Rész

  1  1|         lakás meg az iroda nem volt egy épületben. Az irodának nagy
  2  1|      szabadon a füben.~ ~Körülbelül egy óra hosszat dolgozhatott
  3  1|             rendelt, ajtót nyitott. Egy nagyon jó külsejü öreges
  4  1|            olyasmit dörmögött, hogy egy pár órával később se lett
  5  1|       Hallotta már ezt a nevet, sőt egy izben majdnem helyettesitette
  6  1|              Betegeim közt nem csak egy volt már, akinek nem a teste,
  7  1|           lelki állapotának. - Alig egy órája. És én most a legkinosabb
  8  1|              Bejön hozzám déltájban egy ur, akinek mélységesen szomoru
  9  1|           haragja utamba nem hozott egy démont, egy asszonyt, aki
 10  1|       utamba nem hozott egy démont, egy asszonyt, aki mindenféle
 11  1|         önkézzel okozott halálba.~ ~Egy hét mulva a feleségemet
 12  1|         kellett halnia.”~ ~Az orvos egy kis szünetet tartott s igy
 13  1|             megesküdtél. Csak ez az egy mód volt, hogy elszakitsalak „
 14  1|           nem találnék vele. A kést egy centiméternyire se birnám
 15  1|        zárva, hát arra is van nekem egy biztos módom. Itéljenek
 16  1|       valamit, ami ártatlan. Azután egy kendő alatt összecserélem
 17  1|        vizet töltöttem belé s aztán egy kis hókuszpókuszszal más-más
 18  1|           és hanyatt vágódott, mint egy oszlop.~ ~Doktor Király
 19  1|            kert van a ház mögött és egy faunszobor szökőkuttal.
 20  1|             A kocsi végre befordult egy csöndes, befásitott udvarra
 21  1|       csöndes, befásitott udvarra s egy magányos épület előtt megállott.~ ~-
 22  1|          vezette fel az emeletre.~ ~Egy ajtó előtt megálltak. Táblácska
 23  2|            a koporsót, ott letették egy hosszu gyalulatlan tölgyfa-asztalra,
 24  2|           amiben vannak. A palánkon egy tucat gyermek mászkált s
 25  2|         állottak a koporsó mellett. Egy nő, meg egy férfi. A nő
 26  2|        koporsó mellett. Egy nő, meg egy férfi. A nő hajlékony, karcsu,
 27  2|      koporsó, nagy vágtatva érkezik egy lovas és megáll a kuria
 28  2|         fujt a szegény pára! lovasa egy félkaru, dereshaju ember,
 29  2|             leugrott róla s rábizta egy parasztfiura, aki legközelebb
 30  2|        önkénytelenül is megállottak egy kicsit a halottvivők. A
 31  2|           félkaru ember kinyujtotta egy kezét a koporsó felé, melynek
 32  2|             d e o n. Kemény vonásai egy pillanatra ellágyultak,
 33  2|     pillanatra ellágyultak, de csak egy pillanatra. Azután mélyen
 34  2|               Egyszer csak nem volt egy lélek sem a kápolna körül,
 35  2|            volt körülöttök mindent; egy kicsit meg volt pörzsölődve
 36  2|     kenyeret adjon. Neked talán jut egy kis kalács is belőle.~ ~
 37  2|           talán a sors ellen, talán egy titkos gondolat vagy fájó
 38  2|            egészszel, katona lévén, egy csöpp érzelgősség sem volt
 39  2|            katona félhangon mormolt egy Miatyánkot. Azután megindultak
 40  2|         Sasok kastélyába, mely mint egy szürke bagolyvár emelkedett
 41  2|           butorok, faragott székek, egy nagy cirádás pohárszék,
 42  2|            Sas sohasem ebédelt itt. Egy évben egyszer, mikor a nagy
 43  2|       utóbbi években a dolgozószoba egy sarkába s azóta, ha rossz
 44  2|     kerültünk össze az apai házban; egy évvel később, talán egészen
 45  2|           lett volna, - szólt Ákos, egy szelet hust véve ki a tálból.
