Rész

 1  1|              egy ur, akinek mélységesen szomoru arca mindjárt azt a gondolatot
 2  1|           Királyt ott tartották abban a szomoru épületben, amely gyógyithatatlan
 3  2|           Mindössze ketten voltak, akik szomoru arccal könyezve állottak
 4  2|                    A harangozó egyhangu szomoru dallammal kisérte végig
 5  2|                 Már nem sirt, de nagyon szomoru volt. Föltaláltatta a vacsorát,
 6  2|                örökké sajog bennem az a szomoru emlék, hogy vesztett csatám
 7  2|           hallanám: siessetek!... Azt a szomoru történetet pedig nem kell
 8  3|                  Rövid ideig nyomasztó, szomoru csend volt a szobában. A
 9  3|              érdekes. Halvány, mélabus, szomoru mosolya erősen befészkelődött
10  9| kimondhatatlanul boldog, de azért mégis szomoru emlékével vonult vissza
11  9|                 mindig mosolygó, mindig szomoru szép néni, szelid leányos
12 10|                 az ő elhagyatottságában szomoru, bizonytalan sorsnak néz
13 12|              lovat, meg a szép, fiatal, szomoru katonatisztet, de nemsokára
14 12|           feküdt az édes anyja. Ettől a szomoru látománytól kicsordult szeméből
15 13|           került a beteg asszony abba a szomoru házba.~ ~Tél volt; a föld