Rész

 1  1|         lakásomon, még senki sem tud róla. Önhöz siettem, ügyvéd ur,
 2  2|            dereshaju ember, leugrott róla s rábizta egy parasztfiura,
 3  2|      keserüség.~ ~- Ne is beszéljünk róla többet, - mondá, megszoritva
 4  2|              mégis szivesen beszélek róla, hisz az emlékezés az egyetlen,
 5  2|      lehetetlen ügyet. Ne beszéljünk róla soha többé!~ ~- Soha! visszhangozta
 6  2|              élők közt, mit mondanak róla az emberek?~ ~De az ősi
 7  7|         nincs ereje, hogy elforditsa róla a szemét. Folyvást hallja
 8  8|           lénynek. Meg volt győződve róla, hogy ezen a lovon beteljesült
 9  9|              azok közül, akik tudtak róla; akik pedig még élnek, öregek
10  9|          történt. Senki nem tehetett róla. Borzasztó volt a fájdalom
11  9|         végre láthatta, le nem vette róla a tekintetét; azt a szép
12 10|              baj van, én nem tehetek róla. Megmondtam előre. A nehéz
13 10|      semmibevevéssel!... Még kisütné róla, hogy mindvégig hiába várt
14 11|        mondta, - kérem, gondoskodjék róla, hogy mielőbb vacsorát kapjak
15 12| elkényeztetett tisztecske leszállott róla s kantáron vezette, térdig
16 13|               Bizonyosan hallott már róla. Azután gyorsan, mint a