 46  2|         hisz egyszerüen éltem, mint egy szatócs; az egyenruhámat
 47  2|       Végtelen kicsinyléssel vetett egy pillantást öltözékére, azután
 48  2|         Pedig onnan szekérrel is jó egy óra még az ut idáig. Mit
 49  2|        ráültem csak ugy a szőrére s egy szál kötőfékkel idehajszoltam
 50  2|         számitott erre a feleletre. Egy csöppet sem volt meglepve;
 51  2|             az olyan rossz. Persze, egy kicsit hozzá kell szoknod;
 52  2|          cserje, melyik a virág. De egy ablakból, valahonnan az
 53  2|          kertre; a fényesség elején egy rózsabokor volt, tele hófehér
 54  2|         szerepeket. Te, azt hiszem, egy kicsit ügyvéd is vagy, majd
 55  2|        akadt meg. Levett a fogasról egy ócska utazóbundát, az jó
 56  2|       csüröskertből ide hallatszott egy kis törpe bagoly sikoltása;
 57  2|         hullott alma árával, amiből egy nagyvárosi ur éppen egy
 58  2|             egy nagyvárosi ur éppen egy jó szivart vehetett volna
 59  2|           pörös iratokkal. Hadd azt egy pár napig, gyere inkább
 60  2|            másokat is.~ ~Jenő ugyan egy cseppet sem ölte magát az
 61  2|        negyednapra ugy állitott be, egy sereg ládával, mint egy
 62  2|             egy sereg ládával, mint egy utazó kereskedő s hangosan
 63  2|           levegőbe. Egyik sem szólt egy szót sem, de néha titokban
 64  2|             őrködött fölöttük, mint egy láthatatlan szent, aki csak
 65  2|          derogált neki. Róza tudott egy szemernyit sejtetni abból,
 66  2|           magának kis szobájában.~ ~Egy este, mikor egy kicsit már
 67  2|       szobájában.~ ~Egy este, mikor egy kicsit már összeszoktak
 68  2|          fogja fel az egész életet. Egy korty jó fajta szilvóriumot,
 69  2|             fajta szilvóriumot, meg egy falat paprikás szalonnát
 70  2|       áldott, előre kifizetett érte egy évi tartáspénzt, - mondta. -
 71  2|           gyurogatott két ujja közt egy kenyérgolyóbist. Anyai ösztöne
 72  2|    hugocskám, hisz olyan erős, mint egy huszárkáplár, - kacagott
 73  2|           pedig nincs a világon még egy talpalatnyi föld, a hol
 74  2|            felelt az özvegy.~ ~Jenő egy percig maga elé bámult,
 75  2|           nagyon boldog voltam...~ ~Egy pillanatra megakadt, mintha
 76  2|              félig-meddig ősz volt, egy kicsit elmaradtunk a csépléssel,
 77  2|        harmadnap idehaza volt. Csak egy napot töltött Budapesten,
 78  2|            boldog voltam e miatt az egy nap nyereség miatt. A kis
 79  2|       látott; még nehezteltem is rá egy kicsit, hát már egészen
 80  2|        feküdjem le szépen, neki még egy kis dolga van az irodájában,
 81  2|           volt teritve a ravatalon, egy kis sebbel a halántékán.~ ~
 82  2|            ad az Isten annyi örömet egy embernek, mint nekem adott,
 83  2|         mind elveszi tőle?!... Csak egy kis levél volt minden, a
 84  2|          nekem a gyermekét, - szólt egy elfuló hang az ablak mellől, -
 85  2|              meg nem állhatta, hogy egy barackot nyomva a fejére,
 86  2|  dicsőséggel s már magában az, hogy egy szavával féken tudta tartani
 87  2|             a zongoránál ült s Jenő egy kis pálcával mutatta neki
 88  2|            volt, már repült kifelé, egy percig sem lehetett volna
 89  2|           soha, hiszen benne is van egy kis Sas-vér, - felelte.~ ~
 90  2|        gyermeket, hogy vállalt érte egy nagyobbszerü szidást. Eszméjét
 91  2|             nagy szemet meresztett. Egy gyönyörü kis ponny állott
