Rész

 1  2| engedékenységre. De hidd el Ákos, sohasem akartalak megröviditeni
 2  2|          Özvegy, de a férje nevét sohasem kérdeztem.~ ~A nagy ebédlőben
 3  2|      kopott és dohos. Az öreg Sas sohasem ebédelt itt. Egy évben egyszer,
 4  2|          A többi tizenegy szobára sohasem volt az öregnek szüksége,
 5  2| előkelőség, engem meg a kártya.~ ~Sohasem volt szerencsém semmiben,
 6  2|          Jenőt, hogy verset ir.~ ~Sohasem tartott sokat az öcscse
 7  2|         ezernyi változatosságában sohasem tévesztette el azt az utat,
 8  4|      vakok üres tekintete. Hangja sohasem emelkedett a kérő sóhajtás
 9  4|             Rá emlékezett, hogy ő sohasem kért, sohasem esdekelt,
10  4|  emlékezett, hogy ő sohasem kért, sohasem esdekelt, sohasem remélt,
11  4|           kért, sohasem esdekelt, sohasem remélt, amint reméltek mások,
12  4|          magányos vadonban, ahova sohasem jöttök többet vissza!...
13  5|       édes barátom, nem szeretem. Sohasem szerettem, - felelt Berkiné,
14  6|   kevélyen, valami különös, eddig sohasem érzett boldogsággal pödörgette
15 10|        köszönöm, nagyon köszönöm! sohasem fogom elfeledni.~ ~A kocsis