Rész

 1  2|           életében semmit, hogy maga felé forditsa a felebarátai szivét, -
 2  2|             csillagok közt levő trón felé, ahol majd véglegesen itélnek
 3  2|      kinyujtotta egy kezét a koporsó felé, melynek oldalára fehér
 4  2|         gyászos gyülekezet a kápolna felé, melyben a Sasok kriptája
 5  2|              sötétzöld tengeriföldek felé, ahol mint valami bambusz-erdő
 6  2|             meg, kérlek!...~ ~Bátyja felé nyujtotta a kezét s hangja
 7  2|         gondolva fordultak a kápolna felé s levették kalapjokat. Az
 8  2|            Azután megindultak a falu felé a Sasok kastélyába, mely
 9  2|          gyermeket.~ ~A vakáció vége felé történt, hogy egyszer a
10  2|           sem fordult a családi élet felé, most mintha végtelen édesnek
11  2|            nyujtotta két karját Jenő felé.~ ~- Vártalak kis apa, azt
12  4|                 Hisz a megsemmisülés felé haladt lassan; s el volt
13  9| tetszhalálszerü álomba merült hajnal felé.~ ~Az álom is az uj katonát
14 11|            Hová? merre? mily égtájak felé igyekszik a költő?... Talán
15 12|          aznap tovább indult a határ felé, egy nyitott l ó r i n,