 92  2|          azt kicsinálta, hogy Bandi egy szobában aludjék vele s
 93  2|  szinteréhez köti és visszavonulnak egy magányos zárdába, a hol
 94  2|           keletkezett; utközben még egy valamire való fa sem volt,
 95  2|         szeme le volt hunyva, ajkán egy csöpp piros vér látszott.~ ~
 96  2|          hid mellé az árokba, a hol egy mélyedésben viz volt. Az
 97  2|           meghal! talán már is csak egy kis holttestet tart a karjai
 98  2|             halálveszélyben.~ ~Jenő egy pillanat alatt lovon termett
 99  2|           gondolta. A lassu haladás egy örökkévalóság lenne most;
100  2|          Azután öcscséhez fordult s egy fölösleges szó vagy kérdés
101  2|          feküdt ágyacskájában, mint egy szintelen báb. Az orvos
102  2|          kapitány megdöbbenve nézte egy ideig s végre megszólalt:~ ~-
103  2|           emlitik nevemet, mert nem egy fiatal, tapasztalatlan embernek
104  2|      eszeveszett, mint báró Wallon, egy fiatal osztrák dragonyos
105  2|               Volt akkor Budapesten egy gyönyörüszép asszony, egy
106  2|           egy gyönyörüszép asszony, egy bankár özvegye, a ki nem
107  2|           asszony elzárkózott, mint egy apáca, nem volt mód arra,
108  2|           nyomára akadni.~ ~Egyszer egy őszi este lélekszakadva
109  2|            mi történik, ha e közben egy urat nem veszünk észre,
110  2|     megütötte.~ ~Csak egyszer, mert egy pillanat mulva elterült
111  2|       dragonyos tajtékozva keresett egy névjegyet, az idegen odaadta
112  2|             készülőben. Éppen ezért egy hirtelen támadt eszme hatása
113  2|           ujjai között.~ ~Nem szólt egy szót sem, nyugodtan meghajtotta
114  2|    megbizottaival. Wallon lerogyott egy székre s komoran bámult
115  2|      fontosabb dolgom volt, semhogy egy félőrülttel törődjem.~ ~
116  2|        Wallonhoz és leszidtam, mint egy kölyköt; a makacs, büszke
117  2|          sápadtan rohant be hozzám. Egy távirat volt a kezében,
118  2|       ezerszer kinosabb volna, mint egy perc alatt elvégezni, ami
119  2|       remények közül eddig egyetlen egy sem teljesült s életök mind
120  2|         csak érzett, de nem látott, egy oly cél, a melyért élni
121  2|            jövőre az eszményt; most egy sugár világitott be a homályba,
122  2|     lehetett.~ ~Ime, ő, akinek soha egy gondolata sem fordult a
123  2|           édesnek találna azt, hogy egy gyámoltalan kis teremtésnek
124  2|         összeráncolta a homlokát és egy pillanatig azon tünődött,
125  2|       kellett győződnie arról, hogy egy csöppet sem született szónoknak.
126  2|         maradt más hátra, mint hogy egy merész rohammal kivágja
127  2|            mely arra mutatott, hogy egy fikarcnyit sem enged abból,
128  2|         mindig olyanok voltak, mint egy uralkodó ház, melyben a
129  2|             terv, a melyre én soha, egy pillanatig se gondoltam
130  2|           itt mellettem, mint férje egy nőnek, akit szeretsz és
131  2|      szivünk, vannak vágyaink s van egy közös célunk, a melyért
132  2|             erőszakos katona előtt; egy belső hang azt sugta neki,
133  2| farizeuskodni, hisz a lelkiismerete egy csöppet sem védte az ellen
134  2|        rövid ideje még, hogy a sors egy fedél alá szoritott bennünket;
135  2|         jobban védte az ügyet, mint egy valóságos ügyvéd s Jenőnek,
136  2|            az eszményt; ahhoz, hogy egy asszony közelébe vágyjék,
137  2|      közelébe vágyjék, okvetetlenül egy kissé a szirént kellett
138  2|          ezzel a névvel nevezhessen egy kedves hű asszonyt: „feleségem”!
