Rész

 1  2|      gondolta, hogy addig is, a mig odáig jutsz, előlegezi leendő
 2  2|       rokonok közül való, a kik mig dusgazdagok voltunk, tucatszámra
 3  2|     rendet, ügyelsz a háznépre, mig én a pusztát járom; Róza
 4  2|    egyik ágyba, sokáig forgott, mig a kemény matrácon valahogy
 5  2|        maradt, a hol megállott, mig a ponny régen eltünt már
 6  2|        fog kiáltani: gyilkos!~ ~Mig az orvos a faluból kijött,
 7  2|     élni és dolgozni érdemes; a mig a célt magát nem ismerte,
 8  2|         érezhetted jól magadat, mig fiatalon és gazdagon lepkeként
 9  3|    magát, aztán becsöngetett. A mig várnia kellett, az ajtón
10  3|     hullott kis borzas fejet, a mig Mármarosiné észre nem tért,
11  3|     sejtettem ő benne. Aztán, a mig pihent, én ábrándoztam,
12  3|  szenved, mennyire erőlködik, a mig valamit papirra tesz. Ujra
13  3|    egyik ablaktáblát betegye. A mig azzal bajlódott, tekintete
14  8| leánynyal szóba se állhatsz...” Mig egyszer Péter nyakoncsipte
15 13|    tartotta erős karjai közt, a mig az ápolók nem teljesitették