Rész

 1  2|    könyei. Ez a nő Róza volt, az özvegy, aki férje halála után valami
 2  2|                         II.~ ~Az özvegy várta őket. Már nem sirt,
 3  2| tucatszámra nőttek ki a földből. Özvegy, de a férje nevét sohasem
 4  2|         mindjárt; alkalmasint az özvegy szobája az; a szegény asszony
 5  2|         sóhajtott, hogy Róza, az özvegy, nem tudott hova lenni aggodalmában.
 6  2|          s megcsipte a hálálkodó özvegy állát. Jenő csak hagyta,
 7  2|    agyonlőtte magát, - felelt az özvegy.~ ~Jenő egy percig maga
 8  2|        volna a lelkem, kezdte az özvegy s ámbár mindig átélem annak
 9  2| testvérek, meg gondviselőjük, az özvegy. A forró augusztusi nap
10  2|        hallgatta némán, a mit az özvegy mesélt a háta mögött.~ ~-
11  2|       otthon érzem magamat.~ ~Az özvegy el volt ragadtatva. Hálás
12  2|  elmentem hát vele.~ ~Kocsink az özvegy bankárné háza előtt állott
13  2|          az illem megengedte, az özvegy bankárnénál voltam.~ ~Elmondtam
14  9|          elibe sem eresztette az özvegy.~ ~Megunták a férfiak, hogy