139  2|            megint oda adná a szivét egy férfinak, majdnem ugyanazt
140  2|           birtam már vele, az anyja egy kicsit magunkra hagyott
141  2|          Éppen erre jutott be Róza, egy nagykendő volt a kezében,
142  2|           hebegte: Ákos!~ ~De Ákost egy ellenséges hadsereg se tartóztathatta
143  2|          neki, hogy sietnie kell.~ ~Egy hónappal öcscse esküvője
144  2|           elkerülte s most szivének egy megpattant ere hirtelen
145  3|           járhatott az idő, a mikor egy pirospozsgás, kissé vidékies
146  3|             számot, a mit keresett; egy kicsit kifújta magát, aztán
147  3|          valaki és ajtót nyitott.~ ~Egy meglehetősen borzas, finom
148  3|       rendetlenül látszik. A két nő egy másodpercig szótlanul nézte
149  3|             nyilott; a mellett volt egy nagyobb alkóvos szoba, a
150  3|        legfinomabb. A falon itt-ott egy félbenmaradt festmény, vagy
151  3|         félbenmaradt festmény, vagy egy vázlat, a milyen sok van
152  3|           otthonosan ereszkedett le egy karosszékbe, a mely nagyot
153  3|              de ugy!... Neje leszel egy fenkölt férfiunak, egy országszerte
154  3|       leszel egy fenkölt férfiunak, egy országszerte ismert irónak,
155  3|            ember, csak az kár, hogy egy kicsikét sokat pipázik.~ ~
156  3|      lehuzta magához az ölébe, mint egy gyermeket s elkezdte simogatni,
157  3|            a nagy városban egyetlen egy olyan rokon-lelket sem,
158  3|             kulcsa van, - mondta.~ ~Egy kanárimadár volt a szobában.
159  3|           és leborulni előtte, mint egy szent szobor előtt, a melyhez
160  3|            magával ragadja, mihelyt egy sora megjelenik. El kellett
161  3|     folytatta Mármarosiné, miközben egy kézmozdulatával kényszeritette
162  3|              Az egész kis lakás meg egy templom.~ ~S az uram mindjárt
163  3|   észrevette, hogy gyöngén bólint s egy kicsit elpirul. Sokkal inkább
164  3|     lenézett. Az utca túlsó oldalán egy szőke katonatiszt ácsorgott
165  3|           pennájával. E mellett még egy csapás vár reám; nagyobb
166  3|             sem. Ugy élek itt, mint egy apáca. A helyett, hogy nekem
167  3|            előtt az édes urát, a ki egy kicsit nyiltszivü ember
168  3|          félig nyitva maradt ajtón. Egy hordár levelet hozott. Mármarosiné
169  4|       alakját lehetetlen lett volna egy egyenes sikba beállitani,
170  4|   megtestesült édesség maga volt.~ ~Egy asszony, akiből szeliden
171  4|        boldog volt Kornéliusz.~ ~Ha egy pillanatra megfoghatta a
172  4|       lemondással lángolt. Ilyenkor egy atomnyit érzett abból a
173  4|             kisérője legyen, amikor egy nagy utjában senki sem lehetett
174  4|          aki kivüle volt, az mintha egy különálló égi testen érezte
175  4|             a magasságból nézett.~ ~Egy kis faház volt ott a hegyen.
176  4|            faház volt ott a hegyen. Egy kis emeletes alkotmány,
177  4|             hegyvidéken csupán csak egy lény mozdult: egy legelésző
178  4|       csupán csak egy lény mozdult: egy legelésző riska.~ ~Kornéliusz
179  4|         függönyön zöld árny pihent. Egy lomb volt az, amely épp
180  4|        találkozott a Kornéliuszéval egy pillanatra, - mert rögtön
181  4|        megint.~ ~Kornéliusz ugy áll egy helyben, mintha megidézték
182  4|          meg, oly érzései voltak.~ ~Egy másodperc alatt esztendők
183  4|            volt előtte a mézek méze egy asszony szájára felkenve
184  4|             Te! - szólalt meg benne egy titkos hang, - ha te most
185  4|          csukott szem.~ ~Csak az az egy igaz, hogy te most halálos
186  5|           ideje arra, hogy megnézze egy pár ideges betegét mielőtt
187  5|      betegét mielőtt a körbe menne, egy parti karambolra.~ ~Harminc
188  5|             most nem sietett; előbb egy kicsit rendbe hozta ritkuló
189  5|          sem volt nagy baj, s amely egy héten legalább is kétszer
190  5|             Épp akkor jött be a fiu egy levélkével.~ ~- Berkiné
191  5|          rögtön megyek. Siess, hozz egy kocsit.~ ~Az inas kiment,
192  5|          képzelte a levélke iróját, egy még fiatal, de már hervadó
193  5|       lejebb, folyvást lejebb, amig egy másik szél-kölyök el nem
194  5|  alkonyodott, az utcát nem érte már egy parányi nap sem; hanem fent-fent,
195  5|            A nő ezzel a mozdulattal egy összegyürt papiroslapot
196  5|           szavak. Szerelmi vallomás egy férfihoz.~ ~- Ki irta ezt?
