Rész

 1  2|   tett ő azért egész életében semmit, hogy maga felé forditsa
 2  2|   lehetett tisztán látni.~ ~- Semmit se tudok erről, - szólt
 3  2|    sokáig nem tudtam magamról semmit. Ah, ha nem lett volna kötelességem
 4  2|    szenvedők voltak ugyan, de semmit sem vesztettek abból a természetes
 5  4|       Mit kérdezte ő mindezt. Semmit sem firtatott. Csak boldog
 6  4|  furcsán rajtam?!”~ ~Igazában semmit sem nézett rajta. Inkább
 7  5|       behunyta a szemét, hogy semmit se lásson s véresre harapta
 8  7| sejteti velünk, hogy mi pedig semmit sem tudunk?!~ ~Som még aznap
 9  7|    egyenesen a feleségéhez és semmit sem törődve azzal, hogy
10  8|    látnánk, nem vennénk észre semmit.~ ~Aranyhaju Katica uszhatott
11  9|   egymással valamit, vagy tán semmit: nem is tudta a néni. Csak
12  9|       katona nem tudott abból semmit sem. Pedig amikor a kerités
13 10|    tudott biztositani számára semmit sem az élet szépségéből.
14 10|      Ugy tégy, lelkem, mintha semmit sem sejtenél, ne izgassuk