Rész

 1  2|          az ifjabb Sasnak eszébe jutott az az idő, mikor az emeletes
 2  2|         kezelése tudniillik neki jutott a munkafelosztásban.~ ~Egyáltalában
 3  2|   mosolygott, mert mindig eszébe jutott, hogy Budapesten ilyenkor
 4  2|       érzelgősségre, de most nem jutott eszébe, hogy férfiatlannak
 5  2|          megölelte.~ ~Éppen erre jutott be Róza, egy nagykendő volt
 6  3|   szavakban.~ ~Petrinének eszébe jutott a faluja; a nagy zöldséges
 7  6|          aztán egy pillanatra se jutott eszébe az az őrültség, hogy
 8  6| kapitányt megpillantotta. Eszébe jutott minden.~ ~- Istenem, mindjárt
 9  7|   Dicséretére mondva, eszébe sem jutott, hogy kövesse a névtelen
10  9|     csodaszép hervadással el nem jutott odáig, hogy már igazán megérdemelte
11  9|         A szép kis néninek tiszt jutott.~ ~Vagy két napig nem is
12  9|    minden áldott nappal közelebb jutott hozzá, hogy megszakadjon
13 10|     ebédre. Az asszonynak eszébe jutott tegnap, hogy be kellene
14 10|          sápadtan, amikor szóhoz jutott. Nem ugy volt az, kérem.
15 13|   szobába meghuzódni, de eszembe jutott, hogy ennek a szegény doktornak