197  5|          birta ki soká, belehullott egy karosszékbe, ott csuklott,
198  5|           szivében. Jól tudta, hogy egy kis igazi sirás többet enyhit
199  5|           az ember iránt, akit soha egy percig se számitott a barátjai
200  5|       buzdit!...~ ~A doktor agyában egy méhraj kezdett zugni, zsibongani.~ ~
201  5|               Azt hitte, megfullad. Egy pillanat alatt átélte a
202  5|          közben, gyáva vergődéssel, egy hang nélkül türte, hogy
203  5|              várj kis virágom, várj egy kicsit; lásd, a tenyeremben
204  5|        mertek volna kisérleni: most egy szempillantás alatt visszavivták
205  5|            embert.~ ~- Bolond. Hisz egy ujjával leütne mindkettőnket.
206  5|        benne a férfi szégyene, akit egy másik férfitól félt az asszony.~ ~-
207  6|        Borzasztó módon megehült már egy kis cigányos dáridóra a „
208  6|     legnagyobb mértékben. Igy aztán egy pillanatra se jutott eszébe
209  6|        többé; annak fáj a szive, ha egy nagy hadgyakorlat elválasztja
210  6|          késsék.~ ~Kissé fáradtan s egy parányika pezsgőmámorral
211  6|           után, hogy ha csak lehet, egy első osztályu külön kocsi-szakaszt
212  6|      Kapitány ur, mondta izgatottan egy suttogó női hang, egyenruhája
213  6|          mérten fogja magét viselni egy szerencsétlen teremtés iránt.
214  6|                  Kapitány ur, önnek egy pillanatig sem szabad engem
215  6|      fogadtam, férjhez mentem, apám egy barátjához, egy iskolatársához,
216  6|        mentem, apám egy barátjához, egy iskolatársához, aki majdnem
217  6|         tördelve hivták a férjemet. Egy nő megmérgezte magát a házban
218  6|         néhány kis üveget, a szolga egy különös edényt, meg gummicsöveket
219  6|           ösztönszerüleg ültem bele egy bérkocsiba s hajtattam a
220  6|       ilyentájt indult onnan Bécsbe egy vonat. Akkor azon jöttünk
221  6|            kelthetek, de igy önnel, egy külön szakaszban, az ön
222  6|        kissé erősebb a lárma.~ ~Ott egy első osztályu utas szállt
223  6|         alázatosan mondta:~ ~- Csak egy szakaszom van még ezredes
224  6|          van még ezredes ur, de ott egy fiatal házaspár van; egy
225  6|            egy fiatal házaspár van; egy kapitány ur meg a felesége.~ ~-
226  6|        léptek ki a folyosóra.~ ~Ott egy marcona alak állott s mérges
227  6|             füstöket fujt maga köré egy virzsiniából.~ ~Rahóty meghökkent,
228  6|             jelentem alássan...~ ~- Egy szót se kapitány! Itt nincs
229  6|            jönnek.~ ~Beültek hárman egy bérkocsiba. Az ezredes rárivalt
230  6|            ágról.~ ~A két delikvens egy mukkot sem mert szólni.~ ~
231  6|           ezredes ur!~ ~- Kapitány, egy szót se; vagy-vagy!~ ~Rahóty
232  7|            oda van a menyecske, már egy hónapja, hogy a parajd-csalitosi
233  7|       türhető az élet, csak unalmas egy kicsit. Olyan apácaság.
