rokona volt itt, az mondta.~ ~- X-nét?...
383 13|      Megnéztem az órát, csakugyan dél volt. Itt bizony ebben a kriptában
384 13|              Egyébiránt az utakról el volt söpörve a hó s a zuzmarás
385 13|             jöttünk.~ ~A doktoron nem volt felsőkabát.~ ~- Az istenért,
386 13|          elkékült az arca. Bizony nem volt meleg a kertben.~ ~- Hallja,
387 13|    istenadtának valami agy-contusiója volt, abba beleőrült; encephalitise
388 13|            elszörnyedtem. Nem csekély volt örömem, arra gondolva, hogy
389 13|          jegyeztem meg: - Biz azt kár volt tennie doktor Lang; de most
390 13|                Ön azt hiszi, hogy kár volt? S ha az őrjöngő engem fojt
391 13|              szerint csakugyan itthon volt ebben a kriptában.~ ~ -