Rész

 1  1|      ezt a nevet, sőt egy izben majdnem helyettesitette Király a
 2  1|        ugy tetszett nekem, hogy majdnem élvezettel. Amikor az utolsó
 3  2| kisértetre.~ ~- Ákos! - hebegte majdnem magánkivül.~ ~A falubeliek
 4  2|    Egyáltalában a keserü mosoly majdnem állandó lett az ifjabb Sas
 5  2| természetével és egész lényével majdnem a lehetetlenségek közé tartozott,
 6  2|        lépcsőn.~ ~Magas, barna, majdnem szép ember volt, kissé elhanyagolt
 7  2|     ujra; a szürke közöny, mely majdnem olyan, mint maga a halál,
 8  2|   meghalt; azután feleded, hogy majdnem gyilkosa vagyok az urának!~ ~-
 9  2|     adná a szivét egy férfinak, majdnem ugyanazt a lelket vinné
10  5|        ösztönszerü hidegséggel, majdnem gyülölettel volt mindig
11  6|         egy iskolatársához, aki majdnem olyan idős, mint ő s nagynevü
12  6|           kiáltotta a kalauz.~ ~Majdnem egyszerre ébredtek fel.
13  7|        Hogyan simult az urához, majdnem beolvasztva saját gyöngéd
14 10|      patientia nostra?...~ ~Már majdnem egészen felöltözött a férfi,
15 11|     emlékkönyvvel a mamájához s majdnem sirva, duzzogva mutatta