234  7|           valamennyi, csak egyetlen egy jöjjön. Annak az egynek
235  7|         saját maga előtt is rösteli egy kicsit ezt a diákos érzelgést.~ ~
236  7|       tovább olvassa.~ ~„Vigyázzon! egy jóakarója azt tanácsolja,
237  7|         valaki, aki mindent tud.”~ ~Egy ilyen levélben maga a szarvas
238  7|             ujra kopogtatott. Akkor egy csodálkozó női hang kérdezte:
239  7|     megállitotta.~ ~Az ajtó kinyilt egy kicsit s a féltenyérnyi
240  7|             a féltenyérnyi nyiláson egy álmos, borzas, mosolygó
241  7|            Mert nem vagyok egyedül. Egy barátnőm van itt, akivel
242  7|     szolgának, aki bárgyun bámulta, egy marék aprópénzt adott.~ ~-
243  7|        megint alaposan körülnézett. Egy pár öreges ur evett velök
244  7|             evett velök együtt, meg egy pár göthös, ideges leány,
245  7|           nagy vadaskertbe.~ ~Somné egy pohárka bort ivott; attól
246  7|              Som felemelte a fejét. Egy mohos, sötétzöld szikla
247  7|           előtt voltak. A sziklában egy barlang, abba valami csodálatos
248  7|       szikla e nyitott szája fölött egy tábla volt, ezzel a felirással:~ ~
249  7|        király óriás tölgyfája mögül egy fiatal férfi lépett eléje
250  8|          mely leginkább hasonlitott egy mélázó buldoggéhoz; lehet
251  8|            megszurdalt, lekaszabolt egy sereg puszipajtást; elköltött
252  8|             puszipajtást; elköltött egy pár milliót, a minek legalább
253  8|          tekintette állatnak, hanem egy négylábu lelkes lénynek.
254  8|             szelleme lakik.~ ~Remek egy kanca is volt az. Nagy okos
255  8|           fogva az élen. Mr. Millar egy ostor csapás nélkül haladt
256  8|    melyiknek a fénye ne gyarapodnék egy olyan tehermentes nagyszerü
257  8|             mellett a tündérbogarat egy aranyhaju asszony alakjában,
258  8|              a mi erre következett, egy cseppet sem vitte közelebb
259  8|           amely a szeretőért kinoz, egy elborult, összegomolyodott
260  8|            szemtől szembe állhasson egy pillanatig azzal a remekbe
261  8|     Barczikayra magára volt a dolog egy kicsit kellemetlen. Mégis
262  8|         Hisz’ az nem is egyéb, mint egy szalon a szabad ég alatt.
263  8|             bujt volna.~ ~Nem akart egy percre sem tágitani az aranyhaj
264  8|       angolt. Hogy ül rajta, mintha egy test volna vele! Hogy megérti
265  8|    buldogg-arc, mikor félreszólitja egy kicsit a magyar cimborát.~ ~-
266  8|              hisz’ az is kincs.~ ~- Egy eszme, te Péter!~ ~Ezt már
267  8|            dicsősége, ennek a hátán egy csodált, irigyelt, legyőzhetetlen
268  8| legyőzhetetlen hős, azonkivül pedig egy dusgazdag majom, a kinek
269  8|       szavamat pedig meg nem szegem egy arany tengerért sem! mormogta
270  8|     Egyszercsak oda omlott az ölébe egy aranyhullám, egy női fejnek
271  8|           az ölébe egy aranyhullám, egy női fejnek egész, természetes
272  8|         természetes levágott disze: egy sürü szőke asszonyi konty.~ ~
273  8|            aranyszinü sörényt, mely egy nappal előbb még a Loreley
274  8|             nézd! a bolond ángollal egy gondolatunk volt!...~ ~Aranyhajért
275  9|           hogy nem átallotta miatta egy kis regénybe keveredni.~ ~
276  9|           az oltár után következett egy darab boldogság abból, amit
277  9|      éjfélkor; nem suhan-e be rajt’ egy fehér árny, amely hasonlitana
278  9|              hogy oda álmodja, akit egy órára sem tudott elfeledni! -
279  9|          gyöngéje maradt a régiből. Egy különös asszonyos kitalálás,
280  9|             hogy még meg is gyónta. Egy inget őrzött; azt szorongatta,
281  9|     Hadgyakorlat volt a környéken s egy századot ott szállásoltak
282  9|    meghallhatta volna, hogyan dobog egy sziv a rács mögött.~ ~Vége
283  9|         hasonló békének.~ ~Egyetlen egy éjszaka elég volt arra,
284  9|       Ilyenkor jöttek a látományok. Egy bodrosfejü baba neheztelve
285  9|         gyászban, lemondásban!...~ ~Egy bakarasznyi boldogságért
286  9|            bakarasznyi boldogságért egy kárbaveszett élet!~ ~És
287  9|           kis néni jobban összement egy hét alatt, mint az utóbbi
288  9|            egyhangu multban, amikor egy sirdomb körül forgott a
289  9|          ajtó; nem suhan-e be rajt’ egy haragos árnyék. De azért
290 10|           pénzért. Abban kifáradt s egy kicsit tovább aludt, mint
291 10|             időnkint a pihenésre.~ ~Egy kis félórával hevert ma
292 10|        Egyszer csak nagyot csattant egy ajtó s éles női hang harsant
293 10|            szelidséggel olvadt bele egy diákgyerek gépies magolása:
294 10|        asszony szivében. Volt ugyan egy kis hajlandósága, hogy a
295 10|             elfojtsa mérgelődését s egy pár megnyugtató szót mondjon;
296 10|             lehetett. Most a furiák egy vonása huzódott szét arcán.
297 10|        amikor velem megösmerkedett! Egy nyomoruságos hivatalnok;
298 10|        Kilátás nélkül, jövő nélkül. Egy szegény, magában élő ember,
299 10|           cselédje legyen az urának egy személyben. Belenyugodott
300 10|         elhatározásomhoz a szánalom egy csudás fajtája? Mert jónak,
301 10|             S én magam előtt láttam egy szegény becsületes leányt,
302 10|     folyvást azt beszéltem, hogy én egy családot nagy bajok nélkül
303 10|         rémitettek, hogy a „bárónő” egy kissé hazárd, hogy csak
304 10|          kenyeren, eltartotta. Hisz egy jó kézmüves is jóval többet
305 10|        urnak kellene lennie. Ez itt egy bárónőre merte emelni a
306 10|             az asszonyt.~ ~Alighogy egy pillanatig magára maradt,
307 10|             is reggelizett, kiosont egy mellékajtón.~ ~Rohant a
308 10|             mozdulhatok tőle, pedig egy órácskára feltétlenül el
309 10|         hazudozzam a kedvéért, mint egy cseléd.~ ~De azért belenyugodott,
310 10|            könyörögnöm nagyságodtól egy kis félórára; - tetszik
311 10|         nemesebb volt, semhogy csak egy pillanatra is kételkedett
312 10|             a felesége nyakán; kell egy kis - hogy is mondjam...~ ~-
313 10|               No de már engedj meg, egy Szirén kedvéért! - Ha nekem
314 10|         ugyis magamon kivül vagyok. Egy csöpp hija, hogy a világ
315 10|            a kedves cimborája, hogy egy olyan tökéletes asszony
316 10|         épen semmi különös sincsen. Egy kicsit divatban van, az
317 10|                Ah, micsoda felséges egy nőcske az, aki otthon vár
318 10|         szivarjába.~ ~Valahára, ugy egy óra mulva, előkerült Laci.
319 10|           de azért ugy tett, mintha egy csomó szerencsétlenség érte
320 10|        tragikusan. Beláthatod, hogy egy ilyen isteni szeszély előtt
321 10|       bizony szégyen-gyalázat lenne egy gavallér emberre az ilyen
322 10|          szegényt, ugy is kedvetlen egy kicsit.~ ~Azután lármázva
323 10|       bolondulnom.”~ ~Együtt mentek egy vendéglőbe, ahol jó cigány
324 10|         haza s aztán nem bánom, még egy darabig együtt maradhatnak.~ ~
325 10|             elfojtott dühvel nézett egy ideig az ő tovarobogó pajtása
326 10|            pajtása után.~ ~- Otthon egy mennybéli angyal van a kalitkájában
327 10|       angyal van a kalitkájában s ő egy szárnyasegér odujába siet,
328 10|          mozdulatával belé ütközött egy fütyörésző, félrecsapott
329 10|                 Was? Selber áner!~ ~Egy pillanatig farkasszemet
330 11|      vendéget ekképen biztassa:~ ~- Egy szöglet sincs már üresen
331 11|       ömlött volna el. Előkurgatott egy tenyeres-talpas szolgálót
332 11|          tiszta kis fészek volt az; egy pár kép a falon, holmi olajnyomatok,
333 11|          ágy három kondignációs. Ha egy ösmerős család jött vendégségbe,
334 11|        diszkötésü könyvek. Legfelől egy kékbársonyba kötött ujdonatuj
335 11|             csuszszék le a válláról egy székre; tiz ujjával végig
336 11|          fakadó pár sort bizonynyal egy jó anya irta, s az ilyen
337 11|     aranymondásai, citálva; itt-ott egy szerelmes vers is, leplezetlen
338 11|          tisztában volt azzal, hogy egy fiatal leány emlékkönyvét
339 11|      sejtetik, hogy mindamellett is egy kis eleven ördög lehet ez
340 11|           hogy ugy sem aludt volna. Egy eszme fészkelte magát az
341 11|          fészkelte magát az agyába, egy gondolat, melytől nem tudott
342 11|       megbizásából felzörgette.~ ~- Egy óra mulva indul a vonat,
343 11|          Fordulópont lesz életében; egy felséges ábrándozásra ingerlő
344 11|             hogy ide tévedt egyszer egy fényes meteor s egy szerény
345 11|         egyszer egy fényes meteor s egy szerény ibolya által lelkesitve
346 11|            a könyv azon az oldalon: egy ollót tett keresztbe rajta.
347 11|            belép, ide, ahol a költő egy egész éjszakát töltött az
348 12|                                     Egy vidám kis hadnagyról.~ ~
349 12|          uszsza meg Bánki a tengert egy vén csacsi hátán.~ ~Jó indulatu
350 12|         hogy diszszemlék alkalmával egy térdnyomásra kurta galoppban
351 12|  fidibusznak használt régi lőlapok; egy egész lombfürészkészség,
352 12|           sejtette volna, hogy csak egy csuszamlás, csak egy botlás
353 12|           csak egy csuszamlás, csak egy botlás és könnyen ott marad
354 12|             ott marad mindörökre.~ ~Egy mély árok mellett vitte
355 12|             tudott mosolyogni. Most egy hófehér ágyat látott képzeletében
356 12|    beállhattak volna.~ ~Dobojtól jó egy mérföldnyire térdre bukott
357 12|  mérföldnyire térdre bukott a sárga egy árok jegén s kimarjult a
358 12|            iránt a félöles havon.~ ~Egy bokorban zörgést hallott,
359 12|        hallott, arra tekintett. Ott egy nagy szenes róka lapult
360 12|       lihegve folytatta az utját.~ ~Egy sápadt, szenvedő arc járt
361 12|         tovább indult a határ felé, egy nyitott l ó r i n, egy vasuti
362 12|              egy nyitott l ó r i n, egy vasuti targoncán.~ ~Itt
363 12|             csonttá dermed. Itt már egy csöppecske civilizáció fogta
364 12|             sejtett az égen, mintha egy megdicsőültnek a glóriája
365 13|              Az őrültek doktora.~ ~(Egy orvos naplójából).~ ~Orvos
366 13|      naplójából).~ ~Orvos vagyok.~ ~Egy volt betegemet mentem meglátogatni,
367 13|           vesszük. Minden héten van egy szabad napom, akkor azt
368 13|             a kocsimon. Hanem előbb egy kis szivességre kérem.~ ~-
369 13|           szoritotta, ugy ismételte egy párszor az asszony nevét.
370 13|    felelősség mind hozzájárul, hogy egy kicsit magunk is megbolonduljunk.
371 13|             állani; jőjjön, menjünk egy kicsit a kertbe, ilyenkor
372 13|        állja ki itt? Én azt hiszem, egy hétig sem maradnék.~ ~Megint
373 13|        félek bemenni a dühöngőkhöz; egy kanyaritás a vállokon és
374 13|            semmi. Tegnap hoztak ide egy beteget, az istenadtának
375 13|       tengeren. S ha én itt megölök egy embert, - hallja? ha megsemmisitem,
376 13|             hozzám, ápolók! Itt van egy őrült! Emberek futottak